Tíz évvel az okkal-joggal műfaji klasszikussá vált Mártírok (és a hervasztóan semmilyen, 2012-es A magas ember) után a francia extrémhorror-vonulat nagyágyúja, Pascal Laugier ismét előállt egy intelligens, igencsak megterhelő horrorfilmmel. Természetesen most is nőkkel a főszerepben. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Kiábrándult film a Veszett vidék, mégis furtonfurt reménykedik, és ebből a mély hitből végül felszakad egy olyan kócos költőiség, ami felejthetetlenné teszi ezt a veszettségében is gyönyörű, otthonosan szomorú tájat. több»
A Téli fivérek hol rögrealista, hol szürreális bolyongás a fehér sivatagban: a mészkő porával és a hóval beterített, isten háta mögötti vidéken. Balladai történet, balladába illő végkifejlettel, dán módra, némi ká európai bizsergéssel. több»
A Genezis egy magabiztos, érett rendező munkája, aki az érthetetlen, napjainkban is jelenlévő gyűlölettel szemben a felelősségvállalás, a humanizmus és az újrakezdés, az alapoktól történő újrateremtés lehetősége mellett teszi le a voksát. Filmje fontos és aktuális darab, csak remélni lehet, hogy minél több nézőhöz eljut.
A bibi csak azzal van, hogy a mutatvány misztikuma elveszett a kínlódásban, ami maradt, az meg csak arra jó, hogy percenként eszünkbe jusson (a vége felé már szinte másodpercenként), hogy a múltkor milyen remekül szórakoztunk ezen a csihi-puhin, most meg milyen kár, hogy ez nem sikerül. több»
Mi lenne, ha Tarantino rendezne vígjátékot a mexikói drogkartellről? Erre próbál kiizzadni magából valamiféle választ az Edgerton testvérpár kevésbé ismert tagja. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Lajkó: Cigány az űrben című fekete komédia érdekes műfaji kísérlet, ami ugyan sokszor vicces, végül mégsem találja telibe a nézőt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Az Oroszlán után a Mária Magdolna egyértelműen csalódás Garth Davistől, amilyen eleven volt az előbbi, annyira művinek tűnik a mostani. Nem blöff, nem melléfogás, hanem tévedés. Vigaszként talán annyi, hogy a szimpatikusabb fajtából. több»
A Láthatás című dráma mesteri rendezői bemutatkozás, amely gyomorszorítóan ábrázolja a családon belüli erőszak kegyetlen hétköznapiságát. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
69 Ghostland – A rettegés háza (2018)
több»