Van egy buddhista mondás: "Soha ne becsüld le az ellenfeled, mert ha így teszel, lehet, hogy már akkor veszítettél, mikor a harc még el sem kezdődött!" Na, ez erre a filmre nagyon igaz. Amúgy a szereposztás is sokat dobott az élvezeti értékén. A poénok mindig a helyükön voltak. Igaz, kissé véresre sikeredett, de megérte a műsoridőt, amit vele töltöttem...
Esti filmnézésnek jó. Fordulatosak az események. Folyamatosan cseberből vederbe esnek. Olyan, mint amikor minden elcsesződik, és soha nem várt eseményekbe csöppennek. Persze vannak unalmas, időt húzó részek. A lényeg, hogy kissé hihetetlen az események sodrása. Viszont a színészek állták a sarat, így végig tudtam nézni a filmet. Azért a végét nem értettem, hogy a pasi mit kevert azzal a fekete nővel, amikor a felesége éppen szült!?...
Nem volt rossz a film, de jónak sem mondanám. Talán az is lehet a baj, hogy egy másik közegben játszódik, mint a miénk. Egy másik "kultúra". A történet jó. De nem tudott magával ragadni. Persze végignéztem, mert kíváncsi voltam, mi hogyan lesz. Úgy könyvelem el, hogy ez is megvolt. A befejezés azt sugallja, hogy lesz folytatása, mint ahogyan az a szuperhősös filmeknél szokás...
Nos! Nem került fel a film nálam a slágerlistára. Mesterkélt klisékből épült fel. A lány utálja, hogy elköltözik az anyjával a mama új pasijához. A mostohatestvért először utálni kell. Aztán jön a szerelem, majd a konfliktus és a nagy újra egymásra találás. Egy valami azért tetszett. A végén volt egy klassz, rövidke autós üldözés...
A film nagyon jó volt. De inkább nevezném pszicho kriminek, mint bármi másnak. Pont a határán mozgott annak, hogy el tudjam dönteni, ki is a bűnös valójában. Ez a film jól megmutatja, mennyire hibás az ítélethozatali és büntetési rendszer. A holtakat nem lehet feltámasztani, de a bűnösöket sem lehet szabadon engedni.
A film nem szól semmiről, de legalább unalmas. Nem tudtam eldönteni, hogy az apát sajnáljam a nyomorúságos élete miatt, vagy a lányát a kötelességtudata miatt. Ott vajúdtak mind a ketten a film végéig. Aztán jött a mesébe illő befejezés: herceg fehér lovon, a gonosz méltó büntetése, a király mit tudom én mije...
Az alapötlet jó. Miközben néztem a filmet, tisztában voltam vele, hogy 1988-ban készült, 37 éve. A film arról szól, hogy van egy fickó, aki a nehéz gyerekkora után felnő, de nehezen talál munkát egy nehéz időszakban. Aztán valahogy mégis sikerül neki, de a sors úgy hozza, hogy egy ellenállási mozgalomhoz csatlakozik, akik próbálják megmenteni a Földet a földönkívüliektől. Persze van benne bunyó, meg lövöldözés, meg meztelen lány is. A film végén mindenki meghal a mozgalomból. De főhősünknek az utolsó pillanatban sikerül leleplezni a világ előtt a földönkívülieket. A film elég lassú mozgású. Végül is négy szakaszra bontható: munkába állás, férfias bunyó, belépés a mozgalomba (ez lényegében cs... több»
Nem minden az, aminek látszik! Nagyon magával ragadott a film hangulata. Nagyon jól átgondolt a történet. A karakterek annyira kiválóan hozzák a rájuk szabott szerepet, hogy képes voltam velük azonosulni. Már-már gyermekien meseszerű a lelkükben lakozó tisztaság. Nagy meglepetést hozott számomra, hogy sikerült lerántani a múlt leplét a mosómedvéről. A kis pillangóarcú leány pedig egy csoda volt. Én vagyok Rúth-nak adtak egy új szöveget a film végére. Szóval nem sablonos a film, ami dicséretes is, feltételezve, hogy ez volt a trilógia lezárása. Lesz-e újabb rész, nem tudom. De reménykedjünk...
