Ritka kincs ez a film Baráti társaságom információi alapján már jó előre felkészültem, mielőtt elindítottam volna a filmet, magam mellé raktam egy nagy adag papírzsebkendőt, de erre azért én sem számítottam. Nemcsak a papírzsebkendőből fogytam ki, de a konyhai papírtörlőből és szalvétából is. Persze ehhez az is kellett, hogy egymás után négyszer (!) néztem meg a filmet, mindannyiszor jó sokat bőgve. Nem kell arra gondolni, hogy ez valami mazochista önsanyargatás lenne, egyszerűen annyira magával ragadott a történet és a szereplők, hogy folyvást késztetést éreztem arra, hogy elölről újranézzem. Pedig a szereplők ún. noname-színészek, számomra semmit sem mondtak a nevek, Harshvardhan Rane idáig a telugu filmiparban... több»
Lázadás Az indiai közönségnek annyira nem jött be a film, nekem annál inkább. Talán a hangulata, vagy a szűkszavúsága, talán a pörgő cselekmény miatt, fogalmam sincs. Raja (Saif Ali Khan) munkanélküli de magasan képzett, aki nem jut ötről hatra az életben, amikor véletlenül találkozik Rudrával (Jimmy Shergill) egy esküvőn, és barátságot kötnek. Amikor a vendégeket meg kell védeniük egy támadástól, ketten olyan szinten egy hullámhosszon mozognak, hogy hatékonyan verik vissza a támadást. Bár egyáltalán nem áll szándékukban, végül kénytelenek gengszterek lenni. Abban viszont nagyon jók, hamarosan Lucknow első számú köztörvényesei lesznek, akik ráadásul sérthetetlenek, köszönhetően politikai hátszelükne... több»
Így kell felépíteni egy fejtörőt Bár egy közismert esetet filmesítettek meg, amely nagy port vert fel annak idején, mégis sikerült némi csavart vinni a történetbe, még én is meglepődtem. 1959-ben K. M. Nanavati, az indiai haditengerészet többszörösen kitüntetett hajóparancsnoka háromszor mellbe lőtte felesége szeretőjét, Prem Ahuját. Az eset példátlan médiafigyelmet kapott, és az utolsó olyan ügy volt, ahol esküdtszéki tárgyalást folytattak le. Az esküdtek azonban olyan mértékű befolyásolásban részesültek, hogy ezután ezt a ítélkezési formulát eltörölték.
Amikor január elején kiderült, hogy kik kaptak jelölést a FilmFare díjátadóra, a média és a nagyközönség felhördült, hogy Akshay Kumart meg sem említették, pedig 2016-ban ... több»
Egyszernézős Egyik utolsó filmje a nemrégiben elhunyt Om Purinak, és bár túl sok szerepe nincs a filmben (merthogy az ő megölése indítja el a lavinát), azért rendesen odateszi magát a nagy öreg. A film erősen reflektál az előzményfilmre, az 1990-es Ghayalra, többször is láthatunk jeleneteket belőle, megmagyarázva a jelenlegi állapotot, és képbe hozva azokat a nézőket, akik nem látták a filmet. Ajay Mehra kiszabadulva a börtönből egy tényfeltáró szervezetet hoz létre, amely egyetlen feladatot tűz ki maga elé, az igazság kiderítését. Tevékenysége oly sikeres, hogy rövid idő alatt hírnevet szerez magának és szervezetének is, de amikor mentora, a nyugalmazott rendőrtiszt hirtelen haláláról kiderül, hogy nem ... több»
Angol és hindi nyelvet beszélők előnyben Tele van A-listás sztárokkal a film, mégsem aratott olyan hű de nagy sikert (jó, a költségeinek dupláját hozta a bevétel, de az csak mérsékelt siker), és leginkább Indiában tudták méltányolni. Ennek nagyon egyszerű oka van. Aki nem tud hindi és angol nyelven, az teljes mértékben lemarad a szójátékokról. A feliratkészítő szerintem vért izzadt fordítás közben, de képtelen volt visszaadni a hindi és angol oda-vissza fordításokból adódó vicces mondatokat. A másik ok ami miatt elvesznek a mókás jelenetek csattanói, hogy ezek rengeteg bollywoodi kasszasikerre épülnek. Aki nem látta ezeket a filmeket, az megint csak nem tud jóízűen nevetni rajtuk. Hihetetlen mennyiségű utalás van benne, nem csak di... több»
A szokásos tucatsztori, ebből már láttam jó párat, úgyhogy meglehetősen untam, egy-két jelenetet át is tekertem. Ami tetszett a filmben, az a család apró kis játéka, a szobor játék volt (bár ott meg voltak némi gondok, mert ha nem oldotta fel, akkor nem mozdulhatott, ez feltételezett némi bizalmat egymás iránt), és meglepetésre Johnny Lever, aki ezúttal nem az ügyeletes idiótát, és az állandó komikus faktort alakította, hanem a család fogyatékos tagját, amiben mesésen nagyszerű teljesítményt nyújtott. Akshay Kumar és Sunil Shetty teljesen egysíkúak voltak, sok-sok filmjük szokásos zsánerét hozták, popcorn-mozi, semmi több.
