A film nálam elnyerte a kimondottan idegesítő kategória díját. A sok hisztizés, veszekedés, kiabálás, felesleges pánikkeltés annyira bosszantott. Ez a "játsszuk a macsó gyereket, de az első nehézségkor kezdődik a sikítozás, kiabálás, könyörgés" maga a filmalkotás legalja. Kár volt megcsinálni...
A maga korában ez a film remek darab volt, de még ma is élvezhető. Egy új korszakot nyitott a mozifilmek történetében. Akkor Magyarországon még nem vetítették, hosszú éveket kellett várni, hogy megérkezzen. A rendezés és a szereposztás kiváló. A történet is fordulatos, bár meglepetéseket nem hozott. A végén mindenki nagyon boldog...
Nem akarom lehúzni a filmet, de azért lepontoztam. Szép kis mese, de számtalan helyen sántított. A végső csapást az adta nekem, amikor a lányt megölik, és a szerelme ahelyett, hogy mellette maradna és siratná, inkább odasiet a lány gyilkosához, és elégtételt vesz rajta. Megöli. Na ez nem így szokott megesni a való életben...
A film remekül ábrázolja a történéseket, tele feszültségekkel és küzdelmekkel. Hopkins jó választás volt a szerepre, sokat emelt a hitelességén. Maga a történet is megkapó, de nem szabad azokról sem megfeledkezni, akikről nem készült film, de hasonló nemes cselekedetet hajtottak végre. Úgy érzem, róluk is szól ez a film, hogy emlékezzünk.
Jó a film, csak nem az én babalelkemnek való. Annyira brutális, mint maga a kor szelleme. A háttérben futó misztikum még emeli ennek a kornak a kilátástalan mivoltát. Megtekintését nem ajánlom...
Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot. Nekem ez az egész egy nagy katyvasz volt. Csodálkoztam, hogy a végére sikerült kivergődni a nagy összevisszaságból...
Az akció rengeteg volt, amit vártam. Még a történet is jól felépített volt. Bár sajnáltam, hogy szinte két azonos helyszín is szerepelt benne, ahol akciózott. Mindent összevetve remek mozira sikeredett. Szeretem, ha a főhős a végére megússza, és mint a westernekben, ellovagol a naplementébe. Na ez is ilyen volt.
Ha Tom Cruise és Cameron Diaz összekerül, az azt jelenti, hogy egy vidám, ám pörgős, akciókban bővelkedő, klassz filmet kapunk. Nem is csalódtam. Lehetetlenebbnél lehetetlenebb élethelyzetek, pörgős akciók, jó poénok jellemzik a filmet. Minden a helyén van, hogy ne csalódjon a néző. Azt hiszem, a maximumot sikerült kihozni ebből a kalandból...
Pont azt kaptam, amire vártam. Imádom ezeket a "mentsük meg a földet" stílusú filmeket, mert a humor a legnehezebb pillanatokon is átsegít. Amúgy a film a végére váratlan fordulatot vesz, de egy olyan filmben, ahol Cameron Diaz a főszereplő, szinte minden lehetséges. Nem elvesztegetett idő, amit a filmre szántam.
Minden percét élveztem. Egy annyira semmitmondó történet, hogy nem is értettem meg, hogyan nem kapcsolom ki a tévét. Aztán a film végén derült ki, mikor a stáblista futott, hogy Luc Besson. Tőle csak tökéleteset várunk. Amúgy a képi világa lenyűgözött. Minden nagyon a helyén volt. Mindenkinek ajánlom a film megtekintését.
Pont azt kaptam, amire számítottam. Minden a helyén volt. Ha ennyire egyszerű egy bűnügyet felgöngyölíteni, akkor érthetetlen számomra, hogyan létezik még mindig bűnözés. A filmben nagyon jól felépített akciójeleneteket láttam. Az autós üldözések is a helyükön voltak. A szereposztásban sem volt hiba. Végre egy krimi, ami a kedvemre való volt...
Ez a rész is jóra sikeredett. Sokat nem érdemes róla beszélni, hiszen minden ehhez hasonló, úgy mint ez is, a háborúskodásról és a hatalom megszerzéséről szól...
Egy nyomozós film a sok közül. Erősen rányomta a bélyegét az angol életforma. Nem tudott kibontakozni a film, inkább csak zajlottak az események. Számomra volt olyan is, mintha kétfelé szakadna, ketté válnának az események. Az egész film olyan komor stílusú volt. Szerintem fekete-fehér anyagra forgatták. Nem emlékszem színekre...
Vannak filmek, amelyek nagyon gagyik, de kultuszfilmmé válnak. Erre mondják, hogy így lehet sz@rból várat építeni. Na, ennél a filmnél ez nem jött be, mivel annyira nem rossz, de annyira nem is jó. Megragadt a középszerű horrorfilmek szintjén. Gondolom, a kis költségvetési kategória is rátett egy lapáttal. A szereplők sem voltak hangsúlyban a filmmel...
Remek kis film lehetett volna, ha nincs benne annyi verekedés. Ahhoz képest, hogy erőltették ezt a "védjük meg az ártatlanok életét" üres dumát, porig rombolták a várost, ahol a filmben nem látható áldozatok tízezrei hevernek szanaszét. Ha a film 30 perccel rövidebbre lett volna vágva, talán jobban tetszett volna. De lényegében az agresszivitásra fektették a fő hangsúlyt a készítők. A szereposztás jó. Abban semmi hiba. A látványvilága sem volt elhanyagolható, hogy remekeljen. Mindent összevetve jó és nézhető volt.
Nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen erotikus tartalommal felvértezett filmet fogok látni. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtam teljesen ráhangolódni. Remek színészeket sorakoztattak fel, de megmondom őszintén, nem ismertem fel őket. Felsejlett, hogy mintha... Mindezek ellenére megnéztem, és bár néhol kellemetlenül éreztem magam, nem volt rossz az összélmény...
A film az, mint amit a címe is mutat. Az első fél órában egy bankrablás körül forog az élet, azután pedig a mentőautóban. Persze autós üldözés, lövöldözés és életmentés, ami nem maradhatott ki. A végére betettek egy kis lelki és érzelmi hatást, hogy a nézők se maradjanak ki az élményből. Összességében a film jó, de ez nagyban köszönhető a remek színészi alakításoknak is.
A film elejét kissé elkapkodták. Az Éhezők viadala stílusra számítottam. De amúgy fordulatos és eseménydús a film. Azt mondanám, olyan véres, pszicho krimi a stílusa, fűszerezve némi iróniával. A történet szerint 12 kiválasztottat elkapnak, elaltatnak, és egy mezőn hagyják őket. Amikor felébrednek, nem tudják, hogyan kerültek oda, de mivel nyomban lőni kezdenek rájuk, nem is nagyon gondolkoznak rajta. Menekül, ki merre lát. Nos, itt ebben az 5 percben nagy az elhullási arány. Ha valaki nézi a filmet, ne válasszon kedvenc szereplőt magának! A film további részében is gyakori az elhalálozási ráta. Viszont teljes bizonytalanságban tartják a nézőket, hogy ki a barát és ki az ellenség. Ez a film ... több»
70 A cápa 2. (1978)