Nem gondoltam volna, hogy egy élőszereplős Blue Lock ennyire működhet, de konkrétan végig lekötött. A focijelenetek intenzívek, a rivalizálás brutálisan jó, és az egésznek van egy olyan animehangulata, amitől egy pillanatra sem érződik sima sportfilmnek. Aki szereti az eredetit, annak szerintem kötelező!
Nem számítottam rá, hogy ennyire be fog szippantani. A Másik Mami alapötlete baromi creepy, főleg az, hogy egy olyan valaki válik fenyegetéssé, akiben elvileg a legjobban kellene bíznod. Jessica Chastain nagyon erős benne, és vannak képek, amiket nem szívesen néznék meg egyedül, éjjel kettőkor. A sztori azért lehetett volna összeszedettebb.
A francia vígjátékoknak van egy sajátos hangulata, és a Balszerencse akcióban ezt abszolút hozza. Az alaphelyzet már önmagában annyira abszurd, hogy nehéz nem nevetni rajta, de közben meglepően sokat mond arról is, milyen gyorsan ítélkezik a média és a közvélemény. Gérard Jugnot nagyon szerethető főszereplő, simán végig lehet izgulni vele ezt az őrületet.
Tök aranyos kis mese, tipikusan az a film, amitől nem vársz sokat, de közben mégis jó vibe-ja van. A szörnycsapat karakterei kifejezetten szerethetők, és az egésznek van egy ilyen “találd meg a helyed” hangulata. Nem világmegváltó, de chill néznivaló.
Tetszett, hogy három külön sztori fut párhuzamosan, és mindegyik full más élethelyzetet mutat. Kicsit nyomasztó néha, de pont ezért üt. Nem az a popcorn-mozi, inkább olyan, amin még másnap is agyalsz.
A Blackberry életrajzi dráma csupa-nostalgia és startup-láz: végig izgultam, hogyan születik meg a szupertelefon, miközben a szereplők kőkeményen tolják a vállalati politikát. A humorelemek pont annyira eltaláltak, hogy ne fulladjon unalomba, a szereposztás pedig hitelesen hozza a 2000-es évek hangulatát. Egyetlen problémám, hogy néha kicsit lassan hömpölygött a cégalapítási folyamat, de cserébe beleszerettem minden dialógusába.
Jean Reno egy egészen új oldaláról mutatta meg számomra magát ezzel a szereppel. Nagyon jó az alakítása, már csak emiatt is érdemes megnézni ezt a filmet.
Bevallom, Christian Clavier miatt néztem meg ezt a filmet, merthogy nagyon imádom az ő alakításait, de sajnos még ő sem tudta megtartani az egész "konstrukciót". Nem egy kifejezetten szórakozató és humoros film, mint amilyennek szánták. Sokkal inkább egy lapos és már-már kínos produkció.
Nagyon jól összerakott dokumentumfilm, tényleg leás a probléma gyökeréig. Minőségi, informatív, érdekes - egyszóval minden, amit egy dokutól várhat az ember.
Szinte lehetetlen megérteni, mi minden történik a filmben ha nem látta valaki a sorozatot, tehát mindenképpen ajánlom megnézni előtte. Ilyen formában ez a film nem is tekinthető különálló alkotásnak. De egyébként nem rossz.
Szörnyű történet, de még rosszabb, hogy igaz történet. Valamiért, amikor nekiálltam dokumentumfilmre számítottam, de csak benéztem ezek szerint. Viszont a dramatizált változat sem volt rossz.
Úgy érzem, hogy a cím ellenére ez nem épp a legjobb karácsonyi film, amit valaha láttam. Egyszer meg lehet nézni, de ennél több egyszerűen nincs benne.
A "gazdagok a szegények ellen" témát meggyőző interakciókkal dolgozzák ki, de sajnos egy rendkívül kiszámítható narratíva veszi körül, amely jelentősen csökkenti a feszültség és a rejtélyesség szintjét. Az időugrások csak zavaró technikai elemként szolgálnak, és az állandó, hirtelen vágások a feszült pillanatokban meglehetősen frusztrálóvá válnak.
Problémái és nyilvánvaló kiszámíthatósága ellenére szórakoztató és kielégítő élmény. Bár a filmet romantikus vígjátékként tartják számon, a játékidő felénél drámai fordulatot vesz.
Rose Byrne és Hugo Weaving párosa szerintem egyszerűen fenomenális, csak azt sajnálom, hogy nem készült ehhez a filmhez egy jobb forgatókönyv. Igazán megérdemelték volna, mert így az egészből csak egy megfáradt produkció kerekedett ki.
Annak ellenére, hogy nem egy parádés szereposztást kapott a film, még így is eléggé nézhető, már ha egyáltalán rábukkan az ember. Egy próbát mindenképp megér.
85 Blue Lock - Csak egy maradhat (2026)