Vissza a boldog békeidőkbe! Az ismeretlenség homályába veszett apró kis gyöngyszem ez a századfordulót megidéző romantikus vígjáték, amiben a rettenetesen fiatal William Holden és a korábban Oscar-jelölést is szerzett egykori gyereksztár, Bonita Granville kápráztat el bennünket.
A történet lényegében nem tartalmaz semmiféle megdöbbentő dolgot. Egy főiskolai kampuszon két fiatal szerelmének kibontakozását követhetjük nyomon, ami során sok véletlen és vicces helyzet adódik. A film egyik legnagyobb erénye, hogy 80 év alatt egy percet sem öregedett semmilyen szempontból sem.
Igazi erősségét a két említett főszereplő jelenti, de közülük is kiemelkedik William Holden. A mindössze 21 éves színésznek ez volt a harmadik és egy... több»
A szépség és a szörnyeteg... vagy fordítva? Értetlenül állok ennek a filmnek a teljes feledésbe merülése és alulértékeltsége előtt. A két Oscar-díjra jelölt filmet a kétszeres Oscar-díjas rendező, George Seaton rendezte, főszerepben az Oscar-díjas William Holdennel és a hat Oscar-díjra jelölt Deborah Kerr-rel, valamint mellékszerepben a szintén hat Oscar-díjra jelölt Thelma Ritter-rel. Ezekkel az impozáns személyekkel úgy vélem, semmilyen filmet nem lehetett volna nagyon mellétolni, és itt sem történt ez meg, sőt!
Az 50-es évek főként melodramatikus romantikus filmjeihez képest ez az alkotás igen formabontóra sikeredett, és épp ezért az 1956-os év kisebb sikerű filmjei közé tartozik, de éppen emiatt ma sokkal érdekesebbnek hat, mint e... több»
A klasszikus Hollywood halála Számomra ez a film szimbolizálja a klasszikus és a modern Hollywood közötti fordulópontot, amely során alapjaiban változott meg az amerikai filmgyártás. Az 1969-es év ennek a fordulatnak az egzakt időpontja, ugyanis egy évvel korábban törölték el a filmstúdiókat és rendezőket behatároló, több mint 30 évig fennálló Hays kódexet. A hirtelen beütő nagy alkotói szabadság azonban sok esetben minőségi romlást is hozott, azonban a Vad banda éppen ennek a jelenségnek a pozitív hozadékát testesíti meg.
Sam Peckinpah a filmben sűrűn előforduló brutalitással nyíltan, olykor viszont elrejtve, nagyon elmésen "ad hírt" az új korszak beköszöntéről, a figyelmes néző nagyon sok szimbólumot és utalást fedezh... több»
Lágy dallamok és bolondozások a háború árnyékában Az USA második világháborúba való belépésével a Hollywoodi filmgyár is mozgósította magát és rengeteg hazafias és bevonulásra buzdító film született. A címre ránézve (magyarul: Behajózott a flotta) nagyjából itt is ilyesfajta filmre számíthatunk, azonban a hazafias dalokat leszámítva, inkább egy háborút feledtető kis romantikus vígjátékot kapunk. Viszont ami miatt igazán különleges lehet ez a film a sok hasonló között, az a filmet átható erős feminizmus. Itt a nők koslatnak a férfiak (matrózok) után és a női karakterek szolgáltatják a legtöbb poént is, ami által több meghökkentő(en vicces) pillanatot okoz a film. William Holden, mint félénk matróz kissé szokatlan későbbi szerepeihez képest, ... több»
Öreg zsaru nem vén zsaru A mostanában igen divatossá váló minisorozatok egyik legelső képviselője volt az 1973-ban megjelent The Blue Knight, amelyet annak idején négy egymást követő estén sugároztak a tévében. Egészen hihetetlen módon ez a közel 50 éves minisorozat könnyedén megállná a helyét a mai sorozatok között, sőt, bizonyos tekintetben azok felé is emelkedik minőségében és jellegében.
