Will Ferrellhez tényleg kell egy hangulat, hogy el tudja viselni az ember a sajátos humorát. Nálam ennél a filmnél – talán a karácsonyi kulisszák miatt – most sikerült.
Ez a sorozat olyan, mint amikor valakinek van egy üveg jó minőségű, drága bora, és hosszúlépést készít belőle. Igaz, ott van a pohárban a nemes nedű, de a java mégis csak víz...
Az elmúlt évek alatt kikristályosodott, hogy a Netflix nem a gondolkodó ember platformja. Valahol mindig irigyeltem azokat, akik egy nehéz nap után képesek az agyukat kikapcsolni, és leülve a képernyő elé hagyják, hogy csak sodorja őket a cselekmény, élvezik a vérontást, az intrikát, azt, hogy egy hatszor ötven perces szériában nincs egy kompetens fehér, hetero férfi sem, vagy épp a melegromantikát. Sajnos én nem ilyen vagyok. Amit látok, azon gondolkodom, és levonok bizonyos következtetéseket. Itt például azt, hogy egy kiváló ötletből összetákoltak egy nagyokat döccenő, sokszor széteső forgatókönyvet, mely még csak alapjaiban sem próbál idomulni a valósághoz. És ha már szóba hoztam – és mer... több»
Bár kimondottan szórakoztató volt ez a nyolcszor fél óra, az előzetes információk alapján inkább egy Only Murders in the Building stílusú vicces-nyomozós szériára számítottam. Ehelyett bepillantást nyerhettünk egy még USA szinten is luxus nyugdíjas otthon mindennapi életébe, a lakók ügyes-bajos dolgaiba, örömeibe, bánataiba, pár régi ismerős alakításában. És ha már alakítások, ki gondolta volna az egykori bájgúnár Ted Dansonról, hogy öregségére ilyen jó színész lesz...
Hú, ez nagyon-nagyon indiai (aki látott már bollywoodi filmet, az tudja, miről beszélek). Mégis az eddig megjelent Citadella sorozat tagjai közül messze ez a legjobb. Viszont ha csupán ennyit tudnak kihozni a frencsájsz adta érdekes alapszituációból, akkor nem biztos, hogy erőltetni kéne a dolgot.
Na majd meglátjuk...
Újabb gyöngyszem a Netflix szemétfeldolgozójából. Az alapötlet kimondottan jó volna, de ehhez egy olyan bődületesen rossz sztorit írtak, hogy az már maga kriminális. Ha poénkodni akarnék, azt mondhatnám, a koronavírus célzottan pusztította ki a Föld összes valamirevaló forgatókönyvíróját, és a helyükbe olyan amatőr kóklerek kerültek, akik nem szégyelltek egy ilyen scriptet megírni, és még arra is találtak módot, hogy megvalósítsák. Ennek a filmnek az a nagy szerencséje – és párhuzamosan a streaming szolgáltató elévülhetetlen bűne –, hogy a Netflix fő stratégiája a portfoliója maximális bővítése, és nem a minőségi tartalmak gyártása. 20-25 évvel ezelőtt ez a forgatókönyv a kukában landolt vol... több»
Ha lehámozzuk a high tech parasztvakítást, akkor kapunk egy a műfajhoz semmit hozzáadni nem akaró, sablonos, közhelyes, közepes színvonalú sorozatot, melynek a kísérőzenéjével embereket is kínozhatna az olasz titkosszolgálat. De legalább végig tudtam nézni, nem úgy, mint a Priyanka Chopra nevével fémjelzett, ugyanebben az ,,univerzumban" játszódó másik szériát. Viszont a főszereplő hölgy cuki, bár a fodrász és a stylist mindent elkövetett, hogy a vonzalmamat tompítsa. Gyenge hármas... Jöhet az indiai változat.
Így lesz egy szerelemprojektből pénznyomda, avagy minek bajlódni forgatókönyvvel, ha az infantilis káromkodáscunami és a számolatlan mennyiségű cameo úgyis eladja a filmet. 14 éves kor és 80-as IQ felett káros az egészségre.
A Netflix-féle pénzégetés iskolapéldája. Felületes, hatásvadász, felesleges. Ezt a témát többször, többféle formában és műfajban feldolgozták már általában ennél jobban. Nincs egyetlen egy képkockája sem, amit ne láthattunk volna már. Akit az Apollo–13 sorsa érdekel, ne ezt a filmet nézze meg. Csak a téma iránti rajongásom miatt adok rá egy hármast.
Ostoba film, tele a műfajt jellemző minden klisével, de egy estét, vagy egy szombat délutánt kitölt, de többet nem ér. Egy hét múlva már a címére sem fogok emlékezni.
Ahogy már fentebb is írták, tini horror az Alien univerzumban. A karakterek hiteltelenek- úgy néznek ki mint az influncerek, senki nem híheti el róluk, hogy ezek kétkezi munkások. Nem szimpatikusak, eszembe sem jutott bármelyikért is aggódni akár egy percig is. A történet szintre nulla, a készítők úgy gondolták, elég lesz ha megidézik itt-ott az első filmeket. Hát nem. A film egyetlen pozitívuma a többnyire igényes kivitelezése. Csakis emiatt nem adok rá nézhetetlent.
A film meglehetősen lazán kezeli a történelmi tényeket – no azért nem akkora elvetemült ostobaság, mint a sokak által agyon ajnározott Becstelen brigantyk –, holott a mozi végén külön is felhívja a nézők figyelmét a karakterek további sorsára. Így azért meglehetősen furcsa nézni ezt a már-már rajzfilmszerű, bohózatba hajló akció-komédiát. De ha ezen túl tudunk lépni, akkor láthatunk egy szórakoztató filmet két órában. Némi jóindulattal négyest is adhatnék rá, de Guy Ritchie az utóbbi években mutatott hullámzó teljesítménye nem érdemes a jóindulatomra...
57 Mi a manó (2003)