Klassz film, ami visszarepít minket az időben. A robotkák aranyosak és néhol viccesek. A férfiak szőrösek és egymással marakodnak. A nők csinosak, szép arcúak és cukik. Ilyenek voltak a 80-as évek. A film arról szól, hogy beléptünk a robotika világába, de nem minden megy úgy, ahogy kéne. Ráadásul a bűnözők is potenciált látnak a dologban, és természetesen élnek is vele. A film végére persze minden a helyére kerül. Van sikoltozás, meg mindenféle bunyó...
Erről a filmről kár is lenne sokat írnom. Nagyon jól felépített történet izgalmas, akciódús eseményekkel. A szereplőgárda pedig kiváló. Szóval a lényeg, hogy meg kell nézni...
Ahogy az előttem szólók is írták, hát, hagyott némi kivetni valót maga mögött. Nem találtam rá a film vezérfonalára. Szerintem túltolták a talicskát...
Egész klasszul megalkotott film. Talán sok volt benne a lelkizés és a hiszti, de azért élvezhető volt. A több szálon futó cselekmény nem engedte unalomba fulladni a történéseket. Igaz, mai szemmel nézve a filmet kicsit fárasztónak tűnt néhol. A végítéletes katasztrófa kategóriában a jobbak közé sorolható.
Mel Gibson hozta az őrült formáját. Amúgy az egész film egy nagy rohanás. Akciókban nincs hiány. Azt veszem észre most, hogy több 80-as évekbeli filmet megnéztem, hogy akkoriban nagy divat volt a filmvilágban, hogy a nők mindig sikítoznak. Szerencsére ez már a múlté. Na meg, hogy a két rendőr géppisztollyal lövöldöz a zsúfolt utcán, az sem normális...
A film érdekesen játszik a karakterekkel. Néha robotikusnak tűnik az egész. A film megvalósítása, abban a formában, hogy visszarepít bennünket az '50-es évekbe, nagyon jó ötlet volt. Hogy miről szól a film, az számomra nem derült ki. Inkább a kor szelleme tette nézhetővé számomra. Jó ötletnek találtam, hogy az író alkotói folyamatával vezette végig az események fonalát. Nem vagyok benne biztos, hogy még egyszer megnézem. :)
Panaszra nem igazán lehetett okunk, amikor 1986-ban a film bemutatásra került. Egy korszakot nyitott meg, minden tekintetben újdonsággal szolgált, bár a színészi teljesítmény elmaradt az elvártaktól. Az, hogy a nő végigsikítozza az utolsó harci jelenetet, nagyon idegesítő, sőt kiábrándító volt. Aztán egyszer csak vége lett a filmnek, mintha elvágták volna, teljes bizonytalanságban hagyva a nézőket. Ez akkor is az érzésem volt, meg most is, amikor megnéztem a filmet. Persze lehet, hogy már inkább elfogult vagyok az újabb filmek képi világát és lendületét nézve...
Számomra nagyon jó hangulatot teremtett a film megtekintése. A poénok nagyon a helyükön vannak. A barlangjelenetben a világítás jól sikerült. Szinte csupa jót tudok csak mondani róla...
Nem állítom, hogy felkavaró volt a film, de hogy gagyi, az biztos. Valahogy semmi sem stimmelt. Igaz, hogy a film több mint 25 éve készült, de ez nem magyarázat a felesleges hibákra. De elfogadom, hogy kis költségvetésből készült, és olyan lett, amilyen. Jó szívvel nem tudnám ajánlani a filmet megtekintésre...
Ez volt az a film, amit nem tudtam hova tenni a filmek között. Neves színészek. Neves rendező. A történetben is volt potenciál. Mégsem tudtam azonosulni vele. Játékfilmek túl brutális. Történelmi hitelesség szempontjából sem valós. Olyan volt, mintha egy pszichopata álmodott volna valami történetet a maga szórakoztatására...
A film inkább tűnt nekem egy Afrika-ellenes propagandafilmnek, mint egy háborús drámának. Maga a történet és a megvalósítás jóra sikeredett nézhetőség szempontjából. Hogy a valósághoz mennyi a köze, nem tudom, hisz nem voltam még háborús övezetben. A szereposztással kapcsolatban sem születtek kifogásaim. Az akciójelenetek is rendben voltak...
55 A Titán (2018)