Ez a film sem került fel nálam a slágerlistára. Igyekeztek poénokkal teletűzdelni, de néhol bosszantóra, néhol meg idegesítőre sikeredett. Persze elnézegettem, viszont menet közben többször felsejlett bennem a kérdés, hogy mit is keresek én itt. Amúgy a filmben senki nem az, mint ahogy azt a személyisége megkövetelné...
Igaz, nem ez volt életem leggyengébb filmje, amit végigkínlódtam, de nem is az utolsó. :) A film arról szól, hogy van egy retardált fickó, akit Japánba csábítanak. Mindegy, miért, mert végül is semmi köze a dologhoz. Aztán Japánba érve mindenki úgy hiszi, hogy őt kell jól elverniük. Van közben némi románc meg etyepetye. Aztán jön a végső nagy harc. Hülyéké a szerencse, és végül is ő győz. Végül is ez a történet, meg sem kell néznetek a filmet.
Nagyon jól eltalált film. És ez nem csak a szereposztáson múlott. Végre megérkezett a felnőtteknek szóló mesefilm. A film végére minden a helyére került. És gyerekek is jól vannak. Nem kellett feltörölni a vért a padlóról. Szórakozásnak, kikapcsolódás végett tökéletes. Cameron Diaz hozta az üdítő formáját...
A film rettenetes. Végig unalmas és idegesítő. Gondolom, valami vicces komédiának szánták, de túltolták a talicskát. Egy kellemes unaloműző mozizás helyett egy idegesítő katyvaszt kaptam. A film arról szól, hogy kinyírnak mindenkit, aki egy listán van. Az egyiküknél egy volt kommandós dolgozik kertészként, aki segít a "munkáltatójának" rendezni a dolgokat...
Sandra és Melissa önállóan is megállják a helyüket a filmvásznon. De így, együtt ajándék volt számomra. Pontosan erre az élményre számítottam, amikor nézni kezdtem a filmet. Szóval nem okozott csalódást. Az érdekes, hogy a nagy végső csatára elhurcolt sok fegyverből csak egy kézigránát robbant. Amúgy két helyen is volt olyan érzésem, mintha kivágtak volna részleteket...
Kissé sarkított volt a film, de sok poén megállta a helyét. Remekül éreztem magam. Bár volt rész, amiben egyfajta szekunder szégyenérzet lett rajtam úrrá. A szereplők jól lettek összeválogatva. A történet is jóra sikeredett. A film egy olyan témát dolgoz fel, amit mindenki ismer, de senki nem akar változtatni a helyzeten...
Elnézve a filmet, amiben a rombolás és a pusztítás játszott főszerepet, azt gondolom, jobban örülök, hogy a mindennapi hősök többen vannak, és többet tesznek, mint Superman. Amúgy, bár lassan bontakozott ki a film, mégis nézhető volt. Bár a végét megnyirbálhatták volna. A mindig feltámadó gonosz kissé unalmas volt. Aztán meg a végén kitekerték a nyakát, és vége lett a filmnek. :)
Van egy buddhista mondás: "Soha ne becsüld le az ellenfeled, mert ha így teszel, lehet, hogy már akkor veszítettél, mikor a harc még el sem kezdődött!" Na, ez erre a filmre nagyon igaz. Amúgy a szereposztás is sokat dobott az élvezeti értékén. A poénok mindig a helyükön voltak. Igaz, kissé véresre sikeredett, de megérte a műsoridőt, amit vele töltöttem...
Esti filmnézésnek jó. Fordulatosak az események. Folyamatosan cseberből vederbe esnek. Olyan, mint amikor minden elcsesződik, és soha nem várt eseményekbe csöppennek. Persze vannak unalmas, időt húzó részek. A lényeg, hogy kissé hihetetlen az események sodrása. Viszont a színészek állták a sarat, így végig tudtam nézni a filmet. Azért a végét nem értettem, hogy a pasi mit kevert azzal a fekete nővel, amikor a felesége éppen szült!?...
