A 90-es években szinte egy kaptafára készültek az akciófilmek, miután Rambó jött, látott, lekaszabolt mindenkit és győzött. Rutger Hauer még a kevésbé irritáló akcióhősök közé tartozik, de sajnos ő is a piacról él, és elvállalt olyan szerepeket is, amit talán nem kellett volna. A Beyond Justice még a jobb sztorik közé tartozik, a kidolgozása egészen profinak tűnik, és nem unja meg az ember az első 5 perc után, de a forgatókönyvíró természetesen nem erőltette meg magát, a rendező pedig nem nézett utána néhány egészen nyilvánvaló dolognak. A sivatagi népeknél ugyanis egyáltalán nem megengedett, hogy egy európai nő miniszoknyában lófráljon (akkor se ha kőgazdag a fehérnép), a megfelelő ruházato... több»
Madhu alakítása a Zaalimban sokkal jobban tetszett. Ott valahogy sokkal talpraesettebb volt, nem mintha itt egy védtelen, gyámoltalan lánykát alakított volna.
Azért az zavart a film közepe táján, hogy ötpercenként dalra fakadtak, sehogysem ment előre a cselekmény.
Amrish Puri viszont igazán nagyszerűen alakította a Dont, bár már elég nagy gyakorlata van benne. De ezúttal egy nagyon összetett személyiséget kellett alakítania.
Azonban amit a kéthónapos babával műveltek, az nagyon nem tetszett nekem.
Ez a film volt Ajay Devgan első filmje. A kamaszos báj azért még rajta van, és kissé még tapasztalatlan, a koreográfus meg nem jött rá, hogy nem tud táncolni, de ennek ellenére rendben van az alakí... több»
Csodálatosan felújított film, pedig én egy recsegő-ropogó, kockás, életlen képű valamire számítottam. És hiába 3 órás, ha ennyire szépen van fényképezve, kit érdekel?! Nem véletlen gondolom a felújítás: Yash Chopra rendezése. A nevét viselő stúdió biztosan így tisztelgett az emléke előtt. A vége főcím utáni szöveg szerintem erre utal...
Tetszett a gyönyörű okkerszínű sivatag és a zöld angol gyepek közötti kontraszt is. Amikor pedig megláttam Rajasthant, a gyönyörű palotákat, a csodálatos szárikat, végem volt.
És még vicces is volt. A teve-jelenetnél sírtam a röhögéstől!
Anil Kapoor meg hihetetlen, hogy mennyire fiatal volt! És ugyanolyan izgalmasan játszott, amikor a 18 éves (bajusz nélküli ... több»
Sírig tartó szerelem Anupam Kher jutalomjátéka volt ez a film, mert először egy viccesen fösvény embert alakított, akit kétségbe ejt, mikor a fia megmakacsolja magát, hogy nem hajlandó elvenni a kiszemelt leányt, esküdt ellenségét a főiskolán. Viszont amikor egymásba szeretnek, de ugyanakkor a két apa örök haragot köt egymással, akkor Kher egy hihetetlenül agresszív, majdhogynem gonosz karaktert testesít meg. A fiatalok is aranyosak voltak a tűzön-vízen át tartó, sírig hű szerelmükkel, de a két fater mindent vitt.
szubjektív: a fenti tartalom nem a film története, hanem valami fura zagyvalék: Raju a Raja férfinév becézése, nem női név, és Madhu pedig női név. Már itt összekeveredtek a szereplők.
- nem történi... több»
Nem lehet leállni vele Először úgy terveztem, hogy a három részt külön nézem meg, de nem jött össze. Elkezdtem a szinkronossal, de annyira recsegett a hang, hogy inkább áttértem a feliratos változatra. És jól tettem. Igaz, angolul beszélnek, nem hindi nyelven, de így is simán beleképzeltem magam egy letűnt kor világába, és együltömben megnéztem a három részt, mert nem bírtam abbahagyni. Sikerült hajnali 5-kor végeznem vele, rojtosra ültem a fenekem, de megérte. Peter Brook fantasztikus. Úgy vitte színre a "Föld-Hold-táv"-hosszúságú eposzt, hogy egy pillanatig sem kellett unatkoznom. Pedig végig beszélnek benne, néha példabeszédekben, mégis közérthetően. És örök emberi problémákról van szó, szerelem, gyűlölet, hata... több»
Milla Jovovich még annyira fiatalka volt, hogy nem is használta a vezetéknevét. A film pedig egyvelege volt a regéknek, mondáknak, meséknek és a való világnak. Aranyos film volt, bár számomra a mondanivalója kicsit naiv. A sztori majdnem ugyanaz, mint az E.T.-nek, csak itt nem egy földönkívüli, hanem egy láthatatlan város hercege látogat el a való világba, jelen esetben Katmanduba, hogy egy hónapig próbára tegye magát.