A sorozat alapját a 82 éves Joseph Wambaugh azonos című regénye alkotja. Mivel Wambaugh maga is rendőrként dolgozott, alaposan megismerhetjük egy járőröző rendőr lelki világát. A szuperül megírt és részletgazdag regényt nagy kihívás lehetett filmre adaptálni, de Robert Butler kitűnő munkát végzett, a sorozat tud újat is mutatni ... több»
Hollywoodi titánok összecsapása Idén 60 éve mutatták be John Ford westernjét, amiben az 50-es évek két legnagyobb hollywoodi sztárja, William Holden és John Wayne szerepel. Egészen biztosan nem ez a legjobb klasszikus western film, illetve Holdennek és Waynenek is akadnak jobb filmjei, de az a tény, hogy ők ketten egy vásznon jelennek meg, önmagában filmtörténeti jelentőségűvé emeli a filmet.
Amennyire eltér a két sztár által játszott karakter jellege, annyira hasonlított egymásra a két színész a való életben. Holden és Wayne is egészen fiatalon, 20 éves koruk körül keveredtek bele a filmiparba komolyabb színészkedési tapasztalat nélkül, mindketten 1939-ben robbantak be igazán a filmes köztudatba (Holden első filmjével rög... több»
Ezerszer lelőtt poén utánozhatatlan bájjal tálalva A friss házasok örök érvényű problémáinak témája mai szemmel nézve már ezerszer lerágott csontnak számít, és valószínűleg 1942-ben sem lehetett már akkora kuriózum. Ami mégis kiemeli ezt a filmet a hasonló kategóriájú filmek közül, az a Hollywood aranykorára jellemző báj és ártatlanság. Itt nem lát az ember ordenáré poénkodást és meztelenkedést, sokkal inkább nagyszerűen megírt dialógusokat hallhat, és ragyogó színészi játékokban gyönyörködhet. Ráadásul ez a film egyértelműen B-kategóriás jellegű, bár ezt inkább csak a film büdzséjéből és műfajából vehetjük észre.
A remek szereplőgárda élén William Holden áll, akinek karrierje ekkorra eléggé kezdett lefelé ívelni, és csak vígjáték szerepeket... több»
Klasszikus blockbuster a javából Ez az a fajta klasszikus film, amelyben még mai szemmel tekintve sem igen találhatunk sok hibát, és az idő vasfoga sem koptatta meg sikerét. Gyakorlatilag az összes alapvető összetevője a legmagasabb minőséget képviseli a rendezőtől kezdve a főszereplőkön, és a kamerafelvételeken keresztül egészen a híres fütyülős melódiáig, amely sok későbbi filmben és sorozatban bukkant fel újra.
Műfaját tekintve háborús filmről beszélhetünk, azonban a második világháború csak a keretét adja egy drámai történetnek; a lényeg a háborút mintegy metaforikusan megtestesítő hídon, és az ahhoz viszonyuló karaktereken van. A film első számú főszereplője, és egyetlen amerikai sztárja (az éppen 101 éve született) Wi... több»
Könnyed komédiázás a Ball-Holden párossal Ennek a filmnek legnagyobb értéke a karrierjük felívelése előtt álló két főszereplő. A Magyarországon kevésbé ismert Lucille Ball az amerikai televíziózás egyik ikonikus alakja. Igazán ismertté az 1951-ben indult "I Love Lucy" sorozattal vált, de egészen az 1980-as évekig az amerikai televíziózás megkerülhetetlen szereplője maradt. A 40-es években a "B-filmek királynőjeként" tartották számon, mivel csak alacsony költségvetésű vígjátékok főszereplője volt.
