Sajnos nekem ez nagyon nem talált be. Az alapötletben lenne potenciál, de a legtöbb poén valahogy nem működik, a karakterek pedig annyira felszínesek, hogy nehéz volt érdekelnie, mi történik velük. Egy idő után inkább azt vártam, hogy legyen már vége. Kár érte, mert ebből sokkal jobb vígjáték is kijöhetett volna.
Ez a film nem a tipikus moziélmény, inkább egy meditatív utazás. Olyan, mint amikor csendben figyeled a növényeket a szobádban, és egyszer csak rájössz, mennyi minden van mögöttük. Vizuálisan és hangulatban simán hozza azt az indie poétikus érzést, amitől elgondolkodsz mindenen
Reeves mint Gabriel kellemes meglepetés: az általa játszott angyal egyszerre vicces és szorongatóan emberi. Az, hogy Ansari próbál komoly témákat (munka, egyenlőtlenség) komédiával keverni, dicsérendő, de sajnos a vége felé kicsit összecsapott lett, és az üzenet is túlságosan sematikusra sikerült.
Beleeveztem, vártam a nagy csattanót – és… félúton vége? Komolyan, Netflix? Hagyományos befejezés? Nincs. Márpedig nálam lezárás nélkül nem ér semmit egy film. A karakterek között volt szikra, de ha nem fizetek a Netflixnek, hogy a jövőben megnézzem a harmadik részt, ez a rész csak felesleges kitöltés.
60 Félrelépni szabad (2026)