India a sport-filmek terén meglehetősen szegényes kínálatnak örvend, feltételezhetően azért, mert a világ második (hamarosan első) legnépesebb országa egy apró szigetországnak megfelelő sportolói dicsőségtáblával büszkélkedhet (nem teszi). Érdekesség, hogy az újkori olimpiák történetében összesen 9 aranyéremmel büszkélkedhet (összehasonlításképpen: Magyarország 175 darab aranyat szedett össze ugyanezen idő alatt), és ebből 8 arany a hokicsapat érdeme. Amit mi inkább gyephokinak, vagy gyeplabdának hívunk, megkülönböztetve a jéghokitól. A gyeplabdának majdnem akkora kultusza van Indiában, mint a krikettnek, elkerülhetetlen volt, hogy film készüljön róla. És bár a történet teljes mértékben megf... több»
Bonnie és Clyde Indiában A filmről azt mondhatnánk, hogy Bonnie és Clyde Indiában – de közel sem hasonlít a tragikus végű igaz történet bűnözővé vált szerelmespárjára. De nem ám! Ebben a filmben senki nem öl meg senkit, senki nem kerül börtönbe, senki nem fog sírni a film végén (a nézők közül), és semmi köze a valósághoz. Rakesh (Abhishek Bachchan) szegény, de dolgos kisvárosi családban élő fiú, aki nem akar gürcölni, mint az apja, hanem minél gyorsabban és bármi áron India egyik leggazdagabb emberévé akar válni, ezért családját elhagyva elindul a nagybetűs élet felé. És ő lesz Bunty. Vimmi (Rani Mukherjee) egy másik kisvárosban él, egyetlen vágya, hogy egyszer ő legyen Miss India, nem akar férjhez menni szülei kis... több»
Hétköznapi emberek hétköznapi gondjai Imran Khan beskatulyázta magát (hál'istennek), itt is a párkapcsolati bonyodalmakról szóló romkomok kicsit kiábrándult és cinikus anti hősszerelmesét játssza (és ezzel Bollywoodban egy teljesen új kategóriát vezetett be) de ez az a típus, amit gond nélkül kiráz a kisujjából, és közben szerethető marad, pl.: I Hate Luv Storys, Mere Brother Ki Dulhan, Ek Main Aur Ekk Tu bár ez utóbbiban meglepő végkifejlettel. Remélem nem csinálnak belőle akció-sztárt, vagy nyálas-csöpögős Rómeót.
Depika Padukone friss, üde az álmait bármi áron megvalósító színész-palánta szerepében, kész felüdülés volt látni egy komédiában, a sok dráma után.
Nem történik semmi eget rengető dolog a filmben, mégis annyira jól ... több»
Mazochizmusból néztem végig Egyik elkeserítően rossz tapasztalatom a tamil humorról, annak is a legtöményebb változatáról. Ha lehetne mínusz pontot adni, valszeg adnék rá. Láttam egy bűnrossz filmet, ami nem lenne rossz, csak rettenetesen elrontották. Az ötlet szerintem zseniális. Főnök, azaz Baskaran (Ez a film címe, magyarra fordítva, de persze egy lefordíthatatlan szójáték is egyben, mert a kiejtése az engineer szóra asszociál) egy huszonéves tamil srác, aki a nap 24 órájában elfoglalt, de valójában nem csinál semmit. Azt viszont teljes erőbedobással. Amikor ötödjére is megbukik angolból, viszont beleszeret a vizsgáztatóba, elhatározza, hogy megnősül. Persze ezzel a hozzáállással nem igazán lehet családfenntartó, de... több»
Aranyszívű bűnöző Az egyik film, amit már nagyon vártam. És hasonlóképpen indít, mint a Bhool Bhulaiyaa, itt az első negyven percben nem tűnik fel Akshay Kumar. Megjelenésével együtt a stáblista is olvasható lesz a pergő képek alatt (ez a húzás meglehetősen ritka az indiai filmekénél). Azért, mert egyelőre még nem ábrándultam ki Akshay Kumarból, pont az ilyen filmek miatt mint ez is. Hozza azt a formáját, ami annyira jól feküdt neki a Rowdy Rathore-ban (és a kevésbé sikeres Khiladi 786-ban). Egy bűnöző, akinek arany szíve van. Boss, aki a nevét nevelőapjától kapta, Big Bosstól. És felnő a nevéhez, mert elvégzi ugyanazokat a szerződéseket. Pedig messziről indult, apja (Mithun Chakraborty) egy borzalmas félreér... több»
A szerelemtől szép az élet A címe sokatmondó Bommarillu - Babaház, ahogy az alcíme is: Love Makes Life Beautiful - A szerelemtől szép az élet.
