e-batta

Egyszer megnézhető
A fenti tartalmat annyiban javítanám, hogy a 3000 rúpia kicsit kevés lenne egy egész estés filmhez, az bizony 3000 crore rúpia lesz, 1 crore pedig tízmilliónak felel meg, vagyis a vagyon, amit örökölne harminc milliárd rúpia. Nagy különbség! Néha komolyan eltöprengek Akshay Kumaron. Évente még mindig 2-3 filmet (vagy többet) csinál, és ebből max 1 (esetleg) kettő az, ami említésre méltó. A többit mintha csak pénzkeresés ürügyén forgatná. 2014-ben ugye ott volt a Holiday, tisztességesen megcsinált remake (a Thupakkié), most meg ez. De nem is Akshayon, hanem a forgatókönyvírókon kellene hosszasabban töprengenem. Néha olyan ütős kis sztorikat tudnak kreálni, ami tele van csavarral, és alig talá... több»

Nagyon élvezetes film volt, tisztességesen megcsinálva, és egy-két túlzástól eltekintve tökéletes koncepcióval felépítve. Tele volt ötletességgel, apró fricskákkal, nagyon jól megrajzolt karakterekkel a film. Mindenkinek olyan egyénisége volt a filmben, amit könnyű volt szeretni, vagy elbűvölődni tőle, vagy rettegni miatta. A lányok nem nebántsvirágok voltak, hanem határozott és gyorsan cselekvő, tettrekész nők. Ha fegyvert kellett ragadni, hát megtették. Az alkotók kihasználták Velence lagúnáit és girbegurba utcáit egy ötletes üldözési jelenetben, egy másik alkalommal, amikor kutyákkal követték őket, azt is nagyon frappánsan oldották meg. És az üldözés közben bejárhatjuk Velencét, Párizst, ... több»

Bollywoodi filmekhez képest nagyon rövid
Kezdődik a Mahábháratával (amit egy érdekes animációval, és Amitabh Bachchan brummogó hangján élvezhetünk végig) Eklavya, a szolgalelkű íjász dharmájáról (nehéz elmagyarázni, olyan, mint a japán szamurájoknál a bushidó). A következő jelenetben a nagybeteg királynő (Sharmila Tagore) mellett a király (Boman Irani) Shakespeare szonettjeiből olvas fel feleségének. Én meg teljesen elbűvölődtem ettől a két jelenettől. Innentől kezdve már tudtam, nekem ez a film nagyon-nagyon tetszeni fog. És nem is csalódtam a megérzésemben. Csupa szeretnivaló karakter: az életképtelen arisztokrata szerepében Boman Irani fejedelmi (de mellesleg impotens és kopasz is, két rút tulajdonság a hindi társadalmi elvárá... több»

Ostoba történet
Bevallom őszintén, nem tetszett. És rettentően kíváncsi lettem a rendező előző, tamil verziójára, mert Gautham Menon ugyanazt csinálta, mint Prabhu Deva a Pokkirivel. (Gy. k.: Rendezett belőle egy hindi változatot Wanted címmel, és még nagyobb sikert aratott, én a Wantedet láttam először, totál eldobtam az agyam tőle, és a Pokkiri ugyanazt a hatást érte el.) Menonnak ez nem sikerült, legalábbis szerintem, merthogy azóta megnéztem a tamil eredetit, a Vinnaithaandi Varuvaayát és fényévekkel jobb. Alapvetően nem a koncepcióval, vagy a sztorival van baj, mert az teljes egészében ugyanaz, hanem a szereplőkkel. A rendező ott követte el a hibát, hogy két súlytalan színészre bízta a meglehetősen neh... több»

Egy különleges szerelem története ez, lágy, lassú, mégis oly erős, hogy kibír éveket, tragédiákat, családi ármányokat, távolságot. A filmben nincsenek akciójelenetek, sem túlzó karakterek, mindenki épp annyi, amilyen az életben lenne. Két énekes története ez, úgyhogy készüljetek fel arra, a két órás film több mint fele dalokból áll. De ki unná meg hallgatni Shreya Ghoshal és Suresh Wadkar csodálatos hangját? Én biztosan nem. Hallhatunk népzenét, és ghazal éneket, szitárjátékot és tablá ütögetését. Sonu Sood általában ősgonosz, negatív szerepeket kap, pedig kinézete alapján lehetne akár örök hősszerelmes is. Nem is igazán értem, hogy miért nem találják meg az ilyen szerepek, egész jól el tudj... több»