(megjegyzés: a film hivatalos magyar címe: A nepáli herceg)
A fojtogató szekta felszámolása Bár a film John Masters Fojtogatók címmel magyarul is megjelent regénye alapján készült (eredeti megjelenés: 1952), valójában megtörtént eseményeken alapszik. Igaz, hogy a Pierce Brosnan által játszott karakternek William Savage a neve, de 1825-től 1830-ig az Indiai Rendőri Szolgálat ügynöke William Henry Sleemann volt az, aki felszámolta az akkor már századok óta működő titkos szekta a thagík (thugee-k) működését. Ők Káli istennő pusztító formáját imádva emberek százait mészárolták le, egy speciális fojtókendővel, a rúmállal. Útonállók voltak, azok vérengzőbb és vadállatiasabb változatai. E vakmerő úriembert alakítja Brosnan nagyon jól és hitelesen. Négy helyi nyelvjárást anyanyelvi szinten... több»
Mira Nair legelső filmje, mindjárt meg is nyerte Cannes-ban az Arany Kamera-díjat, és benne volt az öt külföldi filmben, amely az Oscar-díjért versenybe szállt. Amúgy a leglehangolóbb is, mert arról szól, amivel a Gettómilliomos indít, csak itt a teljes film a nyomornegyed kilátástalanságáról, az ott élő gyerekek életéről szól. Nem nagyon van szívderítő pillanat a filmben, úgyhogy készüljön fel mindenki arra, hogy dühön és sajnálaton kívül mást nem nagyon fog érezni. Jó volt látni a fiatal Nana Patekart, megint egy hálás szerep jutott neki, a strici, akibe szorult még némi emberi érzés, bár lassan kiveszőben van az is, és pillanatokra feltűnik a fiatal Irrfan Khan is. De persze leginkább gye... több»
Általában kerülöm a Zs-kategóriás filmeket, most mégis belefutottam egybe, mert volt egy időszak Kabir Bedi életében, amikor válogatás nélkül elvállalt mindenféle szerepet, csak hogy ki ne menjen a köztudatból a neve. (Ami egyáltalán nem tett jót az imázsának). Aki emlékszik a Szupercsapat (The A-Team) című tv-sorozatra, az valamennyire képben lesz, hogy miről is szól a film, de igazság szerint még ez sem számít, mert annyira gagyira sikeredett. Ha valakinek sikerülne mégis végignéznie, azt meghívom egy mangófagyira :D Én menet közben feladtam.
Hát öléggé érdekes film volt (itt most kicsit elhúztam a számat). Láttam egy Smaragd románca utánzatot, a B-kategóriás változatban, erősen gyengus forgatókönyvvel, pocsék kaszkadőrökkel, rettenetesen ajvékoló szereplőkkel, és hiteltelen figurákkal. Meglepetésre a legjobb alakítás Rajnikanthé volt, aki az ügyeskedő indiai taxisofőr szerepében mókás ugyanakkor nagyon is értelmes figuraként (hál istennek a film nem az Indiáról élő sztereotípiákról szólt, tehát igenis lehet okos, értelmes egy taxisofőr) először csak belecsöppen az eseményekbe, majd a háttérből hosszasan megfigyel, levonja a következtetéseket, aztán a dolgok sűrűjébe veti magát, és végül hathatós segítségével mindenki elnyeri mél... több»
Aktuális kedvencem 1987. Ez az év nekem különösen nosztalgikus, akkor érettségiztem. És persze semmit sem tudtam a bollywoodi filmgyártásról. Ahogy sokan mások sem. Szerencsére már volt számítógép, és hamarosan megszületett az internet. A digitalizálás csodája pedig, hogy a régi ütött-kopott kópiákat újjávarázsolják (ez történt a Sholay-jal, a Lamhe-val, és ezzel a filmmel is). Nem is szeretnék más korban élni, mert az indiai filmek mesések, elvarázsolnak, ahogy ez a film tette. És már nem is csodálkozom, hogy a Break Ki Bad főhősnőjét játszó Deepika Padukone vagy 20-szor megnézte a Mr. Indiát. (Én azóta vagyok nagyon kíváncsi rá). Hát, lehet, hogy én is megnézem annyiszor.