Siddhu az elnyomó apai szeretet árnyékában csendesen eltűri, hogy elrendezett házassága legyen, tétován végigcsinálja az eljegyzést is elképesztően népes családja körében, amikor összekoccan a feje Hasinival és menthetetlenül szerelmes lesz. Hasini családja mindössze egy részeges apából áll, ő maga cserfes, mindenkit név szerint ismerő főiskolás lány, aki lóg az órákról, vigyáz a gyerekekre, minden templomnál megáll imádkozni, elbeszélget a koldusokkal, kilométereket utazik egy jó kávéért, és nem tud lakatot tenni a szájára. Ha szomorú, akkor kicsit kevesebbet beszél, de nem so... több»
Tisztelgés az indiai mozi előtt A film egy különleges dátum kapcsán jött létre, 2013-ban lett száz éves az indiai mozi. Ezért egy különleges filmmel tisztelegnek az évfordulón, négy rövid történet négy rendezőtől. Menjünk sorjában: Karan Johar mondhatni "színt vallott". Évek óta megy a pusmogás Bollywoodban, hogy Johar meleg-e vagy sem. Egy 1860-as törvény bűncselekménynek tekinti (még az angolok iktatták be), amit 2009-ben hatályon kívül helyeztek. Ezt a filmet májusban mutatták be, december óta meg újra félnivalója lehet Joharnak, mert a legfelsőbb bíróság visszavonta döntését, azzal az indokkal, hogy a törvényt csak az indiai parlament törölheti el, és megint 10 év börtönnel büntethető. Mondjuk nonszensz. Amúgy a film h... több»
A film nagyon érdekes volt. A sztori még annál is bonyolultabb, mint ahogy a tartalom írja, közel sem egyszerű történet. A misztikum ugyanis a főhős 8 mm-es kameráján keresztül adott, a szerkezet megmutatja Nicknek, ki az akin segítenie kell. És ő amellett, hogy egy bollywoodi film forgatására jár, emlékeket filmez szenilitással küzdő apjának, minden energiáját ezeknek az embereknek a megsegítésére fordítja. Több apró történet kerekedik így a mindössze 76 perces film alatt, töményen kapjuk meg Indiát, úgy, ahogy egy európai látja, és próbálja megérteni. Nem mintha sikerülne végleg megfejtenie az ország talányát, de Nick mégis örökre Indiában marad.
Untam a filmet, végig se néztem, de fogalmam sincs miért. Általában kitartok a filmek végéig, hogy legyen véleményem róla, de ezúttal ez nem sikerült, és nem is emlékszem a sztorira sem.
Rohit Shetty újabb "csapjunk a lecsóba" típusú filmje, leginkább a helyzetkomikumokra, a tévedések vígjátékára, a dupla szerepalakításokra, és a folyamatos hazudozásokra alapozza a nevetésfaktort. Azt viszont nagyon jól csinálja. (mármint akinek tetszik ez a fajta humor)
Teli szájjal röhögtem, amikor Abbas Ali (Abhishek Bachchan) azt hazudja, hogy ő Abhishek Bachchan. Később meg anyát hazudik magának, lesz belőle mindjárt három is, és szerencsétlen fószer (aki ráadásul soha életében nem hazudott még) egyre inkább belegabalyodik a hálóba, egy olyan ember előtt, aki ölni tud, ha valakit hazugságon kap. Prithviraj Raghuvanshi (Ajay Devgn) ráadásul a naivitásig hiszékeny, mindaddig, amíg ki nem ... több»
Nagyon-nagyon vártam ezt a filmet, a Wanted és a Dabangg által teljesen megújult Salman Khantól, és kicsit paffá lettem, mikor végignéztem. Egy sótlan, visszafogott, szorosan összezárt szájú, merev tartású testőr, aki pillanatokra sem zökken ki testőri feladatából (Kareena Kapoor minden igyekezete ellenére sem, pedig nagyon odateszi magát... szegényem) tényleg nagy csalódás volt. Annyira tetszett nekem a Wanted hányaveti figurája, és a Dabangg nagyonrosszfiú-szerepe, hogy ettől az alakítástól kicsit kizökkentem magamból. Bocsika, de tényleg sokat vártam Salmantól, biztos én látom rosszul, de valahogy nálam ez a típusú szerepalakítása nem fekszik. A sztori meg nem ért meg ennyi időt, sokkal r... több»
