A Blackberry életrajzi dráma csupa-nostalgia és startup-láz: végig izgultam, hogyan születik meg a szupertelefon, miközben a szereplők kőkeményen tolják a vállalati politikát. A humorelemek pont annyira eltaláltak, hogy ne fulladjon unalomba, a szereposztás pedig hitelesen hozza a 2000-es évek hangulatát. Egyetlen problémám, hogy néha kicsit lassan hömpölygött a cégalapítási folyamat, de cserébe beleszerettem minden dialógusába.
Jean Reno egy egészen új oldaláról mutatta meg számomra magát ezzel a szereppel. Nagyon jó az alakítása, már csak emiatt is érdemes megnézni ezt a filmet.
Bevallom, Christian Clavier miatt néztem meg ezt a filmet, merthogy nagyon imádom az ő alakításait, de sajnos még ő sem tudta megtartani az egész "konstrukciót". Nem egy kifejezetten szórakozató és humoros film, mint amilyennek szánták. Sokkal inkább egy lapos és már-már kínos produkció.
NA The Royal Opera House: A walkür (2025)