Ha szereted a vinyleket, érzed magadban a zenét és nem csak rádión hallgatsz időnként slágerlistát, hanem magad is készítettél már „best of” válogatásokat - akár életed szerelmének, akár csak úgy magadnak - egészen biztosan a te filmed is lesz a Pop, csajok satöbbi. több»
Azt gondolnánk persze, hogy innentől már csak lefelé vezet a sztori, de a forgatókönyv tartogat néhány igazán jó meglepetést. Remek csavarok sora következik be a történetben, emellett pedig nem csupán a férj sztoriját láthatjuk, de a nő is próbál fényt deríteni az igazságra. több»
Az a néhány kínosan ripacs momentum, amit megengedtek maguknak és karaktereik jellemének az alkotók, inkább hiteles „szenvedésként” jön át, noha valóban úgy hiteles, hogy közben a maga módján röhejes is, ahogy tapinthatóvá válik, hogy magabiztos és kőkeményen határozott idealista világszemléletük szép lassan maga alá temeti és dekonstruálja jellemüket, érzelmi összképükben ezzel egészen bizonytalan karaktert bemutatva. több»
Szeretem és elvárom, hogy a mai számítógép által generált képek világában legyen többletjelentés egy-egy jól koreografált küzdelem mögött. Carol dilemmái viszont nem csak mint nőt, hanem mint embert is hidegen hagynak. Dinamikájában a film második fele sokkal erősebb, vagy lehet már csak ki voltam éhezve egy kis CGI csihi-puhira. több»
Sem a vígjáték, sem a metál nem tartoznak a kedvenc műfajaim közé, mégis azt mondom – ez már a fentiekből jócskán kiderülhetett –, hogy sem filmes, sem külön komédiás szempontból nem fog mellé nyúlni a néző, ha befizet erre a mozira. Szuperritka, hogy ennyire egyszerű és fölöslegtől minden mértékben mentes, türelmesen építkező, humoros koncepcióval szembesülünk, mint amilyen a Heavy túra. több»
Liam Neeson viccesre vett ámokfutása ezáltal kellemetlen jelenetekkel, nevetségesen blőd poénokkal és rettentően bárgyún megvalósított utánérzésben tündököl a vásznon. Érdekes döntés, hogy alig pár évvel egy sikeres eredeti után a rendező meglovagolva a sikert, átülteti Amerikának filmjét. Persze az anyagiak nagy vonzerővel bírnak, számomra kissé mégis elkeserítő mennyire nem tudja befogadni odaát a világ az európai filmeket. több»
Az alkotás azonban nem emiatt nem ér fel A nagy dobás örökségéhez. Az Alelnök egyértelmű hibája az, hogy túlzottan hosszú és mind emellé még iszonyúan lagymatag tempójú is, így hiába az ötletes vágás és egy-egy jó zenei betét, egyszerűen nem képes arra a film, hogy két órán keresztül fenntartsa a néző érdeklődését. több»
A Boldog halálnapot! 2 olyan, mint az széria által feldolgozott történet: ugyanaz. Ha szándékosnak vélném, még egy jó geg is lehetne, hogy ugyanazt a filmet újra elkészítik és bemutatják, hogy megint átélhessük a „csodát”. A második felvonás egy nagyon erős déjà vu érzést kelt, amit még az előzőekben elmaradt magyarázatok pótlására tett kísérletek sem tudnak érdekessé tenni. több»
A történetet sajnos nem lehet elemezni, a cselekmény rögtön az események közepébe vág, ami persze nem lenne gond, ha lenne rendes egy valamirevaló sztori. A karakterkidolgozás fogalmát távolról se ismeri a rendezőnő, filmje üzenetét pedig kereshetjük örökké, megtalálni viszont biztosan nem fogjuk. több»
Alita bensőséges szerelmi kapcsolata és annak mélysége érthetetlen. A vibrálás elmarad, viszont nagyon hamar elkezdenek bájos dolgokat vágni egymás fejéhez, így egy ponton elkaphat az az érzés, hogy most lemaradtunk-e valamiről, amíg kettőt szürcsöltünk a kólánkba, vagy csak szimplán ennyi energiát fektettek az alkotók a szerelmi szálra? Ezen a helyzeten pedig nem segítenek a gondozatlan és banális párbeszédek sem. több»
80 Pop, csajok satöbbi (2000)