Lehet hogy ez az én hibám, de teljesen más ez a film, mint amire az előzetese alapján számítottam. Nagyon nem én vagyok a célközönsége, nem is bírtam végignézni, így hezitálás nélkül nyomtam rá a nézhetetlent.
Régen vezetett meg így egy sorozat. A szinopszis és a trailer alapján egy hidegháborús drámára, egy kémtörténetre számítottam. Az első epizód még ígéretes is volt, de utána nem igazán arra haladtak a dolgok, amerre szerettem volna. Végül a steak house-os bizarr jelenet, illetve a negyedik rész elején lévő párbeszéd győzött meg véglegesen arról, hogy ez a sorozat nem több, mint Robert Downey Jr. maszkos ripacskodása. Nagy kár érte, mert maga a sztori ötlet jobb megvalósítást érdemelne, illetve Downey ennél sokkal jobb színész. Az adott két csillagom csakis a kétségtelenül kiváló munkát végző maszkmestereknek jár, maga a sorozat egy perc ráfordított időt sem érdemel.
Huh ez a film... Hol botrányosan ostoba, hol gusztustalanságba hajlóan morbid, hol pedig könnyfakasztóan kacagtató. Viszont tele van történelmi kikacsintásokkal – nyilván ehhez nem árt ismerni az adott történelmi eseményeket –, illetve megfogalmaz elég velős társadalomkritikát – ezek felismeréséhez azért nem kell egyetemi diploma. Rengeteg ismert színészt felvonultat akár pár mondatos szerepben, némelyiküket évek óta nem is láttam semmiben, bár ez lehet, hogy az én hibám.
Egy laza estét vagy egy hétvégi délutánt érdemes rááldozni.
A film az elő 10 percben egy olyan eszement és vicces akcióorgiával nyit, mint Jackie Chan a legjobb pillanataiban. De sajnos japán testvéreim elkezdenek drámázni, művészieskedni – még lassított felvételek is vannak á la Zack Snyder –, és ez nagyon nem tesz jót a mozi hangulatának. Ez a hullámzás végig megy a film egészén, ami nem meglepő módon egy eszement zúzásba, a „végső nagy leszámolásba” torkollik. A film nem jobb hármasnál, de üdítő hatással volt rám a sok hollywoodi kliséhalmaz után, ezért megadtam rá egy gyenge négyest.
Kimondottan élvezetes sorozat. Volt itt minden, latin-amerikai szappanopera, shakespeare-i királydráma, gengszter romantika nyakon öntve a jól ismert Guy Ritchie szósszal. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a készítők nem igazán tudtak mit kezdeni a megnövekedett játékidővel. Itt is az történhetett, mint az utóbbi időben több szériánál, hogy volt egy filmre való ötlet, ami elégséges kb. két órára, itt viszont kaptak nyolcszor cirka ötven percet, amit nem mindig sikerült jól kitölteni.
És hát nagyon szembetűnő, hogy a Netflix ha nem is egy családbarát műben gondolkodott, de jelentősen visszafogta Ritchie erőszakba hajló fantáziáját.
Összegezve ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot, aki kedv... több»
A két film anno elég szépen elketyegett nálam, de ez a sorozat nem más, mint a Family Guy élőszereplős újrahasznosítása, csak beszélő kutya helyett beszélő játék macival, melyben egymást váltják a vicces, a kínos vagy épp a vállalhatatlan jelenetek.
Seth MacFarlane se nem bátor, se nem különösebben tehetséges alkotó, aki azzal gazdálkodik, amije van, vagy éppen, ami már ezerszer bevált neki.
Nagyon gyenge hármas nálam ez a széria, de ha rosszabb napjaimban talált volna meg, lehet, kettest adtam volna rá.
Fergetegesen kezd, majd a második felére picit leül, hogy a végére bedobják a gyeplőt a lovak közé. Philippe Lacheau és csapata stabilan hozza a tőlük megszokott színvonalat. Akik kedvelték az előző filmjeiket, azok ebben sem fognak csalódni.
61 A bérgyilkos, aki nem is volt (2024)