Anya! Anya! Sajnos az Oak Street vége egy közepesnek is alig nevezhető unalomcunami. A film nagy részében valaki valaki más nevét kiabálja, majd fut utána, aztán mindenki megint kiabál és újra fut. Ennyiszer talán még filmben nem hallottam az "anya" szót, már-már vetekszik az Avatar tesós dumájával.
Pedig az alap egyáltalán nem volt rossz. Sőt, egy egész jónak induló scifi-horror körvonalai rajzolódtak ki az elején, és a témában simán lett volna annyi potenciál, hogy ebből valami igazán nyomasztó és érdekes dolog süljön ki. Aztán valahol félúton a film mintha teljesen elvesztette volna, hogy mit is akar kezdeni a saját ötletével, és az izgalmas scifi-horrorból pillanatok alatt ócska trash-dráma lett.
A ... több»
Dínók, kalandok és rengeteg izgalom A mancs őrjárat: A dínófilm kellemes meglepetés volt, még akkor is, ha alapvetően nem én vagyok a célközönsége. A dínók, a különleges járművek és a látványos mentőakciók végig lekötötték a figyelmet, a film pedig szerencsére nem ül le egy pillanatra sem. Külön tetszett, hogy a történetben nemcsak az akció és a humor kapott helyet, hanem olyan fontos témák is, mint a barátság, az összetartás, a kitartás és az egymás segítése. A dinoszauruszokkal teli világ pedig remekül működik a jól ismert karakterekkel, így az egész film frissnek és változatosnak hat. A látvány színes, látványos és kifejezetten jól illik a fiatalabb korosztályhoz. A történet egyszerű, könnyen követhető, mégis elegendő izgal... több»
Bájos, de üres A bűvös kert meséi alapötlete kifejezetten szép: három testvér, Derek, Zuzanka és Tomík a nagymamájuk halála után a megözvegyült nagyapjukhoz kerülnek, ahol a korábban mesékkel megtöltött ház hirtelen kínosan csendessé válik. A gyerekek ezért saját történeteket kezdenek kitalálni, a házban talált apró tárgyakból építve fel a maguk kis világait. Ez egyszerre szól a gyászról és arról, hogyan tud a képzelet kapaszkodót nyújtani egy veszteség után.
Kár, hogy a film nem mindig tud felnőni ehhez a meglehetősen erős alapgondolathoz. A stop-motion technika hangulatos, a kissé nyers báboknak van karakterük, és a nagypapa házának melankolikus atmoszférája jól illik a történethez. Mégis, a különálló me... több»
Újabb Netflix gyöngyszem Szeretem a kosztümös filmeket, ezért is vetettem bele magam. De sajnos már az első rész után elfogott az érzés, hogy nem biztos, hogy ilyen lovat akarok. Ahogy haladnak az epizódok, úgy egyre erősebben elhatalmasodik rajtam ez az érzés. Összességében egy erotikus történetnek van beállítva, meg hogy pimasz és megbotránkoztató. Ehhez képest egy unalmas, már-már ötlettelen vánszorgást kapunk, amiben megint kirajzolódik a ma már szokásosnak nevezhető séma: erős női karakter, diverzitás és melegek. A történetszál meg csak úgy össze lett öltögetve, épphogy. Kár érte, mert amúgy a képi világon látszik az igényesség, a színészekben is van potenciál, de tömény unalom az egész.
Egy kis ez, egy kis az A nyugdíjas forradalmárok láthatóan sok helyről merít: van benne egy kis Stranger Things, egy kis Selyemgubó, a Gyilkos a házban hangulatából is kapunk, sőt, a szörnyes vonal néhol már a Csillagkapu goa’uldjait idézi. Az alapötlet és a szörnyes koncepció kifejezetten ígéretes, csak sajnos az egész valahogy nem áll össze egy igazán működő történetté. A színészi játék többnyire éppen csak eléri az okés szintet, így nehéz igazán beleélni magunkat a történetbe. Pedig ebben a szörnyes világban sokkal több lehetőség lenne, de valahogy súlytalan marad az egész. Jó ötletek vannak benne, csak hiányzik az a kohézió és lendület, amitől igazán emlékezetes sorozattá válhatna.
