Kittikee

Az már egyszer biztos, hogy ez az alkotás nem való mindenkinek! Itt van minden, mi "szem, szájnak, gyomornak" ingere... és legfőképp erős idegzetnek! Mély, komor atmoszféra, hangulat, látványvilág. Fontos témákat feszeget, taglal, úgymint: gyász leküzdése és trauma feldolgozása, nem elengedés, gyermekbántalmazás, erős testvéri kötődés, megszállottság, démonizmus. Iszonyat jól felépített cselekménysor, még ha az eleje kissé lassú is, de valójában már így is a "lecsóba csapás" formációt kapjuk. Nem hagyja az embert nyugodt állapotba kerülni, mert folyvást a feszültséget sulykolja belénk / max akkor érzünk kis "felüdülést", amikor a segélykiáltás elér a gyámhatósághoz, de ennyi a spoiler ;... több»

Ez most nagyon hazavágott lelkileg... aztamindenit! Ez csak a saját véleményem, de én sosem tartottam kedves, őszinte, bűbájos embereknek sem az apácákat, sem az érsekeket, papokat stb., stb. Nem egy olyan film készült már el ilyen és hasonló témakörben, amelyek megtekintése mély felháborodást keltett bennem, és konkrétan az ember szíve, lelke összetörik ezen mocskos "szent" emberek tettei miatt. Eme alkotásban nemhogy bőven elég a főszereplő férfinak feldolgozni a gyerekkori traumáit, de felnőttként ismét lelkileg megterhelődik az adott zárdában folyó tapasztalásoktól... Nagyon lassú építkezésű cselekménysor, de végig ott tartja a nézőben a feszültség érzetét, hogy mikor történik már valami... több»

Már előre féltem egy újabb Eddie Murphy-produkciótól, és a félelmem ismét beigazolódott a legújabb Beverly Hills-i zsaru után, hiszen ez sem lett, nemhogy többször nézős kategória, de örülsz, ha egyszer végigszenveded. Pár apró poén, klisés blabla, és egy igazán dühítő, idegesítő, borzasztóan csúf színészfiúcska, akinek a neve még tintát sem érdemel, az erőltetett színészi játékával. Eddie hiába a film producere, nagyon nem hozza már azt az elvárt szintet évek óta, amit megszoktunk, igencsak jó pár kollégájával egyetemben. Ha nagyon akarod, nézd meg, de szerintem inkább sütnél finom rántott húst felesleges idődben, mint erre pocsékold!

Számomra nagyon átjött az 50-60-as évek retro stílusa, és valahogy még az akkortájt megjelenő képregény formátumot is magam előtt látom... szinte érezhetően, fogom a kezemben, és lapozgatom. Kifejezetten bejöttek látványilag a "régmúlt" kütyük: legömbölyített TV-k, monitorok, kijelzők, fejhallgatók, bútorok stb., stb... Az, hogy már a jövővel keveredett... ugyan miért baj? Hiszen egy sci-firől van szó, az univerzum lakosai be-betekintgetnek, a négyes csapat pedig kifelé. A sztori egyszerű volt, nem volt túllihegve, kedves és családias hangulatú.

Zseniális élettörténet megfilmesítve! Mindíg is szerettem ezeket a nagyszemű(s) képeket nézegetni hol képeslapokon, vagy újságokban fel-fel tünve. Sehol egy mosoly, csak a szomorkás arcocskák, mégis pizitivitásként feldobva cicával, kutyával, lufival, vagy bármi mással, hogy némelyik ne legyen melankólikus hatással a festményt nézőre. De persze a többség inkább szomorú hatást kelt a témáját illetően. A színészek nagyon jól játszották szerepük, Waltz-ot a néző már az első adandó alkalommal kiütné a képernyőről, ahogy előadja mesterkélt, hamis, hazug énjét folyvást, de legvégül elnyeri "méltó jutalmát" az életben(is). Párszor már megtekintettem eme alkotást, de mégis csak most figyeltem fel az... több»

Mielőtt megismertelek 2.0
Nem igazán nyerte el a tetszésemet... Mondhatni... ezt már láttam, csak más szereplőkkel, betegséggel. Ez rideg, merev volt, abszolút nem jött át az érzelmi része. A színésznő ragyogott egyedül, ő számomra egy Felicity Jones és Ana de Armas egybegyúrva, amit imádtam. A tanár úr... hát annyira hiteltelen volt a szerepében, és az állandó erőltetett, nem színészies mimikáitól a falra másztam. Ami megfogott maximum, az az oxfordi életérzés, látvány, a könyvtár, de ennyi. A meleg szereplő sráctól rettegtem (azok a szemek, fogak, arcberendezés... brrrr), és a többi mellékszereplő se volt nagy durranás. Unalmas, vontatott, és még egy könnycseppet sem váltott ki belőlem ez az alkotás. Tök felesleges... több»