Nem volt rossz a film, de jónak sem mondanám. Talán az is lehet a baj, hogy egy másik közegben játszódik, mint a miénk. Egy másik "kultúra". A történet jó. De nem tudott magával ragadni. Persze végignéztem, mert kíváncsi voltam, mi hogyan lesz. Úgy könyvelem el, hogy ez is megvolt. A befejezés azt sugallja, hogy lesz folytatása, mint ahogyan az a szuperhősös filmeknél szokás...
Nos! Nem került fel a film nálam a slágerlistára. Mesterkélt klisékből épült fel. A lány utálja, hogy elköltözik az anyjával a mama új pasijához. A mostohatestvért először utálni kell. Aztán jön a szerelem, majd a konfliktus és a nagy újra egymásra találás. Egy valami azért tetszett. A végén volt egy klassz, rövidke autós üldözés...
A film nagyon jó volt. De inkább nevezném pszicho kriminek, mint bármi másnak. Pont a határán mozgott annak, hogy el tudjam dönteni, ki is a bűnös valójában. Ez a film jól megmutatja, mennyire hibás az ítélethozatali és büntetési rendszer. A holtakat nem lehet feltámasztani, de a bűnösöket sem lehet szabadon engedni.
A film nem szól semmiről, de legalább unalmas. Nem tudtam eldönteni, hogy az apát sajnáljam a nyomorúságos élete miatt, vagy a lányát a kötelességtudata miatt. Ott vajúdtak mind a ketten a film végéig. Aztán jött a mesébe illő befejezés: herceg fehér lovon, a gonosz méltó büntetése, a király mit tudom én mije...
Az alapötlet jó. Miközben néztem a filmet, tisztában voltam vele, hogy 1988-ban készült, 37 éve. A film arról szól, hogy van egy fickó, aki a nehéz gyerekkora után felnő, de nehezen talál munkát egy nehéz időszakban. Aztán valahogy mégis sikerül neki, de a sors úgy hozza, hogy egy ellenállási mozgalomhoz csatlakozik, akik próbálják megmenteni a Földet a földönkívüliektől. Persze van benne bunyó, meg lövöldözés, meg meztelen lány is. A film végén mindenki meghal a mozgalomból. De főhősünknek az utolsó pillanatban sikerül leleplezni a világ előtt a földönkívülieket. A film elég lassú mozgású. Végül is négy szakaszra bontható: munkába állás, férfias bunyó, belépés a mozgalomba (ez lényegében cs... több»
Nem minden az, aminek látszik! Nagyon magával ragadott a film hangulata. Nagyon jól átgondolt a történet. A karakterek annyira kiválóan hozzák a rájuk szabott szerepet, hogy képes voltam velük azonosulni. Már-már gyermekien meseszerű a lelkükben lakozó tisztaság. Nagy meglepetést hozott számomra, hogy sikerült lerántani a múlt leplét a mosómedvéről. A kis pillangóarcú leány pedig egy csoda volt. Én vagyok Rúth-nak adtak egy új szöveget a film végére. Szóval nem sablonos a film, ami dicséretes is, feltételezve, hogy ez volt a trilógia lezárása. Lesz-e újabb rész, nem tudom. De reménykedjünk...
Klassz film, ami visszarepít minket az időben. A robotkák aranyosak és néhol viccesek. A férfiak szőrösek és egymással marakodnak. A nők csinosak, szép arcúak és cukik. Ilyenek voltak a 80-as évek. A film arról szól, hogy beléptünk a robotika világába, de nem minden megy úgy, ahogy kéne. Ráadásul a bűnözők is potenciált látnak a dologban, és természetesen élnek is vele. A film végére persze minden a helyére kerül. Van sikoltozás, meg mindenféle bunyó...
Erről a filmről kár is lenne sokat írnom. Nagyon jól felépített történet izgalmas, akciódús eseményekkel. A szereplőgárda pedig kiváló. Szóval a lényeg, hogy meg kell nézni...
55 Példátlan példaképek (2008)