Mintha AI írta volna Csábító volt, hogy csak alig 7-8 perces epizódokból áll, igazán üdítő a mai 45-60 perces standard után, de sajnos pont ez is lehet a problémája ennek a sorozatnak. Nincs idő kifejteni az eseményeket. Egyszercsak átmegyünk egyik történésből a másikba mindenféle magyarázat és összekötés nélkül. Például a főszereplő rosszfiú egyik pillanatról a másikra hirtelen halálosan szerelmes lesz és pikk-pakk megváltozik. Semmi rendes íve nincs a történetvezetésnek, klisé klisé hátán. Szokás szerint már az elején tudjuk, mi lesz a vége (ami megint csak össze lett csapva az utolsó epizódban). Kicsit olyan "13 okom volt" érzésem volt végig, amit megpróbáltak thrillerbe oltani, mondhatni kevés sikerrel. Tini... több»
Modern gyerekek, modern problémák Nagyon jó érzékkel reflektál a Toy Story 5 a mai kor gyermekeire és a kibertérben megélt zaklatásokra. A film érzékenyen mutatja meg, milyen nehéz helyzetben vannak azok a gyerekek, akik még egyszerűen csak gyerekek szeretnének lenni: játszani, képzeletük világában elmerülni, és nem megfelelni folyamatosan a környezetük elvárásainak. A mai gyerekekre már egészen korán rengeteg társadalmi és digitális hatás nehezedik. A közösségi média és az online tér olyan közeget teremt, ahol az elfogadásért folyamatosan meg kell küzdeni, és ahol egy-egy különcség vagy eltérő viselkedés könnyen a többiek céltáblájává teheti az embert. Aki pedig nem akar lépést tartani azzal, amit a kortársai elvárnak tőle,... több»
Tisztes iparosmunka Mindig nagy izgalommal várom a Minyonokat, de úgy érzem, ez most egy felejthető alkotás lett. Ötletesen indul a hollywoodi vonal, de aztán az egész átcsúszik szimpla gagyiba. A tempó feszes, mindig tolnak akciót az arcunkba és nincsenek üresjáratok. Továbbra is átjárja a minyonok kaotikus életvitele, ám valahogy mégis az egész olyan semmilyen, mintha csak nyúlna a történet a semmiért. Kicsit a korosztállyal is meg vagyok lőve, mivel elég sok az erőszak és a durva jelenet ahhoz, hogy picikkel nézze az ember, a kamasz korosztályt viszont szerintem már nem fogja érdekelni, így ez is kapufa. Összességében azért mindenképp ajánlott megtekinteni, bár semmi maradandóra ne számítson senki.
Biztonsági játékot játszik Nálam ez a folytatás sajnos nem működött. Már az elejétől kezdve azt éreztem, hogy a film túlságosan a régi sikerből próbál megélni, miközben kevés olyan ötlete van, ami önmagában is indokolná a létjogosultságát. Ahelyett, hogy új irányt adott volna a történetnek, inkább biztonsági játékot játszik, és ez végig érezhető rajta.
A legnagyobb problémám nem is a történettel, hanem a karakterekkel volt. Az első részben mindenkinek markáns személyisége volt, most viszont mintha csak a nevük maradt volna ugyanaz. A régi dinamika teljesen eltűnt, a párbeszédekből hiányzik az a szellemesség és élesség, ami korábban annyira szórakoztatóvá tette őket. Miranda ugyan még mindig erős figura, de belőle is h... több»
Oda a pátosz Sajnos ezért a részért kár volt. Sherlock karaktere eddig egy jól felépített, tökéletes és precíz gépezet képét mutatta, aki mindenki előtt jár pár lépéssel. Ezt dobták sutba egy olyan történettel, ahol el tudja valaki rabolni őt és fogva tudja tartani. Még csak meg se próbál szabadulni. Várja az erős női karaktert, hogy oldja meg a helyzetet. Mert persze Netflix-adaptáció, így erős nők mentenek gyenge férfiakat, az meg még jobb, hogy néger legyen a középpontban. Isten bizony, már csak a melegeket hiányoltam, hogy teljes legyen a Netflix-élmény. Az egészből hiányzott a holmes-os rejtélymegoldás, a furfangos csavarok; helyette kaptunk tömény akciót és a nagy semmit. Próbálkozás volt legalább ... több»
Túl a statisztikán Ez a film nem váltja meg a világot, ámde kellemes lelki táplálék a mai rohanó és önző világunkban. Az elejétől a végéig szurkolni lehet, hogy most már essenek egymás nyakába, hisz végülis mind tudjuk, hogy ide fog kilyukadni. És amikor megteszi a fiú az első lépést és kezdeményez... erre összetörik a mobil... Hát én akkor nagyot szisszentem. Amit nem is értek, hisz úgyis tudható, hogy összejönnek, de mégis. És pont ez az, ami miatt ajánlom ezt a filmet másnak is megtekintésre, mert egy reménytelenül romantikus, könnyed kikapcsolódás, enyhe érzelmi hullámvasutazással.
