A romkom túltolva, ami inkább rom, mintsem kom, az akciók, főképp a kaszkadőrmunka dicséretes – talán ez alap egy ilyen témájú filmnél –, viszont a sztori borzasztó ergya, a színészek teljesítménye leginkább közepes, ami viszont a legnagyobb gond, nálam a Blunt–Gosling páros egyáltalán nem működik. Gyenge közepes, viszont erősen felejthető...
Jó dolg a pozitív diszkrimináció. Jó, mert így lehetőséget kapnak a hölgyek, hogy bebizonyítsák, köztük is vannak mérsékelten tehetségtelen rendezők, akik tudnak százszor látott klisékből felépített ZS kategóriás akciófilmet készíteni. A rendezőnő mellé találtak egy hasonló kvalitásokkal megáldott operatőr hölgyet is, akinek sikerült egy olyan legtöbbször félhomályos vagy épp vaksötét képi világot megalkotnia, hogy sokszor csak találgattam, mi is történhet épp, vagy leginkább hallgattam, mint valami rádiójátékot. De, hogy még csak az árnyéka se vetüljön rám a hímsovinizmusnak, megemlítem a film zeneszerzőjét is. Olyan a munkája, mintha meghallgatta volna pár szuperhősfilm és thriller soundtr... több»
Most látom, hogy én ezt a sorozatot még nem értékeltem, pedig már másfél éves. Hát akkor íme, fentebb az értékelésem, több szót pedig nem érdemes pazarolni rá...
Mehh... és ezzel talán mindent el is mondtam erről a sorozatról. Igaz, mikor ezen sorokat pötyögöm, még csak két részen vagyunk túl, de a tapasztalat azt mutatja, a minőség a későbbiekben se nagyon fog változni pozitív irányba. Az egésznek van egy fanfilmes bukéja, ami egy Disney-produkciónál nem számít dicséretnek. A jelmezek, a maszkok kimondottan gagyi hatásúak – istenem, azok a jedi gúnyák még cosplay jelmeznek is közepesek lennének –, a dialógusok szájbarágósak, erőltetettek, a képi megvalósítás sem túl acélos – hjaj, hol van már a 70-es, 80-as évek fordulója, mikor egy SW-film megvalósítása maga volt a nagybetűs INNOVÁCIÓ –, a színészi játékra leginkább az amatőr jelző illik. (Nem tudo... több»
Lehet hogy ez az én hibám, de teljesen más ez a film, mint amire az előzetese alapján számítottam. Nagyon nem én vagyok a célközönsége, nem is bírtam végignézni, így hezitálás nélkül nyomtam rá a nézhetetlent.
Régen vezetett meg így egy sorozat. A szinopszis és a trailer alapján egy hidegháborús drámára, egy kémtörténetre számítottam. Az első epizód még ígéretes is volt, de utána nem igazán arra haladtak a dolgok, amerre szerettem volna. Végül a steak house-os bizarr jelenet, illetve a negyedik rész elején lévő párbeszéd győzött meg véglegesen arról, hogy ez a sorozat nem több, mint Robert Downey Jr. maszkos ripacskodása. Nagy kár érte, mert maga a sztori ötlet jobb megvalósítást érdemelne, illetve Downey ennél sokkal jobb színész. Az adott két csillagom csakis a kétségtelenül kiváló munkát végző maszkmestereknek jár, maga a sorozat egy perc ráfordított időt sem érdemel.
Huh ez a film... Hol botrányosan ostoba, hol gusztustalanságba hajlóan morbid, hol pedig könnyfakasztóan kacagtató. Viszont tele van történelmi kikacsintásokkal – nyilván ehhez nem árt ismerni az adott történelmi eseményeket –, illetve megfogalmaz elég velős társadalomkritikát – ezek felismeréséhez azért nem kell egyetemi diploma. Rengeteg ismert színészt felvonultat akár pár mondatos szerepben, némelyiküket évek óta nem is láttam semmiben, bár ez lehet, hogy az én hibám.
Egy laza estét vagy egy hétvégi délutánt érdemes rááldozni.
A film az elő 10 percben egy olyan eszement és vicces akcióorgiával nyit, mint Jackie Chan a legjobb pillanataiban. De sajnos japán testvéreim elkezdenek drámázni, művészieskedni – még lassított felvételek is vannak á la Zack Snyder –, és ez nagyon nem tesz jót a mozi hangulatának. Ez a hullámzás végig megy a film egészén, ami nem meglepő módon egy eszement zúzásba, a „végső nagy leszámolásba” torkollik. A film nem jobb hármasnál, de üdítő hatással volt rám a sok hollywoodi kliséhalmaz után, ezért megadtam rá egy gyenge négyest.
61 Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley (2024)