Elpocsékolt három óra... Óvatosan ültem le a film elé, és eltöltöttem csaknem három órát, ami alatt semmilyen pluszt nem kaptam. Értem én, hogy a mohendzsodárói kultúra meglehetősen fehér folt a filmtörténelemben (meg a történelemben is), tényleg kellett már egy ebben a korban játszódó egész estés mozi, de azért ezt egy kicsit jobban is átgondolhatták volna. Merthogy önmagában is lenyűgöző a titokzatos városállam története (Harappával, ikervárosával egyetemben), amely tökéletes civilizációval rendelkezett kétezer évvel a római birodalom létrejötte előtt (!). Viszont szinte semmit sem tudtam meg. Illetve erősen félretájékozódhattam. Fegyvereket ugyanis nem találtak a kutatók. A filmben ennek ellenére jónéhány harcias... több»
Társadalmi problémát mutat be Egy különösen erős társadalmi problémát sikerült nagyon is valósághűen ábrázolni méghozzá éppen Bollywoodnak. Ki hitte volna? A kábítószerfogyasztás ott is olyan napi szintű probléma, amit már nem lehet asztal alá söpörni, de eddig csak felszínesen foglalkoztak a témával. Most azonban annyira megkarcolták, hogy nem is igen tetszett a nagyközönségnek, hogy ennyire az arcába tolták a nyilvánvalót. Bollywood elsősorban éppen az optimizmusával, az életigenlésével, a színes látványvilágával csalogatta a nézőket, tele tánccal és zenével, most meg a nyomor, a kilátástalanság, a hamis illúziók és a reménytelen küzdelem a függők kigyógyítására, mind-mind olyan képet mutat, hogy India nem tesz meg ele... több»
Bevételi rekordokat döntött, nekem mégsem tetszett Hatalmas siker volt Indiában, sorra döntötte meg a bevételi rekordokat, Salmant az egekig magasztalták közben, nekem meg (bevallom őszintén) nem tetszett. Több ellenérzés is kialakult bennem a film nézése közben. Amikor a filmet bemutatták Aamir Khan már közel egy éve dolgozott a saját projektjén, a Dangalon, amelyről köztudott volt, hogy az egyik leghíresebb indiai birkózó életét filmesíti meg. Mivel Aamir maximalista, ezért az öreg megformálásához rendesen felhizlalta magát, őszre festette a haját, és tényleg úgy nézett ki, mint a saját öregapja. Aztán a fiatal birkózó megformálása miatt fél év alatt alaposan legyúrta magát a súlycsoportjába, ezért is tartott neki olyan sokáig a film forga... több»
Egy nagyon érdekes, és nagyon rövid élet egy még rövidebb szakaszának bemutatására vállalkozik a film, de meglehetősen kevés sikerrel. A majdhogynem iskolázatlan indiai zseni, Ramanujan angliai életét mutatja be, holott szerintem a legkevésbé érdekes éppen az a korszaka volt. De persze a film angol, tehát azt a korszakát mutatták be. Elolvasva a wikipédián a nagyon részletes életrajzát, meglehetős ellenérzéssel gondolok vissza a filmre. Jobban érdekelt volna, hogy egy szerény körülmények között élő köztisztviselő fia hogyan jut el az elméleti matematika olyan fokára, amelyet még a cambridge-i tudósok is nehezen emésztenek meg, Indiában meg szinte senki sem volt képes felfogni? És az általa í... több»
Útkeresés A legutóbbi meglepetés-alakítás, az 1:Nenokkadine féle rocksztár, és a csalódást okozó Aagadu-féle zsaruszerep után ismét egy olyan karaktert formál meg Mahesh Babu ami szokatlan az eddigiektől, mégis valamennyire hasonlít a régebbiekre. Egy milliárdos üzletember fiú-örökösének lenni nem túl nagy kihívás, de ez a film az útkeresésről szól, arról, hogy nem muszáj a szülők által kitaposott útra lépni, le lehet térni az ösvényről és felfedezni valami újat. Itt éppenséggel a gyökereket. A film erősen reflektál arra, hogy Mahesh (aki Tamil Nadu fővárosában, Chennaiban született, és Andhra Prades fővárosában Hyderabadban él) visszatalált a gyökereihez, amikor 2015-ben örökbe fogadta édesapja, a fi... több»
