Szerintem ebben a műfajban már nem igazán lehet igazán érdekeset és izgalmasat alkotni, még akkor sem, ha sokkal jobb technológia áll rendelkezésre, mint mondjuk 40-50 évvel ezelőtt. Valahogy sablonosnak érzem a Napóleon, bár kétségkívül nagyon szróakoztató, egyáltalán nem unalmas és nincs benne üresjárat sem.
Szerintem túltolják a témával és az általános üzenettel kapcsolatban. Nem igazán tudom ajánlani, mert én is úgy állok hozzá, hogy az időt, amit ebbe fektettem, jobbra is pazarolhattam volna, mint mondjuk a végbéltükrözés.
Mindez elég kellemesen eleveníti fel azt az ősrégi gondolatot, hogy min megy keresztül egy apa, amikor rájön, hogy már nem ő a főszereplő szeretett lánya életében, és különösen Garcia teszi ezt hitelessé.
A rendőrdrámák, orvosi drámák és vészhelyzeti drámák világában végre van egy újabb sci-fi, ami ígéretesnek tűnik. Bár nem tökéletes, de reménykedem benne. Ez engem a Fringe és az X-aktákra emlékeztet. Remélem, hogy ugyanolyan jó lesz. Alig várom, hogy többet lássak.
60 Napóleon (2023)