A Blackberry életrajzi dráma csupa-nostalgia és startup-láz: végig izgultam, hogyan születik meg a szupertelefon, miközben a szereplők kőkeményen tolják a vállalati politikát. A humorelemek pont annyira eltaláltak, hogy ne fulladjon unalomba, a szereposztás pedig hitelesen hozza a 2000-es évek hangulatát. Egyetlen problémám, hogy néha kicsit lassan hömpölygött a cégalapítási folyamat, de cserébe beleszerettem minden dialógusába.
Jean Reno egy egészen új oldaláról mutatta meg számomra magát ezzel a szereppel. Nagyon jó az alakítása, már csak emiatt is érdemes megnézni ezt a filmet.
Bevallom, Christian Clavier miatt néztem meg ezt a filmet, merthogy nagyon imádom az ő alakításait, de sajnos még ő sem tudta megtartani az egész "konstrukciót". Nem egy kifejezetten szórakozató és humoros film, mint amilyennek szánták. Sokkal inkább egy lapos és már-már kínos produkció.
Nagyon jól összerakott dokumentumfilm, tényleg leás a probléma gyökeréig. Minőségi, informatív, érdekes - egyszóval minden, amit egy dokutól várhat az ember.
Szinte lehetetlen megérteni, mi minden történik a filmben ha nem látta valaki a sorozatot, tehát mindenképpen ajánlom megnézni előtte. Ilyen formában ez a film nem is tekinthető különálló alkotásnak. De egyébként nem rossz.
Szörnyű történet, de még rosszabb, hogy igaz történet. Valamiért, amikor nekiálltam dokumentumfilmre számítottam, de csak benéztem ezek szerint. Viszont a dramatizált változat sem volt rossz.
Úgy érzem, hogy a cím ellenére ez nem épp a legjobb karácsonyi film, amit valaha láttam. Egyszer meg lehet nézni, de ennél több egyszerűen nincs benne.
A "gazdagok a szegények ellen" témát meggyőző interakciókkal dolgozzák ki, de sajnos egy rendkívül kiszámítható narratíva veszi körül, amely jelentősen csökkenti a feszültség és a rejtélyesség szintjét. Az időugrások csak zavaró technikai elemként szolgálnak, és az állandó, hirtelen vágások a feszült pillanatokban meglehetősen frusztrálóvá válnak.
Problémái és nyilvánvaló kiszámíthatósága ellenére szórakoztató és kielégítő élmény. Bár a filmet romantikus vígjátékként tartják számon, a játékidő felénél drámai fordulatot vesz.
Rose Byrne és Hugo Weaving párosa szerintem egyszerűen fenomenális, csak azt sajnálom, hogy nem készült ehhez a filmhez egy jobb forgatókönyv. Igazán megérdemelték volna, mert így az egészből csak egy megfáradt produkció kerekedett ki.
Annak ellenére, hogy nem egy parádés szereposztást kapott a film, még így is eléggé nézhető, már ha egyáltalán rábukkan az ember. Egy próbát mindenképp megér.
Egy helyes kis családi film, nekem talán annyi megjegyzésem lenne vele kapcsolatban, hogy a felénél kicsit elfáradt a történet, így nem igazán sikerült rendesen befejezni.
Ez egy remekül szerkesztett dokumentumfilm, amiből csak többet akar az ember, ha megnézi - és ha néha az is az érzésünk, hogy van benne némi ferdítés meg marketing, akkor sem bánjuk.
Oké, ez a film egyszerűen szörnyen agyatlan. Azt mondanám, hogy ahhoz képest, hogy egy színtiszta akciónak képzelték el az egészet, abban is a nagyon gyengén teljesít. Simán kihagyható.
NA The Royal Opera House: A walkür (2025)