A végeredmény ugyan nem borzalmas, sőt egyszer talán érdemes is lehet megnézni, de a A kém, aki dobott engem sokkal több geget is elbírt volna, mert ez így sajnos félő, hogy ugyanolyan könnyen felejthető lesz, mint Kunis kisasszony minden második filmje. Amúgy meg, ha már Budapest+vígjáték+női titkos ügynök kombó, akkor inkább százszor is A kém… több»
A főhős legszembeötlőbb vonása az a csendes elszántság, amivel felveszi a harcot az „új hazában”. Szorgalmasan tanul, modellkarrierjét építi és esténként egy moziban takarít. Egyértelműen tenni akar azért, hogy helye és teljes élete legyen Magyarországon. Céltudatos (de soha nem törtető) lánynak tűnik, akikről jó sokan nem sejtik, hogy mennyit őrlődik legbelül. Magába forduló ember, akinek nehéz lehetett megnyílni. Mégis megtette. Mi, nézők pedig nagy köszönettel tartozunk ezért neki és a rendezőnőnek egyaránt. több»
A Meg – Az őscápa nem gourmet burger, inkább egy jobban sikerült speciális ajánlat valamelyik burgerlánctól. Van benne minden, ehető is, nem üli meg a gyomrot, elsőre talán érdekes, de három nap múlva már nem emlékszel az ízére. több»
Mindezek ellenére azért színvonalban Másnaposokhoz, ugyanakkor senki ne várjon egy Terminator 2. szintet. A stílus, a kivitelezés, az akciójelenetek elosztása és a finom, fanyar humora megmaradt a műnek, csak éppen meglehetősen bátortalan a lehetőségeihez képest. Egy laza nyári filmnek simán elmegy, mivel a kötelességét azért tisztességesen teljesíti, de azért sokan biztos többet vártak ennél. Harmadik részt azért már kösz, nem kérünk, ha csak nem lesz benne valami radikális variálás a sztorin, mert ez így csak önismétlés. több»
A Mission: Impossible – Utóhatás már most 2018 legjobb akciófilmje, ez nem kérdéses. Vannak apróbb hibái (logikátlanságok), de eltörpülnek amellett, hogy milyen frenetikus moziélményt nyújt. Minden benne van amiért ezt a műfajt szeretjük és még több is, így kell a 21. században akciófilmet csinálni. több»
A mindennapi élet taposómalmában (vagy ha úgy tetszik: mókuskerekében) az ember évek, évtizedek alatt elszürkül, távol kerül ifjúkori álmaitól. Viszont a boldogság és a nagybetűs ÉLET visszaszerezhető, ha utánanyúlunk gyermeki énünknek és magasról teszünk az eseteges társadalmi elvárásokra. Mert ugyebár: „kell egy kis őrültség!” Oliver Parker erről az unalomig koptatott közhelyről készített filmet Férfiak fecskében címmel. Az alkotásból hiányzik mindenféle manír, izzadságszag és erőltetettség. Friss és izgalmas. Segít kimondani: a banális dolgok nagyon mélyen igazak. A Férfiak fecskében egy elkoptatott frázis magas, művészi szintre emelve. több»
Az utóbbi években kezdtek ismét divatba jönni a coming of age filmek (Sing Street, Papírvásosok, Lady Bird, Szólíts a neveden, Ready Player One, Pókember: hazatérés) amik nagyrészt a 80-90-es évek hangulatát idézik meg. A Kszi, Simon is ezt a vonalat követi megcsavarva egy kicsit a sztorit azzal, hogy a főszereplő tinédzsernek nem csak a pubertás kor nehézségeivel kell megküzdenie, hanem saját szexuális identitásának elfogadásával is. Természetesen a történetben a vígjátéki vonal erősebb, de nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett komédiáról, mivel az alapkonfliktus nagyon is komoly, így inkább dramedy-nek mondanám több»
Pablo Escobar kultusza, az utóbbi években újabb reneszánszát éli a mozivásznon. Kétévente készül életéről egy-egy filmadaptáció, olyan nagy nevekkel, mint Benicio Del Toro vagy Bryan Cranston (Escobar: Paradise Lost, Beépülve: az Escobar ügy), mégis a dokumentumfilmes elemeket felvonultató Narcos sorozat, ami meghozta az áttörést és nagy szakmai sikereket ért el. több»
Összességében, ha élhetek ezzel a hasonlattal A Hangya és a Darázs nekem egy hangyányit jobban tetszett, mint az első rész. Izgalmasabb, látványosabb, viccesebb és meglepő módon érzelmesebb is lett. A filmzene is sokkal jobban sikerült, ami nagyszerűen illik az adott jelenetekhez. Ami viszont tényleg nagyon észrevehető az, hogy a látvány mennyit fejlődött. Vannak nagyon jól kidolgozott akciójelenetek, a kvantumtér képi megjelenítése pazar lett, és jobban kiaknázták a méretváltásban rejlő lehetőségeket. Természetesen akadnak logikai bakik is és néhány idióta poén, de ezektől eltekintve a film nagyszerűen működik és szinte bárkit képes beszippantani, aki hagyja magát. több»
Összeségében azonban úgy gondolom, hogy a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba tudta hozni az első rész szintjét, apróbb csetlés botlással, de egy könnyed péntek esti filmként nem fog csalódást okozni, talán még táncra is perdíthet minket és előkereshetjük a rég elfelejtettnek hitt slágereket. De hogy ez is klasszikus lesz-e, az már a jövő zenéje. több»
63 A kém, aki dobott engem (2018)