Csalódás, összeollózott film Picit csalódtam Karan Joharban. Mindig valami újat, valami egyedit láttam eddig tőle, de ez a párkapcsolati bonyodalmakról, a viszonzatlan szerelemről szóló film semmi újat nem tudott nekem felmutatni. Valahogy olyan érzésem volt, mintha összeollózta volna több nagysikerű film motívumát. Egyáltalán nem érintett meg a film. Ranbir Kapoor meg ugyanazt a figurát hozza, amit annyira szerettem a Yeh Jawaani Hai Deewaniban, megsirattam a RockStarban és kicsit untam már a Tamashában. A különc figurát, aki nem akar felnőni, őrült életet él, és szívfájdítóan szerelmes. Jó lenne, ha valami mást is mutatna, mert ez nekem már unalmas. Anushka Sharma pedig még véletlenül sem mozgott vele egy hullámhosszo... több»
A 2010-es hindi Dabangg feldolgozása benne volt a levegőben, elég nagy sikert ért el, hogy a többi nyelvterület lecsapjon rá. Ez a telugu remake lett, a címet nem vették át, hanem Gabbar Singh nevével jelezték, hogy itt most rosszfiúról szól a mese (a név már amolyan ikonná vált az évek során). Pawan Kalyan pont ugyanaz a habitus, mint Salman Khan, jó választásnak tűnik, és ő tényleg mindent meg is tesz, hogy a nem egyenes úton járó rendőr figuráját tökéletesen hozza. Ami miatt nálam mégsem működött, az a sztori kiherélése. Anyja ugyanis nem asztmás, és nem hal szörnyű halált (ami miatt Salman Khan teljesen bekattan), öccse nem annyira idióta, mint Arbaaz Khan, és Shruti Haasan egészen más c... több»
A szupermodellből lett filmszínész, John Abraham elég sokszor meglepte már rajongóit, főleg a nem fősodorbeli filmekben eljátszott karaktereivel. (Water, Kabul express). És merészen bevállalt rosszfiúkat, kezdő létére (Dhoom, Zinda). Mivel modellből lett színész, többszörösen is bizonyítania kellett. És ezt meg is tette. Utána már megengedhette magának, hogy kasszasikerekben szedje meg magát (Desi Boyz, Race 2, Housefull 2), de mindig visszatér a gyökerekhez. Még itt, ebben a filmben is. Pedig ez egy az egyben fősodorbeli, krimis, lövöldözős, gyilkolászós, mellékszálban szerelem, de amúgy tucatfilmnek tűnik. Pedig nem az. John Abraham mindig nyújt egy kis pluszt, valami mást, amit nem szoktu... több»
A Blöff alapsztorija bollywoodi változatban Aki látta a Blöfföt (Snatch), annak ismerős lesz. Az alapszitu ugyanaz, mint Guy Ritchie filmjénél, csak egy kicsit megbolondították. Persze nem lett annyira fekete komédia, de ez is tévedések vígjátéka. És persze a bazi nagy gyémánt, amit természetesen lenyel a kutya (aki reggelire két újságot, három távirányítót és egy bluetooth egeret már felzabált), de csak miután már két banda, egy piti tolvajtársaság, meg egyéb rablók kezén keresztül ment.
Török a kisstílű illegális bokszmanager szerepét Lucky (Vivek Oberoi) veszi át, és balkeze is van, ugyanolyan bal, de van egy mozgássérült kisöccse.
Szefárd zsidók helyett hindu papok álcájában rabolja ki a gyémántkereskedőket Rocky (Chunkey Pandey... több»
Szíven ütött Hát mit mondjak, szíven ütött a film. Először is, nem hagyományos bollywoodi filmről van szó, nincsenek benne a maszalá filmekről szóló klisék. Viszont szinte teljes egészében az indiai filmgyártásról, a bollywoodi film varázsáról beszélnek benne, a filmekből idézetek, teljes jelenetek, dalok táncok kerülnek bemutatásra. Nem a nagy filmszínházaknak készült ez a film, hanem kifejezetten filmfesztiválokra. És azokon tarolt. Jó pár díjat elhozott, bár amiről szól, az lehetne giccses, vagy nyálas is. De nem az. Hétköznapi emberi sorsok, dilemmák, vágyálmok, és rögös életutak vannak benne.