Követi a sikerfilm receptjét, mégis gyengére sikerült A filmben minden megvan, ami egy sikerfilmhez kell, mégsem lett sikeres. Én sem tudom, hogy miért, de Akshay Kumar 2009-es filmjeihez képest gyengére sikeredett. Pedig a Bahamákon játszódik, kék óceán, bátor búvárok, gyönyörű nők, napfény, pálmafák, rengeteg akció, mi kellhet még? Valamiért nem működött. Akshay a milliomos playboy szerepében a szokásosnál is életuntabb, úgy tűnt, nem élvezi a szerepet, talán mert a Kambakkht Ishqben már rengeteg szép nőnek csapta a szelet, itt rendesen beleállt az életunt figurába. Sanjay Dutt erősen meggyötört ábrázata, és végleges öregedése szintén nyomot hagyott a vásznon, nem kéne már fiatal csajszikkal hetyegnie (ezúttal Lara Duttával). Szegény Zayed Kh... több»
Bár a film Szaúd-Arábiában játszódik, még abban az időszakban, amikor az Arábiai-félszigeten nem a Szaúd-dinasztia uralkodott, a kezdetekről szól, amikor az olaj lassan átvette a hatalmat a törzsi-dinasztikus kapcsolatrendszerek felett. A sztori meglepően érdekes, és a színészek választása mind telitalálatnak bizonyult. Antonio Banderast még nem láttam ennyire bonyolult személyiséget alakítani, de könnyedén vette az akadályt, és a semmiből uralkodó-házat létrehozó dinasztia-alapító karaktere teljesen lefedte eredeti énjét. Mark Strongból meg mindent kinéztem volna, csak pont egy arab sejket nem, és no lám, bárkit képes eljátszani. De aki igazán meglepett, az Tahar Rahim, aki számomra ismeret... több»
Nagyszerű alkotás Tudtam, hogyha Sanjay Leela Bhansali filmet nézek, akkor felkészülhetek mindenre. A legutóbbi tőle látott Hum Dil De Chuke Sanam bizonyos fokig csalódás volt, bár még soha ilyen szépen bemutatott Budapestet nem láttam (Olaszországként).
Nagyon ritkán rendez, pl. ezután 3 évvel később megrendezte minden idők legsikeresebb Devdas-át (Shah Rukh Khan és Aishwarya Rai őrületes kasszasikert éltek át, mai napig játsszák az indiai mozik). Újabb 3 év, Black. Két évvel később a Saawariya (Örök szerelem), majd három évvel később a Guzaarish (Kívánság). Ez utóbbi nálam a top 10-ben szerepel, Hrithik Roshan egyik kimagasló alakítása miatt is. Ez 2010-ben volt, aztán 2013-ban végre mozikba került a Goliyo... több»
Méltán mondják Irrfan Khant nagyon jó karakterszínésznek, mert ez a film a jutalomjátéka. Leginkább ő a főszereplő, és bár a kisembert, a bajbajutott egyszerű borbélyt, a teljes anyagi csőd szélén tántorgó családapát könnyű eljátszani, de úgy, hogy az embernek elfacsarodjon a szíve, és csendesen szurkoljon/imádkozzon életének jobbrafordulásáért, na, úgy már elég nehéz. Irrfan Khannak sikerült. Egyenértékű játékot láttam partnerétől, Lara Duttától is, pedig őt idáig nem nagyon láttam igazi színészi szerepben. Mindig csak a szép nőt, vagy a jó bőrt kellett előadnia. Itt a teljes elkeseredettség állapotát kellett érzékeltetnie, ahhoz már színészi tehetség kell. Shahrukh Khan persze saját magát... több»
