Így a harmadik szezon végére tudatosult bennem igazán, hogy ezek az évadok lényegében ugyanarra a vázra vannak felhúzva, ugyanolyan klisékkel és fordulatokkal. És ami még az első évadban nóvum volt, az a másodikban már csak rutin, mostanra pedig már leginkább csak egy unalmas ásítás. Ez így nekem már kevés, ezért nem sok esélyt látok arra, hogy belekezdjek majd a következő szezonba.
Meglepően összeszedett és agyas kis sorozat, közepén némi üresjárattal egy olyan streaming szolgáltatótól, melytől nem ezt szokhattuk meg. A figyelmet folyamatosan igényli – nem érdemes alatta vasalni vagy telefont nyomkodni –, igényes szereplőgárdával, mely alakításaival többnyire nem okoz csalódást. Ami miatt mégis van számomra egy keserű utóíze, az a szokásos, Netflixes ostobaság: a gonosz fehér ember folyamatosan általuk felszínen tartott mítosza. Erről ideje lenne már leszokniuk, mert kontraproduktív…
Kínosan semmilyen, pasztell, nincs benne életszerű momentum, gyenge színészi játék, sokkal inkább melodráma, semmint vígjáték. Ezek páromtól kölcsönzött gondolatok, ő ugyanis becsülettel végignézte, ellentétben velem, aki tíz perc után még a szobából is kimentem, annyira elborzasztott ez a film. Ismét az az érzés tört rám, mint legutóbb a Barbie-nál, miszerint biztosan az én készülékemben van a hiba, biztos én megyek szembe az autópályán – több mint 700 ezer néző csak nem tévedhet –, de az ő véleménye azért némi megerősítést adott. Így picit szondáztam az ismeretségi körömet, ki milyennek látta – ha egyáltalán látta – ezt a művet. És a kép nem kicsit árnyalódott. Számomra megdöbbentően sokan... több»
Ugyanúgy megadom rá a négyest, mint az első szezonra, mert azt a szintet bőven hozza. Ha már Kolci_23 kolléga szóba hozta, én is megemlítem az Éjjeli ügynök sorozatot. Mivel gyakorlatilag egymás után néztem a két széria második évadát, óhatatlan az összehasonlítás. Míg azt a szériát nagyon nyögvenyelősnek, erőlködőnek éreztem, mely túlzottan is komolyan vette magát, és mindenáron pátoszos hősként akarta ábrázolni a főszereplőt, addig ezt a sorozatot végig belengte valamiféle önirónia, a karakterek nem hősök akartak lenni, csupán túl szerették volna élni az adott napot, és legfőbb gondjuk az volt, hogy a hátsójukat védjék. Az meg külön pikantériát ad az egésznek, ahogyan folyamatosan fúrják e... több»
Az első évadra egyáltalán nem emlékeztem, pedig még anno értékeltem is, így a második elkezdése előtt felfrissítettem az emlékeimet. Ez alapján sajnos azt kell mondjam, ha anno arra közepest adtam, akkor ez a második évad, ha nem is nézhetetlen, de sima egyes.
Tele vannak a részek logikátlanságokkal, a karakterek csak azért, hogy a történet valamerre haladjon, a józan észt teljesen mellőzve hoznak döntéseket (volt, hogy szégyenszemre fennhangon veszekedtem a képernyővel :D), sok-sok az olyan jelenet, amivel csak az időt húzzák (minek a tíz epizód, ha a sztori csak hatra elég?). A színészi játék sem túl fényes, bár egy ilyen színvonalú forgatókönyvhöz bőven elég. És apropó forgatókönyv. Manap... több»
Műfajának jobb darabjaihoz sorolható széria, melynek főgonosza egy olyan alapmotivációval bír, mely sokunk számára átélhető, sőt talán még együttérzést is kivált némelyikünkből (lásd még pl. Belmondo A profija, vagy épp az Ed Harris-féle A szikla). Ezt ellensúlyozandó az írók egy vérszomjas, velejéig gonosz, senkit és semmit nem kímélő, már-már paródiába hajló attitűddel ruházták fel, csak hogy a kevésbé szofisztikált néző is tudja, hogy nem érte kell szorítani. Ellenfelei, az MI6-ügynök és a testőr mindig egy lépéssel járnak mögötte, egészen a végkifejletig. De az utolsó epizódban persze minden jóra fordul. Írnám, hogy a gonosz megkapja méltó büntetését, de ez sajnos csak részben igaz. Egy ... több»
A Vakáció-filmek közül ez a kedvencem. Majdnem azt írtam, hogy Johnny Galecki itt még milyen kicsi volt, de az az igazság, hogy azóta se lett sokkal nagyobb. :D
Will Ferrellhez tényleg kell egy hangulat, hogy el tudja viselni az ember a sajátos humorát. Nálam ennél a filmnél – talán a karácsonyi kulisszák miatt – most sikerült.
Ez a sorozat olyan, mint amikor valakinek van egy üveg jó minőségű, drága bora, és hosszúlépést készít belőle. Igaz, ott van a pohárban a nemes nedű, de a java mégis csak víz...
Az elmúlt évek alatt kikristályosodott, hogy a Netflix nem a gondolkodó ember platformja. Valahol mindig irigyeltem azokat, akik egy nehéz nap után képesek az agyukat kikapcsolni, és leülve a képernyő elé hagyják, hogy csak sodorja őket a cselekmény, élvezik a vérontást, az intrikát, azt, hogy egy hatszor ötven perces szériában nincs egy kompetens fehér, hetero férfi sem, vagy épp a melegromantikát. Sajnos én nem ilyen vagyok. Amit látok, azon gondolkodom, és levonok bizonyos következtetéseket. Itt például azt, hogy egy kiváló ötletből összetákoltak egy nagyokat döccenő, sokszor széteső forgatókönyvet, mely még csak alapjaiban sem próbál idomulni a valósághoz. És ha már szóba hoztam – és mer... több»
Bár kimondottan szórakoztató volt ez a nyolcszor fél óra, az előzetes információk alapján inkább egy Only Murders in the Building stílusú vicces-nyomozós szériára számítottam. Ehelyett bepillantást nyerhettünk egy még USA szinten is luxus nyugdíjas otthon mindennapi életébe, a lakók ügyes-bajos dolgaiba, örömeibe, bánataiba, pár régi ismerős alakításában. És ha már alakítások, ki gondolta volna az egykori bájgúnár Ted Dansonról, hogy öregségére ilyen jó színész lesz...
70 Az ügynökség (2024)