Sunny (Sharib Hashmi) rendező-asszisztens, de minden vágya az, hogy egyszer olyan nagy sztár legyen, mint Hr... több»
Az indiai színésznők mind gyönyörűek, játszani is tudnak, de érdekes módon a filmek többségében inkább másodhegedűs szerepet kapnak, nem sok olyan film létezik, ahol ők lennének minden szempontból azok, akik a hátukon viszik el az alkotás súlyát (a régiek közül úgy hirtelen csak egy jut eszembe: Laaga Chunari Mein Daag, itt Rani Mukerji és Jaya Bachchan (született: Bhaduri) játékára épült a film 2007-ben.)
Ezúttal viszont az abszolút főszerep nőknek jutott, és a férfiak epizódszerepben tűnhetnek/tűnnek csak fel. Kizárólag Priyanka Chopra kedvéért még nem lenne értelme végignézni a filmet, bár elismerem alakítása megérdemelten kapta meg következő évben az indiai Oscart, a legjobb női főszerep... több»
Mit mondjak, Aamir Khan film. Ez mindent elárul. Nem láttam az összes filmjét (végül is csaknem ötven filmet színészkedett ezidáig össze), de amiben eddig láttam mindegyikben kimagasló alakítást nyújtott. Negyven év felett is könnyedén alakított egyetemistákat (Rang De Basanti/Ifjú lázadók, 3 Idiots), teljesen mindegy, hogy átlagzsaru, aki misztikus bűnügyet próbál megmagyarázni és/vagy kinyomozni (Talaash), földet túró paraszt, aki megveri krikettben az angolokat (Lagaan), általános iskolai tanár, aki kallódó gyermekeket ment meg (Taare Zameen Par), zseni, aki nyomtalanul felszívódik (3 Idiots), hétköznapi milliomos, akiből pusztító démon válik (Ghajini), vagy felnőni nem akaró egyetemista,... több»
Bollywood mindig meglepi az embert Bollywoodban nagyon is sok olyan filmet forgatnak, ami akció-krimi, thriller, horror, háborús, politikai krimi, leszámolós, királydrámák, stb. minden ami véres, és sok halállal jár, azt ők magas színvonalon művelik. És még valamit tudnak. Meglepni az embert.
Aki sok véres nyugati filmet látott már, az általában fel van készülve arra, hogy x. és y. ki lesz nyírva, a szereplőket már az elején fel lehet ismerni, hogy áldozatok. Keleten nem úgy van ám!
Leülsz a filmre, az első 30 perc bemutatja a szereplőket, mindenkit szépen elhelyezel a táblán, mint a sakkban. Van a főhős, aki vidáman énekel, éli az életét. Van a gonosz arc, aki kedvtelésből gyilkol, és az apja olyan hatalmas, hogy bármit bünt... több»
Nem értem, mitől szupersztár Rajnikanth Rajnikanth (manapság Rajinikanthnak nevezi magát) szupersztár a telugu filmvilágban, olyasvalaki, mint Amitabh Bachchan Bollywoodban. Csak Rajnikanthnak nincs konkurenciája sem, szinte egyeduralkodónak számít. Hogy mitől lett az, nem tudom, mert ez az első filmje, amit láttam, de ez alapján nem tartom szupersztárnak. Azóta megnéztem tőle több filmet is, a 2005-ös Chandramukhit, a 2007-es Sivajit és a 2014-es Lingaat, de a véleményem nem változott róla. Túlhájpolt, agyonmisztifikált szupersztár, aki régi dicsőségéből él, amit egyszerűen képtelen vagyok felfogni, mert a régi filmjeiből (amikor évente 5-10 filmet is forgatott, most meg 2-3 évente egyet) egyetlen egyet láttam, a nemzetközi koope... több»
88 Sanam Teri Kasam (2016)
Baráti társaságom információi alapján már jó előre felkészültem, mielőtt elindítottam volna a filmet, magam mellé raktam egy nagy adag papírzsebkendőt, de erre azért én sem számítottam. Nemcsak a papírzsebkendőből fogytam ki, de a konyhai papírtörlőből és szalvétából is. Persze ehhez az is kellett, hogy egymás után négyszer (!) néztem meg a filmet, mindannyiszor jó sokat bőgve. Nem kell arra gondolni, hogy ez valami mazochista önsanyargatás lenne, egyszerűen annyira magával ragadott a történet és a szereplők, hogy folyvást késztetést éreztem arra, hogy elölről újranézzem. Pedig a szereplők ún. noname-színészek, számomra semmit sem mondtak a nevek, Harshvardhan Rane idáig a telugu filmiparban... több»