Anil Kapoor fiatal, tettrekész és n... több»
Szeretem a Foster regényei alapján készült filmeket, de ez picit csalódást okozott. Indiát misztikus és titokzatos világnak ábrázolja, ugyanakkor nagyon is földhözragadt szemszögből. Bár azt meg kell hagyni, hogy Foster leginkább a korabeli angol társadalmi viszonyok leírásában zseniális. Ebben a film is nagyon jó képet mutat. A brit birodalom fensőbbséges tudatában hívő uralkodó osztály távolságtartó, merev és formális kapcsolatrendszere, az indiai hagyományok semmibevétele, a felsőbbrendűség állandó kinyilatkoztatása, mind megannyi apró jelenet során tárul elénk.
Két szereplő különösen megfogott; mindketten nyitottak és kíváncsiak voltak: Peggy Ashcroft (Mrs. Moore) és James Fox (Richard ... több»
Közel hozza Indiát Nagyon-nagyon régen láttam ezt a filmet, de emlékszem, hogy akkor is nagy hatással volt rám. Mit tudtunk mi Gandhiról? Számunkra India messzi és mesés távoli világ volt. Ez a film viszont közel hozta őt is, meg Indiát is. Nem véletlen, hogy a filmekkel akár véleményt is lehet formálni. Gandhi is ilyen volt. Véleményformáló, közösség-összekovácsoló erő.
Ben Kingsley brit színészként jobbára tv-sorozatokban szerepelt, nagy szerencséje a világnak, hogy kortársa volt Richard Attenborough-nak, aki rá merte bízni grandiózus filmje címszerepét. Kevesen tudják róla, hogy eredeti neve Krishna Pandit Bhanji, apja gujarati bevándorló volt, míg anyja angol. Ő maga Angliában született, de ha nem rendelke... több»
A bagdadi tolvaj meséjének feldolgozásaiból nekem továbbra is az 1940-es Korda Sándor féle az etalon, Sabu olyat alakított, amit senki sem múlhat felül. Ez a tv-film nem is akart másolat lenni, egy teljesen más szemszögből meséli el a történetet, a tolvaj például bűvész, a pillanat embere, és abszolút mellékszereplő (Roddy McDowall). A főhős, akinek a szemén keresztül követjük a sztorit, ezúttal Taj herceg (ki más, mint Kabir Bedi?), ettől valahogy a történet íze is más, nem is tűnik annyira rossznak. Amitől viszont dobtam a filmet, és minden esélyt eljátszottak nálam, az Jasmine szerepének alakítója (Pavla Ustinov, és most gonosz leszek, szerintem apuci, Peter Ustinov harcolta ki, hogy leán... több»
Az őrületes siker persze mindig kitermeli a folytatást is, húzzunk le még egy bőrt, lehetőleg frissen, hiszen abból lesz a pénz. A folytatás viszont annyira gázra sikeredett, hogy nem is nagyon említik meg sehol sem, én is fogcsikorgatva néztem végig, még "mindigmacsó" Kabir Bedi sem tudott kárpótolni az elvesztegetett időmért.