Salman Khannak bejött az, amit a Wanteddel indított el, képes volt megújulni, én kifejezetten örülök, hogy nem erőltették tovább a macsó szerelmes vonalat, már tényleg kiöregedett belőle. Ideje volt lépni (aztán szomorúan tapasztaltam, hogy nem tanultak ebből a sikerből, megint behúzták a szerelmes ifjonc-vonalat a Prem Ratan Dhan Payoval, sírni tudtam volna). Ha minden igaz akkor a fenti film kasszasiker volt Indiában, köszönhetően a jól bejáratott marketingnek, a megfelelő számú kópiának, és a rendesen összerakott forgatókönyvnek. Kellő számú verekedés, dal és tánc, izgalmas párharcok és nyakatekert szerelmi szál kellett ehhez. Ez mind megvan a filmben. Ráadásul akkori barátnőjével Katrina... több»

Nem láttam az eredeti hollywoodi változatot, úgyhogy csak erről a filmről van véleményem. Amitabh Bachchan hozza azt a formát, amit már a Khakee-ban megcsodáltam, szűkszavú, eszköztelen, rezzenéstelen. Bár itt megfűszerezi az alkoholizmussal, a rémálmokkal, a lecsúszott profillal, amivé egy kiégett kommandós ezredes válhat a sokéves öldöklés után. Arjun Rampal méltó párja, bár itt még nem derül ki, hogy tud igazán nagy színész lenni (ez majd 2008-ban a Rock On! bemutatása után látja meg a nagyközönség). A tetoválások iránti szenvedélyben magát kiélő, éjszakai bárokban időző ex-kommandós, aki felhagyott a gyilkolással, de helyette nem talált semmi mást, amiben levezethetné a feszültséget (bár... több»

Az egyik legjobban elkészített telugu film, amit láttam. Abszolút versenyképes az összes nyugati animációs kalandfilmmel. Az is igaz, hogy nem családi film, gyerekeknek nem ajánlom. A légy bosszúhadjárata ugyanis meglehetősen véresre sikeredik. Tökéletesen dolgoztak az animációs vonalon, és nagyon sok új ötletet, sziporkát láttam, tudnak valamit ott Indiában. A sztori kidolgozása sem összecsapott, az, hogy a főhős szerelme szabadidejében mikro arttal foglalkozik, frappáns lehetőség arra, hogy felszerelje a szerelmét miniatűr fegyverekkel, és eszközökkel. A színészek közül egyedül Samantha Ruth Prabhu ismerős, őt már láttam a Dookuduban Mahesh Babu partnereként. Nagyon szép nő, és tud játszan... több»

Lényegében egy indiai romkomot láttam, a Pygmalion bollywoodi változatát. Szerintem Sushmita Sen (az 1994-es Miss Universe) nem annyira jó színésznő, hogy elvigyen a hátán egy egész filmet, de itt már csak azért is jól megoldotta, mert semmi mást nem kellett eljátszania, mint önmagát (topmodell toporzékol, de kiderül, hogy van szíve). Fardeen Khan-t nem ismeremtúl jól, hirtelen csak a Heyy Babyy-beli szerepe ugrik be, annyira nem volt rossz, de biztos jobban is meg lehetett volna oldani. Shahrukh Khan nem főszereplő, hanem vendégszereplő volt (bár legalább olyan hosszúra nyúlt a vendégszereplése, mint Hrithik Roshané a Luck by Chance-ben). Az újonc Ishita Sharma aranyos volt, de semmi több. ... több»

A sztori nem szájbarágós, de elég egyértelmű
Adva van egy család, amely az ősidők óta arra hivatott, hogy megvédje a világot, és őrizze amit rábíztak az idők kezdetétől. Nem szuperhősök, inkább félistenek. Olyan tulajdonságokkal, amelyeket génjeikben hordoznak, s adnak tovább leszármazottaiknak. Drona (Abhishek Bachchan) kicsiny gyermek, mikor apja meghal egy démonnal (Kay Kay Menon) való harc közben, ezért anyja (Jaya Bachchan) elküldi magától messze, az emberek közé, hogy biztonságban tudhassa. A kisfiú szeretet nélkül nő fel, minden vigasza a hozzá sűrűn berepkedő kék színű virágszirmok, amelyek enyhítik bánatát. Nem tudja, hogy ki ő. Azt sem, hogy a szirmok apja sírjáról származnak. De ahogy csordogál a történet, kiderül, hogy a kö... több»