Billa vagy Don? Aki látta a 2006-os Dont, SRK-val a főszerepben, az ne csodálkozzon, mikor elindítja a Billát. Majdnem teljesen egy-az-egyben ugyanaz a film. De csak majdnem. Az alapsztori, a szereplők, a szituációk, a szereplők közötti kapcsolatok, a csavarok a történetben. Mégis más. Mitől? Több kapcsolat másképpen van felfestve, néhány csavart megváltoztattak, pár újat belevittek a sztoriba, és ettől máris megváltozott az egész koncepciója. Ha választanom kellene a két film között, nem tudnék választani. SRK és Farhan Akhtar filmje a maga nemében megújította az indiai akciófilm műfaját, generációs példakép lett. Viszont Tollywood (teluguéknál így hívják a filmgyártást) egén meg ott ragyog Prabhas, akiről... több»
Egyetemes igazságokon akarsz gondolkodni? Nézd meg a filmet! Tulajdonképpen az első rész és e között csak a főszereplő az összekötő, minden más totál más, a történet hangulata, a szereplők, a zene stílusa. Egy pillanatra azért feltűnik Shahrukh Khan is, csak úgy emlékeztetőül. Ezen a filmen nem nagyon tudtam nevetni, alig-alig vidám, inkább valahogy drámai volt a hangvétele, eleve a témaválasztás nem túl vicces: korrupt politikusok versengenek a szavazókért Mumbai nyomornegyedében, Dharaviban, ahova a turisták is csak azért vetődnek el, hogy megnézzék honnan jött a Gettómilliomos hőse, a szegénységre, koszra stb. kíváncsi afféle katasztrófa turisták. Ebbe a környezetbe csöppen az első részben megismert galamblelkű szellemünk, akit egyszerűen kitettek... több»
Amikor egy különösen rosszul sikerült indiai alkotást szenvedtem végig, gyorsan keresnem kellett egy felüdülést jelentő filmet, akkor akadt a kezembe ez a mozi és hál istennek nem választottam rosszul. Családi film, de bárki megnézheti, mert bűbájosan lett megcsinálva. Egyértelműen Amitabh Bachchan jutalomjátéka, rettentően mulatságos, ahogy szellemként próbál megfelelni a frissen beköltözött család rosszcsont fiacskájának, Amannak (Aman Siddiqui nagyon tehetséges gyerekszínész, és méltó partnere a filmben), de valójában ő húzza a rövidebbet. A család fejét Shahrukh Khan vendégszerepli, túl sokat nincs jelen, és akkor sem csinál semmit, nem erőlteti meg magát, mégis hihetően hozza az óceánok... több»
...= szörnyű, rettenetes - a film pedig szörnyen jó Hát mit mondjak, szörnyen jó film volt. Első döbbenetemben letaglózva ültem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Chennaiban két banda próbálja kicsinálni a másikat, de nem bírnak egymással, mígnem a frissen megjelenő ismeretlen Sekar hamar felborítja az erőviszonyokat, és villámgyorsan Chinna javára dönti el a huzavonát. Az emberek úgy kezdik szólítani: Bheemaa. [A hindu eposz, a Mahábhárata egyik központi alakja, szimbolikusan nagy erő, jelentése: Szörnyű, Rettenetes.]
A városba új rendőrparancsnokot neveznek ki, aki a fiatalok kezébe adja a fegyvert, és azonnali tűzparancsot minden bűnözőre. Pillanatok alatt eluralkodik az erőszak. A fiatal rendőrök maguk is gyilkosokká válnak, hisz... több»
Fájdalmas ripacskodás Az egyik olyan Akshay Kumar-film, amiben annyira túlzásba viszi a ripacskodást, hogy az már nekem szabályosan fájt! Ha úgy nézem, biztos szórakoztató lehet, de hogy azért van egyik jelenet a másikba fűzve, és azért kell fokozni a tempót, hogy megnevettessen, öncélúan egyik idétlen jelenettől a másikig vonszoljuk magunkat, az nekem egyáltalán nem vicces. Ez volt az a film, ahol majdnem úgy döntöttem, hogy hagyom a fenébe Akshay Kumart, egye meg amit főzött, engem többet nem érdekel. (Hál'istennek kiderült, hogy készített azért jó filmeket is.) De itt borzalmas volt. A többiek dettó. Paresh Rawaltól azért nem ezt vártam, bár Govindáról már többször kiderült, hogy ilyen. Itt láttam először Lara... több»
79 Hajrá, India! (2007)