Egymásra találás Három fiú, akik egymástól elszakítva nőnek fel, láttunk már ilyet. Ilyen volt a Trimurti (1995) vagy a Yaadon Ki Baaraat (1973), de ezúttal sokkal viccesebb, és látványosabb filmben mutatták be. A három főhős Anthony Gonsalves (Amitabh Bachchan), Amar Khanna (Vinod Khanna) és Akbar Allahabadi (Rishi Kapoor) a három legismertebb vallásban nő fel, úgymint a katolikus, hindu és muszlim hit követőjeként, mégis felnőtt fejjel sikerül megtalálniuk egymást. Persze le a kalappal a rendező előtt, hogy a film során nem kavarodott bele, mert ugyebár ott az apa Kishanlal (Pran), és az anya Bharati (Nirupa Roy), no meg az ősellenség Robert (Jeevan), akik mind halottnak hiszik a másikat, ráadásul a képbe ... több»
Kiskoromban teljesen odáig voltam, meg vissza ezért a pasiért. Kabir Bedi egy névtelen indiai színészből lett világsztár a sorozat hatására, ha jól emlékszem a hetvenes évek végén nem nagyon volt olyan ország, amelyik ne vette volna meg, és tűzte volna műsorára ezt a mini-sorozatot. Most újranézve, továbbra is úgy gondolom, hogy az akkori férfiideáltól kicsit eltérő, rettentően macsó kinézet ma is ütős, és tényleg elolvadnak tőle a női nézők, de amit kislányként nem fogtam fel, azt ma vén fejjel már biztosan tudom, a pasi nem tud játszani. A Sandokanban persze nem is nagyon kellett, túl sok arcmimikát, vagy színészi játékot nem követelt tőle a szerep, de azért így is eléggé nyilvánvaló, hogy... több»
Elkezdtem nosztalgiázni, először persze a Sandokannal kezdtem, de rögtön utána ezt a filmet vettem elő. Sok közös vonása van a tv-sorozatnak és ennek a tv-filmnek, mert nemcsak a főszereplő személye egyezik meg, hanem elég sok más szereplő is, ráadásul ugyanannak az írónak a regényeiből, Emilio Salgari eléggé neves ponyvaszerző volt anno, tucatnyi regényt jegyzett, amelyekben leginkább a kalózok hőskorából merített. A film annyiban nyújtott többet, mint a sorozat, hogy feszesebb volt a cselekmény, nem törte meg a ritmusát mindenféle oda nem passzoló jelenet. Ja, és Kabir Bedi (ha lehet fokozni) sokkal, de sokkal jobban nézett ki, valahogy a parókája természetesebbnek hatott.
Az Imdb százalék magáért beszél Hát, oda meg vissza vagyok a gyönyörűségtől! Rég láttam már ennyire epikus, magával ragadó filmet. Egy kevés spagetti western, csipetnyi bollywoodi maszala, megfűszerezve némi hollywoodi vadnyugati romantikával. A sztori rém egyszerű, két kisstílű tolvajt felfogad egy falu birtokosa, hogy védje meg őket a hegyekben tanyázó banditáktól. Biztos sokaknak ismerős, nem véletlenül; Hét szamuráj Kuroszavától, A hét mesterlövész Yul Brynnerrel és Steve McQueennel. A film rendezője rengeteg klasszikusból építkezik, felismerhető jelenetek vannak a Volt egyszer egy Vadnyugatból, Pat Garrett és Billy a Kölyökből, Butch Cassidy és Sundance Kidből, Az északnyugati határszélből, A vad bandából, és a Pár do... több»
Amikor a feldolgozás jobb az eredetinél Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mert a 2013-as féle feldolgozást előbb láttam, és sokat írtak róla a neten, mellette is, meg ellene is, hogy jó volt-e, vagy sem a remake.
Nálam egyértelműen az új változat viszi el a pálmát. Egyrészt, mert jobb minőségű, másrészt, mert közelebb áll hozzám a főszereplő, Ram Charan. Nem mintha Amitabh Bachchan a maga idejében ne lett volna szívdöglesztő pasi, de azok az idők már elmúltak. Érdekes módon a női főszereplők közül az eredeti Jaya Badhuri játéka sokkal inkább meggyőző volt, mint Priyanka Chopráé. Az árva késélező cigánylány szerepében egyszerre volt elesett, védelemre szoruló, de a maga módján vagány és nagyszájú. Azért jó volt megnézni ezt a v... több»
48 Törvényen kívül (1992)