A vége elrontja az egészet
A fenti tartalom meglehetősen csalóka, mert közel sem adja vissza a valódi történetet, túl sok köze nincs a filmhez. A helyszín Miami, míg a történet középpontjában két férfi keres magának fedelet, albérletet, lakást keresek/kiadó jelige alatt. Találnak is egy nekik (fotós és ápoló) megfelelő helyet, de a nagynéni nem tűri meg az unokahúga mellett a fiúkat, csak a lányokat, ezért hirtelen ötlettől vezérelve melegnek adják ki magukat, amire aztán rábólint. De a baj csak ezután jön, hisz mindketten szerelmesek lesznek a széplányba, amiből kialakul egy szerelmi háromszög, és mókás jelenetek sorozata. Nem tudom, hogy miért lep meg, hogy Karan Johar mindig meglep. Igaz, hogy igyekezett elkerülni,... több»

Látszatélet
Amikor először láttam a Business Mant, érdekelni kezdett Mahesh Babu, keresni kezdtem a magyar felirattal fellelhető filmjeit. Ez a film volt a második, amit megtaláltam. A Business Manhez képest a Dookudunak sokkal bonyolultabb a sztorija, dióhéjban: Shankar Narayana (Prakash Raj) egy végtelenül becsületes politikus, aki csaknem meghal a tisztessége miatt, nem közösködik ugyanis a feltörekvő kábítószercsempésszel Nayakkal (Sonu Sood). Az ellene elkövetett merénylet következtében öccse meghal, testőre ártatlanul börtönbe kerül, ő maga pedig kómába esik. 14 évvel később, Shankar fia Ajay (Mahesh Babu) apa nélkül nő fel Mumbaiban, és merészségéről hírhedt kábítószernyomozó vált belőle. Küldeté... több»

Megunhatatlan
Harmadik rendezése ez Farhan Akhtarnak (Dil Chahta Hai, Lakshya), de addigra már bizonyított az első két filmjével, úgyhogy rendesen kibélelték ennek a filmnek a költségvetését, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. (Két évre eltűnt, és semmi mást sem csinált, csak akciófilmeket nézett otthonában) Pedig tényleg rizikós volt, amit vállalt. Jóval később néztem meg az eredeti 1978-as változatot, online verzióban elérhető a youtube-on, és a hírek szerint akkora respektje van, hogy nagyon nehéz dolog ezt túlszárnyalni. Nos, Farhannak sikerült. Le voltam nyűgözve. Friss, fiatalos, és meglepően szokatlan történetvezetés, egyrészt a kettős idősík, másrészt a főszereplők motivációs előtörténete miatt, ... több»

Farhan Akhtar megint megcsinálta!
Farhan Akhtar megint megcsinálta! Már a Don-remake-je is merész húzás volt tőle (bár a papa valószínűleg megbocsátotta neki, hogy átírta a művét), de egyúttal tovább folytatta a megkezdett munkát, és ismét csavart rajta egy nagyot. Don (Shah Rukh Khan) gonoszabb, mint valaha, és nagyképűbb mindenkinél. Van is mire annak lennie. A világ gengszterfőnökei viszont nem túl barátságosak az ő terjeszkedésének láttán. Lesz is csinos kis kartell, ahol a riválisok arra az időre kibékülnek, amíg hidegre teszik legfőbb ellenfelüket. Egy valamiről elfeledkeznek: Dont elkapni nemcsak nehéz... lehetetlen. (Az első rész szállóigéje) Megpróbálják pedig, de hiába van egyedül a fickó, és körülötte rengeteg ros... több»

India Európában
Zoya Akhtar visszatért kedvenc helyszínére, a Földközi-tengerre (a Zindagi Na Milegi Dobara búvár-jelenetei játszódtak itt), és tényleg nagyon beleadott mindent. A rendezőnőtől már megszokhattuk, hogy nem igazán bollywoodi amit ő csinál, inkább nemzetközi, és ezúttal megint kiragadta az indiaiakat a megszokott környezetükből, és Európáig repítette őket. Nem három jóbarát, hanem egy diszfunkcionális család a főszereplő, és tényleg minden szereplő telitalálat volt. A családtagok virágnyelven beszélnek egymással, leginkább a testvérek őszinték egymáshoz (ami nem igazán segít rajtuk, de legalább a valóságot jobban látni), és az egyetlen, aki átlát mindenkin, és abszolút képben van, megjegyzéseib... több»