Eltelt 20 év, és a mai technika által generáltak egy új világok harcát, mely tükrözi a mai kor szuperszonikus, mindenségesen globális világot fenyegetően megszállt bolygónkat. Itt (is) kapunk egy mindent megfejtő apukát (szintén két gyerek apja), akinek a kisujjában van a szakma, mert ugye haladni kell a korral, és így ezáltal a tripodok is fejlődtek az idők során, főleg kinézetben (bár szerintem elég gagyin vannak megmutatva). Érdekes új megközelítése a történetnek, de egyszer ehető, nem úgy, mint az "őskövület" változata... annak idején.

Szívbemarkoló igaz történet egy szörfös lányról, aki cápatámadást követően elveszíti az egyik karját. Ő nem az a lány, aki feladja, és begubózva a fájdalom és trauma mély bugyraiba hagyná magát bekebelezni, hanem Istenbe vetett hitével, erejével felvértezve, és nem utolsósorban a szörf iránti szenvedélyének köszönhetően megy tovább az új, ismeretlen úton, hogy tovább élhesse csodás, sporttal teli életét, ami iránt elköteleződött. Csodás, szerető, támogató családi háttérrel, segítőkész barátokkal visszazökken a tökéletes jelenbe, mintha meg sem történt volna ama tragédia. Látványvilágában gazdag film, néhol kicsit nem a legtökéletesebb jelenetekkel, de a történet kárpótolja mindezen bakikat... több»

Felteszi ilyenkor az ember azt a kérdést, hogy miért nem a saját "portáján tisztogatott" ez az ember, mintsem ártatlan emberek életét vette el, csak azért, mert fattyúként könyvelődött el az élete... A bosszúra bőven lett volna alkalma, hiszen felkutatta, megtalálta számára felelőtlen anyját, aki ráadásul unszimpatikus is volt számára. Érdekes, elgondolkodtató, mégis logikátlan cselekedetek tömkelege egy elborult elmének köszönhetően, hiszen a megoldás ott volt előtte hús-vér alakban (vér szerinti anyja), és a felesleges vérontás is elmaradhatott volna.

Az eleje olyan jó kis izgisen kezdődött, majd szép lassan kezdett gagyisan sablonossá válni... A színészi játékok akkorra már elvesztették az addig látottaknak szánt feszültséget, a legvégén pedig rekordot döntött a "zs" kategória besorolás. Nagyon sajnálom, mert egyébként sokkal többet is kihozhattak volna ebből a történetből, de valahogy nem ért célba nálam (sem)...

Ha szenvedni akarsz, mint ahogyan ezek a rizses szereplők, akkor nézd meg, amúgy a közelébe se menj, annyira ostoba, rosszul átgondolt, túljátszott és bénán kivitelezett nyenyere az egész, hogy csak na!

A kórházas thrillerek minduntalan rejtélyes izgalmakat tartogatnak magukban, és erősen csalogatják a nézőket a képernyő elé. Ugyanilyen lelkesedéssel ugrottam fejest a "frissítő vizes" történetbe, és habár a feszültség némelyest jelen volt, igazi "megújulást" nem hozott számomra. Nagyon sok felesleges jelenettel teli, több mint kétórás alkotás ez, ami simán belefért volna kilencven percbe...

A földecske megad minden jót, az emberfiának, ha azt kellőképp táplálják... Az előző tulaj igyekszik erre folyamatosan rávilágítani az új séf irányába, noha kicsit félelmetesen. A régi időkben, ha már növényekkel gyógyítottál, akkor tuti boszi vagy, és máglyára vetettek, avagy elüldöztek. Ez elég érdekes, mert akkor a mai világban is sok a kuruzsló, boszi. Vagy nem...? Valójában nem is az idős hölgy szelleme volt a ludas az étterem szabotálását illetően, hanem akire pont nem is számítana a néző, de hát minden ilyesfajta filmben kellőképp elfér egy jó kis csavar a végére. Ariana DeBose nekem kicsit túljátszotta a szerepét, játékát... főleg a végén. Magyar színészekkel tűzdelt produkció. Ez eg... több»

Érdekes történet, néhol vicces, humoros, olykor szomorú is. Vígjátékban s drámában egybekötött...schi-fi-cske. Én kedvelem ezt a filmet, nálam többször nézős.