Ebben a filmben is nagyon szórakoztató alakítást nyújt a színésznő, igazán kifinomult és egyedi komikus vénával rendelkező egyéniség volt. William Holden esetében méltatlannak találhatjuk azt, hogy egy ilyen tehetséggel megáldott színész mi... több»
Egy életre szóló barátság A film legfőbb értékét számomra az adja, hogy a valóságban is legjobb barátokká váló William Holden és Glenn Ford között milyen fantasztikusan kifejeződött a baráti kémia az egész film alatt. Holden és Ford két közös filmje eléggé hasonlít egymásra (itt is a törvény két oldalára sodródik a két fiatal és ugyanabba a lányba szeretnek bele), a Texas viszont jóval pozitívabb és energikusabb alkotás, mint a későbbi Coloradói férfi (1948). Néhány igen megmosolyogtató jelenete is van a filmnek, de a legélvezetesebb azok közül is a bokszmeccs, ahol William Holden újra előveszi a Golden Boy-ból (1939) ismert bokszolós énjét. Na meg persze mindig olyan hangulatosak ezek a korai westernek a jó kis muzs... több»
Melankólikus vágtatás egy jobb élet felé Mit is várunk el egy átlagos (és klasszikus) westernfilmtől? Jó és a rossz küzdelme, pisztolypárbajok, rablások, sebes vágtatások, kietlen pusztaságok, bátor férfiak és gyönyörű nők. Habár a Vad vándorok részben ad valamennyit ezekből, de főként inkább egy másfajta élményt tár a nézők elé, ami talán a western műfajt kevésbé kedvelők számára is érdekessé teheti a filmet.
Ezt a másfajta élményt két, eléggé össze nem illő jó barát hosszú utazása szolgáltatja, akik egy zsáknyi rabolt pénzzel Mexikó felé lovagolnak. Ez még önmagában nem lenne elég egy különleges nézői élményhez, viszont, ha számításba vesszük a film rendezőjét (Blake Edwards), a filmzene komponálóját (Jerry Goldsmith) és nem utol... több»
Az űrkutatás hajnala Látva a film megjelenésének dátumát és a leírását biztosan arra gondolhatunk, hogy a film technikai színvonala sokat avulhatott az idő múltával. Azonban pozitívan kell csalódnunk a filmben, hiszen mindenféle CGI és egyéb 21. századi technikai vívmány nélkül is lehetett igazán látványos repülős/űrkutatásos filmet készíteni. Az 1956-os megjelenési év különösen izgalmassá teheti a mai néző számára a filmet, ugyanis egy évvel később sikerült kilőni a világűrbe az első műholdat és öt évvel később került sor az első ember általi űrrepülésre. A film témája ezáltal kiemelkedően újszerűnek hathatott akkoriban és sok ember izgatottan ülhetett be a mozikba. Ahogy Armstrong volt a 60-as évek "Első ember... több»
Ambivalens mégis szuperül működő háborús dráma Billy Wilder és William Holden kettőse mindig garancia egy jó filmre (Alkony sugárút, Sabrina, Fedora) és ez a 17-es fogolytábor esetében sincs másképp. Az osztrák származású Wilder húzott egy merészet és nem sokkal a II. világháború vége után rendezett egy olyan filmet, amely egyszerre vicces/szatirikus és halálosan komoly is. Olyan könnyedén figurázza ki a németeket és magát a háborút, mintha ezek a szörnyűségek már nagyon rég történtek volna, pedig akkor ez még élénket élhetett minden ember tudatában. Ma már kevésbé hat innovatívnak és főként viccesnek a történet vígjáték része, habár néha azért egy-két jelenet mosolyt csalhat a néző arcára. Wilder csak a film arányait rontotta el egy kic... több»