Krikett
A Lagaan után ismét egy sportfilm, és megint krikett. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, Indiában ugyanazt a státuszt tölti be, mind Angliában a labdarúgás, vagy Amerikában az amerikai futball. Fanatikus rajongótábora van, és ilyen sztorival bármilyen filmet el lehet adni. Éppen ezért érdekes, hogy nem túl sok sportfilmet készítenek Indiában. Viszont az általam látott filmek harmadában legalább egyszer elhangzik Sachin Tendulkar neve. Veera Kaur (Rani Mukerji) rettentően egyszerű pandzsábi leányzó, akinek egyetlen vágya, hogy első osztályú krikettütő legyen belőle, csak éppen neme határozza meg a létét, az erősen soviniszta férfivilágban labdába sem rúghat, izé... üthet. Mikor az amritszári... több»

Jöhet a negyedik rész
Lenyűgözőek voltak a chicagói csodálatos üldözéses jelenetek, baromi drága lehetett az eredeti helyszínen forgatni, de ahogy látom, megérte. És nem mellesleg láthattunk jó néhány töréstesztet, némelyik még számomra is új volt. A főcím alatti Michael Flatley-féle sztepptánchoz gratula! Élveztem az apró utalásokat, nem tudom más is észrevette-e: Khan ugyanúgy öltözött, mint a legendás clown, Charlie Chaplin, Katrina Kaif belépőjénél meg nem tudtam eldönteni, hogy Annie Hallt (Diane Keaton), vagy Jennifer Cavallerit (Ali McGraw) látom a Love Storyból. És a tréfás jelenetek: A böfögőversenyen szakadtam a röhögéstől, Ali idétlen fantáziálásai természetesen nem maradhattak el, és megjegyzései sem ... több»

Itt kezdődött a bollywood rajongásom
Én a saját példányomat már rongyosra néztem, mert a top10 filmek között az első helyen állt nagyon sokáig, de most is benne van az első tízben. Ez volt az a film, ami miatt totálisan rákattantam a bollywoodi filmekre, el kezdtem gyűjteni őket, először a Hrithik Roshan főszereplésével készülteket, aztán persze jöttek a többiek, sorban rákattantam Aamir Khan, Salman Khan, Saif Ali Khan, Shahrukh Khan, Imran Khan, Akshay Kumar, John Abraham, Arjun Rampal, Shahid Kapoor stb. filmjeire, majd Bollywoodból kilépve körbenéztem Indiában, és rájöttem, hogy a tamil és telugu filmek is vannak olyan jók. De továbbra is szívem csücske maradt ez a film. A film amúgy a világ leghülyébb jelenetével kezdődik... több»

Egyre jobban megkedvelem John Abraham-et, bár Bipasha Bashu-t továbbra is csak egy édelgő szépségnek tartom, akinek nincs színészi tehetsége. Boman Irani viszont abszolút kedvenc, a karakterszínészek között az első helyen áll minden tekintetben, mert bárkit el tud játszani. Arshad Warshi-t már láttam más filmekben is, de itt jöttem rá, hogy nagyon jó színész. A film élvezeti értékéből azonban sokat levon, hogy nyilvánvalóan másolni igyekszik a ChakDe! Indiát, meglehetősen soványka eredménnyel. Ráadásul túlságosan hosszú a sztorihoz képest, feleslegesen elnyújtanak jeleneteket, és pocsék dalokkal-táncokkal töltik ki a köztes időt. Emiatt lett maga a film számomra átlagos.

Végignéztem, de bevallom őszintén, nem tudom, hogy miért A sztorinak se füle, se farka, a színészek meg csak tengtek-lengtek a teljes játékidő alatt, de egy épkézláb jelenetet se voltak képesek összehozni. Semmit se tudok írni róla, mert semmiről sem szólt. Talán azért, mert nem is egy, hanem több (sok!) hollywoodi és bollywoodi filmből vesz át jeleneteket, ettől aztán zagyva lesz a cselekmény és idióták a karakterek.