Ének az esőben és Boogie Nights remix. Nyomába se ér az említett filmeknek, sajnos Chazelle – most már bizonyos: a presztízsfilmek Zack Snydere – a legelhasználtabb, ócska közhelyeken kívül semmit se tud állítani, sem a korszakról, sem a művészlétről vagy a szórakoztatóiparról. A nem létező tartalom mellett a rendezésről sem lehet sok jót mondani, persze vannak benne látványosan megkoreografált hosszú snittek, olyanok amiket PTA és Scorsese is előszeretettel használ, csak jóval hatásosabban, mint Chazelle a Babylonban, aki még egy elvileg féktelen és dekadens partijelenetet is olyan jellegtelenül és unalmasan komponál meg, hogy már az első félórát alig bírtam ki elalvás nélkül.
Az a bizonyos... több»
Jót tett neki az újranézés. Snydernek bámulatos módon sikerült a képkockáról képkockára történő adaptálás közben pont a lényeget kifelejteni az eredeti képregényből, ami miatt eredetileg nem kedveltem túlságosan ezt a filmet, viszont ma már pont azt tartom izgalmasnak benne, ahogy Alan Moore eredeti kérdésfelvetései és gondolatai folyamatos harcot vívnak a játékidő alatt Snyder saját egyéni stílusával, ami esztétikailag és gondolatilag pont ellenkezője a képregénynek, így kapunk egy tartalmilag és formailag egymással szemben álló, kétarcú filmet, ami önmagával viaskodva szimultán dekonstruálja és építi is a szuperhős mítoszt. Zack Snyder legjobb filmje, innen csak lefele vezetett az út.
61 Babylon (2022)