Nem egyszerű dolog a BDSM... Leélni egy életet úgy, hogy meg se éli az adott személy a magába fojtott, ezen mély, sötét gondolatait a szexualitásáról, mégis olyan párt választ maga mellé "egy életre", aki előtt ez titok marad, és kiforratlan. De egyszer ki kell, hogy törjön, és akkor elindul a hazugságlavina, a megcsalás, majd a lebukás. Aki ilyen lelkülettel rendelkezik, a saját "fajtájából" kéne keresgélni (persze ez nem könnyű), és vele alkotni egy párt, nem pedig "átb*szni" (ahogyan Banderas reagált) azt az embert, aki az életét bebiztosítottnak érezvén adta át magát a házasság szent kötelékének. Miért nem lehet ezt a kezdetekkor átbeszélni? Hiszen egy kapcsolat alappillére a jó szex, és... több»

Viking rajongóknak erősen ajánlott termés ez az alkotás, nyilván ők, ismervén ezt a történelmi műfajt, jobban értenek a jó vagy rossz elemzéshez e téren... Bevallom, nekem a hátamon áll a szőr eme korszaktól, nagyon nem kedvelem ezeket a filmeket, és erősen el is kerülöm a megnézésüket. De! Töredelmesen bevallom, csakis azért "vágtam" bele, mert Alexander Skarsgård a férfi színész top 5-ös listám egyike, és hát akkor muszáj ezt is megnézni, akárhogy is utálatos a szám ízének ez a műfaj. Nekem ugye lövésem sincs ezekkel a vikinges családfás akármikkel, de igyekeztem úgy megtekinteni, mint mondjuk a Rettenthetetlent. Ez is koszos, sáros, zajos, véres blablabla... Szerintem a csatajelenetek el... több»

Végül mégiscsak rávettem magam, hogy befejezzem eme film megnézését Justin Baldonival kapcsolatos ellenszenvem ellenére... Szóval lenyeltem a békát, és folytattam onnan, ahol anno kikapcsoltam. Blake csodás, gyönyörű színésznő, kedvelem az alakításait, és itt sem okozott csalódást. A történet nagyon "életszagú" sajnos, és ebben a történetben is beláthatunk egy bántalmazó család, majd a felcseperedett lányból az érett felnőtt nő életébe, aki nemhogy maga mögött tudta volna hagyni ezen traumákat, amiket látván tapasztalt annak idején, hanem saját maga is megéli... Nincs túltolva a könyv megfilmesítése, nekem bőven elég volt így ebben a formában is a lényeget megértenem, és szemeim által feldol... több»

Igazság szerint én még csak most találtam rá erre az érdekes dokura, és furcsa érzés fogott el... A Velünk véget ér című filmet anno elkezdtem nézni, de ha jól emlékszem körülbelül még tíz perc se telt el, és késztetést éreztem azzal kapcsolatosan, hogy a főszereplő férfi Justin Baldoni nem szimpatikus, sőt valahogy erős ellenszenv kerített hatalmába őt látván, így lemondtam eme film megtekintéséről. Pedig pont azért szerettem volna megnézni, mert kedvelem Blake Livelyt, de még az ő jelenléte se tudott vissza csalni ama érzéstől hogy visszakapcsoljak a "megtekintés folytatására"... Ez a dokumentumfilm mindezekre a megérzéseimre egyben választ is adtak...

Hazugság, hazugság, és természetesen baromi nagy hazugság... legfőképp a herceg irányából. Anno megnéztem a hercegről és a riporternőről készült megfilmesített változatot, és szó szerint bicskanyitogató volt látni ott is a képmutató, betegagyú herceg viselkedését, hazugságait hallani és látni. Itt érdekes volt a szakértőket is meghallgatni, mert még inkább megbizonyosodott a néző afelől, hogy ez a három féreg mit is művelt...

Leandro Hassum brazil színész nem lenne rossz komikus, mert amúgy a Vámpír a családban című filmje egész tűrhető volt, és ebből a felindulásból gondoltam, és a bemutató alapján is, hogy ez is mókás lesz... Mókából volt elég, de igen erősen túltolt színészi játék is, ami egyáltalán nem jött be. Szóval... a felénél feladtam, mert ez nekem már túl sok volt, a többi színészi játékkal együttvéve.