Totál más, mint az átlag karácsonyi film: itt nem csak fenyőfák és ajándékok vannak, hanem markánsan jelen van, hogy a kamaszlány milyen belső hullámvasúton megy keresztül, miközben a család háttérbe húzódik, és az első szerelem is rámászik. Frissítő látásmódnak találtam, főleg mert nem csak cukormázas, hanem van benne igazán érzés is.
Ez a film valahogy pont elkapja azt az eufóriát, amit én fesztivál után szoktam érezni — a zenét, az embereket, a poros földet, amitől minden kicsit kaotikus, de mégis összetart. A dokumentum részletes, de nem túl ragaszkodik a kronológiához, inkább hangulatokat hoz, sztorikat. A generációs különbségek bemutatása sokszor vicces, máskor megható — jó hogy nem csak a múltat nosztalgiáztatja, hanem kérdez is: mit jelent ma szabadság.
A film üzenete működik: a Rosszfiúkból jófiúk lesznek, és bemutatják, milyen nehéz visszatalálni a társadalomba. Jók a dialógusok, mennek a kisebb poénok is – ja, meg a klasszikus Piranha fártjelenetek is. A humornál és karakterábrázolásnál szorosabb a kötés, mint más animációs filmeknél.
Ugyanolyan, mint minden ilyen sorozat, amit utánoz/feldolgoz. Ettől tud vicces lenni, de ilyen rövid időn belül inkább tűnik felesleges ismétlésnek, mint remake-nek.
Sydney Sweeney egyszerűen remek színésznő, ezt pedig már az Eufóriával és a Realityvel is bebizonyította a számomra, és bár a Szeplőtlen messzemenően nem egy tökéletes film, sőt, néhol megbotlik a tempó és a következetesség, ettől függetlenül nagyon jól össze van rakva.
Ez a film valahogy a Ghibli animációk hangulatát idézi meg, persze közel sem annyira érzelmesen, mint amire számítanánk egy ilyen történettől. A karakterek általában véve szerintem egészen érdekesen ki vannak dolgozva, noha sokkal jobban megismertem volna néhányukat.
Egy kicsit megpróbálja felrázni az elsatnyult romantikus vígjáték formulát és bizonyos szempontból talán van benne egy-két új dolog, de nem elég, hogy megüsse a jó szintet. Szóval egy újabb, többnyire átlagos romcsi film.
A film gyakorlatilag hűen rekonstruálja a tárgyalóterem valós világát, és a vitatott tárgyalás szó szerinti átiratával, egy dokumentumfilm forgatókönyvével dolgozik, ettől szerintem hihetetlenül erős az egész.
Inspiráló történet, de nem sokkal több ennél. Kevésbé mondanám informatívnak, inkább egyfajta sportfilmes sémára épül és nem annyira a valóság feltárásán van a hangsúly.
Nekem nagyon tetszett az első rész, így nem is volt kérdés, hogy a foyltatást is meg szerettem volna nézni. Bár nem állítom, hogy borzalmasan sikerült, de azért mégis az maradt meg bennem, hogy ezt már talán felesleges is volt megcsinálni. Ettől függetlenül nálam egy erős közepes a film.
75 Emma karácsonya (2025)