A film technikai oldalról nézve remek: elsőosztályú operatőri munka, király akciójelenetek (a piramisos jelenet különösen látványos volt), és a zene is passzolt. Viszont a forgatókönyv gyenge. A karakterek nincsenek rendesen kibontva, és a párbeszédek klisések. Analitikusan értékelve: 10-ből 6 pont a látvány és 4 pont a sztori, így nálam ez egy közepes élmény.
Teljesen odáig voltam a nagyiktól: minden egyes jelenetnél olyan volt, mintha a mama konyhájában ülnék, és a suta poénok ellenére is átjött a hangulat. A story kicsit kiszámítható, de annyira szerethető a karaktergárda, hogy ezt simán elnézem neki.
A dokumentumfilm nem erőlteti túlságosan a tanulságokat és azt hiszem, ez azt tükrözi, hogy Sarah Peat rendező tisztában van azzal, hogy a sorozat egy zsúfolt piacra lép. Kellőképpen informatív, nekem tetszett.
Mai szemmel és fejjel talán kicsit nehezen érthető film - bár sok olyan rgólgiu alkotás van, ami jól tud öregedni, és a mai nézőt is le tuja kötni, ez nem feltétlenül tartozik közéjük.
Én maradtam le itt valamiről? Akármennyire is ajnározzák, A remény rabjai voltaképpen egy minden eredetiséget nélkülöző banális börtönfilm, amiben annyi a közhely, hogy ha minden ilyennél valaki hozzámvágott volna egy forintot, az amúgy elnyújtott két és fél óra után már tele a tárcám. Morgan Freeman miatt lehet megnézni, de azt soha senki nem fogja nekem tudni megmagyarázni, mit keres ez a film minden idők legjobbjainak a listáin.
56 Fountain of Youth (2025)