William Holden legjobb romantikus vígjátéka Hihetetlen mennyire szórakoztató ez a film figyelembe véve, hogy 1947-ben jelent meg. Ez elsősorban a két főszereplőnek és a négy további mellékszereplőnek köszönhető, akik egytől-egyig zseniálisak szerepükben. De a sztori is eredeti és szórakoztató, szerintem simán kenterbe verne sok mai vígjátékot. William Holden nagyon fiatal, nagyon jóképű és fergeteges a szerepében, egyértelműen ez Holden legjobb vígjátéka. Bill Holden az efféle szerepeit próbálta meg magáról lerázni ebben az időszakban, de kétségkívül még a fiatal énjéhez passzoltak ezek a mosolygós, jóképű karakterek. A filmnek készült két folytatása is, amiből a Dear Wife-ot is ajánlom. Készítettem feliratot a filmhez, a neten rátalá... több»
Tökéletlen de hiteles film a túszdrámáról Habár egy-két jelenetnél eléggé rezeg a léc, hogy a film elég B-kategóriás TV filmnek tűnjön, azonban az eredeti helyszínek, az izgalmas történetvezetés, de főleg William Holden és Franco Nero bámulatosan jó alakítása révén mindenképp top minőségű filmet kaphat a néző. Az efféle szerepek különösen jól álltak a már megidősödött Holden-nek, csakúgy mint következő szerepe is a Hálózatban. Különösen érdekes és rendkívül jól lett eltalálva az események pontos ábrázolása, amelyek információtartalma miatt is érdemes időt áldozni a filmre.
A rendkívüli William Holden William Holden egyik olyan alakítása a Sunset Blvd. (1950) előtt, amelyet valamilyen díjjal (NBR Award) jutalmaztak, habár több 40-es évekbeli alakítása akár Oscar-jelölésre is érdemes lett volna (Golden Boy, 1939; The Dark Past, 1948). Ebben a fantasy vígjátékban Holden a szorgalmas, maximalista és jól nevelt fiút alakítja, amihez hasonló szerepeket csak az 1940-es években játszott, mielőtt a cinikus sármőr szerepébe lépett volna az 50-es években. Nyilván az 1942-es bemutató révén sejteni lehet, hogy erősen jelen van az amerikai propaganda a filmben, de emellett egy igen szórakoztató vígjátékot is kapunk a történet fantasy elemei által. Holden "rendkívüli" alakítást nyújt mint mindig, melle... több»
Egy izgalmas 70-es évekbeli thriller Izgalmas kis 70-es évekbeli thriller-dráma, ami David Osborn azonos című regényén alapszik. Sajnos a regényt nem olvastam, de a film önmagában is elég élvezetes, habár a film második fele az igazán izgalmas. A filmzene különösen jó és kicsit visszarepíti a nézőt a 70-es évekbe. A színészi alakítások átlagosnak mondhatóak, egyedül Peter Fonda és a szinte cameo szerepben megjelenő William Holden emelhető ki. Holden jelenléte azért sokat emel a film ismertségén és színvonalán (nélküle én sem leltem volna rá). A film sajnos nem érhető el valami jó minőségben, pedig megérdemelne egy blu-ray kiadást.
Készítettem feliratot a filmhez, tölthető a netről.
William Holden és Richard Widmark egy rutin westernben Ez a western egyértelműen a címszerepet játszó William Holden-re lett írva. Alvarez Kelly karaktere sokban hasonlít Holden által korábban játszott ikonikus figurákhoz: J.J. Sefton-ra a 17-es fogolytábor-ból (1953), Shears-re a Híd a Kwai folyón-ból (1957) és Kendall-ra a Lovaskatonák-ból (1959). A film története is több szempontból mondható Holden korábbi filmjeinek keverékének. Bill Holden alakítása önmagában is nagyon élvezetes, de a "rutin" Holden filmet Richard Widmark jelenléte és nagyszerű alakítása teszi még szórakoztatóbbá. A történet átlagosnak mondható, de a két sztárszínész alakítása mindenképpen abszolúte nézhető kategóriába emeli a filmet. Widmark, de kiváltképp Holden miatt ink... több»
100 Látszatélet (1959)