Az első évadból egyáltalán nem maradt meg semmi, csak annyi, hogy láttam. Most a második évad második részénél feladtam. Az én időm annál értékesebb, hogy ennyire huszadrangú tákolmányokra pazaroljam. Kösz, Netflix...
Ebben a sorozatban aztán tényleg minden gengszterfilmes klisét felvonultatnak. Mintha az írók egy checklist alapján dolgoztak volna. Tényleg ennyire nem lehet már újat mutatni ebben a zsánerben? Brosnan és Mirren legalább hozták a kötelezőt...
Csak egy fokkal jobb, mint az első évad, de szinte ugyanaz a borzalom. A 12. rész befejezése után én is, mint oly sokan mások, ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy újranézzem a Zsivány Egyest. És ki kell mondanom, a főszereplő személyén kívül semmi közös nincs a két műben. A történetvezetés, a tempó, egyáltalán, ahogy az idővel gazdálkodik, a feszültségkeltés mind-mind nyomába sem ér a filmnek. És hát a zene. Míg a filmhez Michael Giacchino nagyívű, sokszor megható melódiákat komponált, méltó módon megidézve John Williams klasszikus témáit, addig az Andorban, kiváltképp a második etapban, nemhogy stílusidegen, de sokszor fájóan irritáló zenéket kapunk (lásd esküvő). Összegezve egy ... több»
Zseniális film a zseniális Nicholsonnal. És reményt ad minden mogorva balf*sznak, hogy szembejöhet velünk bármikor egy Carol, aki miatt "jobb emberek akarunk lenni".
Szórakoztató, a rövid epizódok miatt pikk-pakk végig lehet nézni, és ami a lényeg, ott van benne a Star Wars vibe (figyelj, Andor, így is lehet ezt csinálni).
Így a harmadik szezon végére tudatosult bennem igazán, hogy ezek az évadok lényegében ugyanarra a vázra vannak felhúzva, ugyanolyan klisékkel és fordulatokkal. És ami még az első évadban nóvum volt, az a másodikban már csak rutin, mostanra pedig már leginkább csak egy unalmas ásítás. Ez így nekem már kevés, ezért nem sok esélyt látok arra, hogy belekezdjek majd a következő szezonba.
Meglepően összeszedett és agyas kis sorozat, közepén némi üresjárattal egy olyan streaming szolgáltatótól, melytől nem ezt szokhattuk meg. A figyelmet folyamatosan igényli – nem érdemes alatta vasalni vagy telefont nyomkodni –, igényes szereplőgárdával, mely alakításaival többnyire nem okoz csalódást. Ami miatt mégis van számomra egy keserű utóíze, az a szokásos, Netflixes ostobaság: a gonosz fehér ember folyamatosan általuk felszínen tartott mítosza. Erről ideje lenne már leszokniuk, mert kontraproduktív…
Kínosan semmilyen, pasztell, nincs benne életszerű momentum, gyenge színészi játék, sokkal inkább melodráma, semmint vígjáték. Ezek páromtól kölcsönzött gondolatok, ő ugyanis becsülettel végignézte, ellentétben velem, aki tíz perc után még a szobából is kimentem, annyira elborzasztott ez a film. Ismét az az érzés tört rám, mint legutóbb a Barbie-nál, miszerint biztosan az én készülékemben van a hiba, biztos én megyek szembe az autópályán – több mint 700 ezer néző csak nem tévedhet –, de az ő véleménye azért némi megerősítést adott. Így picit szondáztam az ismeretségi körömet, ki milyennek látta – ha egyáltalán látta – ezt a művet. És a kép nem kicsit árnyalódott. Számomra megdöbbentően sokan... több»
Ugyanúgy megadom rá a négyest, mint az első szezonra, mert azt a szintet bőven hozza. Ha már Kolci_23 kolléga szóba hozta, én is megemlítem az Éjjeli ügynök sorozatot. Mivel gyakorlatilag egymás után néztem a két széria második évadát, óhatatlan az összehasonlítás. Míg azt a szériát nagyon nyögvenyelősnek, erőlködőnek éreztem, mely túlzottan is komolyan vette magát, és mindenáron pátoszos hősként akarta ábrázolni a főszereplőt, addig ezt a sorozatot végig belengte valamiféle önirónia, a karakterek nem hősök akartak lenni, csupán túl szerették volna élni az adott napot, és legfőbb gondjuk az volt, hogy a hátsójukat védjék. Az meg külön pikantériát ad az egésznek, ahogyan folyamatosan fúrják e... több»
Az első évadra egyáltalán nem emlékeztem, pedig még anno értékeltem is, így a második elkezdése előtt felfrissítettem az emlékeimet. Ez alapján sajnos azt kell mondjam, ha anno arra közepest adtam, akkor ez a második évad, ha nem is nézhetetlen, de sima egyes.
Tele vannak a részek logikátlanságokkal, a karakterek csak azért, hogy a történet valamerre haladjon, a józan észt teljesen mellőzve hoznak döntéseket (volt, hogy szégyenszemre fennhangon veszekedtem a képernyővel :D), sok-sok az olyan jelenet, amivel csak az időt húzzák (minek a tíz epizód, ha a sztori csak hatra elég?). A színészi játék sem túl fényes, bár egy ilyen színvonalú forgatókönyvhöz bőven elég. És apropó forgatókönyv. Manap... több»
Műfajának jobb darabjaihoz sorolható széria, melynek főgonosza egy olyan alapmotivációval bír, mely sokunk számára átélhető, sőt talán még együttérzést is kivált némelyikünkből (lásd még pl. Belmondo A profija, vagy épp az Ed Harris-féle A szikla). Ezt ellensúlyozandó az írók egy vérszomjas, velejéig gonosz, senkit és semmit nem kímélő, már-már paródiába hajló attitűddel ruházták fel, csak hogy a kevésbé szofisztikált néző is tudja, hogy nem érte kell szorítani. Ellenfelei, az MI6-ügynök és a testőr mindig egy lépéssel járnak mögötte, egészen a végkifejletig. De az utolsó epizódban persze minden jóra fordul. Írnám, hogy a gonosz megkapja méltó büntetését, de ez sajnos csak részben igaz. Egy ... több»
A Vakáció-filmek közül ez a kedvencem. Majdnem azt írtam, hogy Johnny Galecki itt még milyen kicsi volt, de az az igazság, hogy azóta se lett sokkal nagyobb. :D
70 Az állat (1977)