Elég volt Utálom. Ezt. A. Sorozatot. Lement egy évad. És egyszerűen mikor végre történik vmi az utolsó részben, hirtelen véget ér. Elegem volt a cliffhangerből. Nem fogom én ezt tovább nézni.
Pedig jó is lehetne Történelmi vígjáték, mely áttekinti Amerika fontosabb eseményeit némi humorral fűszerezve. Jó koncepciónak tűnik, ugye? A kivitelezés sajnos nem sikeredett. Az egész izzadtságszagú, a poénok gagyik, és nagyon hamar átcsap inkább alpári ordibálásba.
Élőszereplős Shaun, a bárány Ez egy vicces film. Bugyuta? Igen. De látványosan nem is akarja magáról azt állítani, hogy egy ékkő, csupán egy kellemes másfél órás kikapcsolódás. A karakterek helyesen sztereotípek, a vizualitás is teljesen rendben van, szép színekkel operál. Akadnak fordulatok, bár nem állíthatjuk, hogy túl sok ész kell kitalálni a végét, mégis meleg szívvel ajánlom bárkinek megnézésre, hisz manapság olyan kevés az ilyen aranyos film.
A színészi játék tényleg lenyűgöző, ám a történetvezetés eléggé siralmas. Ezt is inkább csak a dalok viszik el a hátán, mert abból legalább akad bőven benne. Nem lettünk okosabbak Bob Dylannel kapcsolatban ez alatt a 2 óra 20 perc alatt sem. Pozitívum, hogy azért legalább kaptunk némi ízelítőt abból a belső vívódásból, ami a beskatulyázásból kijutott neki, lásd, mikor mindenki leszólta az elektromos gitáros felállást, és egyből éljeneztek, mikor a "bevált klasszikus" Dylan jött vissza a színpadra. Ennél a pillanatnál viszont zseniális volt Chalamet játéka, teljesen átjött az a megtörtség, amit érezhetett Dylan. Összességében viszont felejthető alkotás.
Bár az alapfelütés nem egy vidám téma, azért bővelkedik a film vidám pillanatokban és humorban. Igazán kellemes és üdítő a mai kínálatban egy ilyen kedves és helyenként megható filmet nézni. A főszereplő Jill életvidám, kissé már bolondos természete gyorsan belopja magát az ember szívébe. Bár klisék halmaza, semmi váratlan fordulatot nem tartalmaz és 100%-osan kiszámítható film, mégis úgy lehet felállni utána, hogy nem érzed elvesztegetett időnek.
Mint a gyorskaja Látványos, ízletes, ám mégis üres. Ritka unalmas és súlytalan a történet, igazán senkiért se lehet izgulni. Shao Kahn nem hozza a játék színvonalát, a Johny Cage-et alakító Carl Urban pedig kifejezetten béna volt. És Barraca. Ó, ő volt a mélypont, a gagyiság netovábbja a klánjával. Az első fél óra után azon kaptam magam, hogy igazából unom. A harcokban bíztam, de azoknak a koreográfiái se igazán voltak meggyőzőek. Az egyedüli, ami menti az egészet, az a fan service. Tetszett, hogy megtalálhatóak voltak a játékból ismert mozzanatok. A spárgázás Johnny-tól, a körfűrészkalap a padlóban Kung Lao-tól, a savas barlang. Szóval azért van benne szerethető is (na, nem a szinkron, mert az valami kegyet... több»
Hölgyek: Fan Service! Kigyúrt testek, amiket nem rejtenek véka alá, szex és lihegés. Sajnos kb. ennyiben ki is merül a sorozat. A dialógusok eléggé erőtlenek, az első évad 6 része alatt nem sok mindent tudtunk meg, és nem jutottunk nagyon előre. Wrath castingja se sikerült szerintem jól, úgy fest, mint valami gumiember, a hangja pedig csak még idétlenebbé teszi a karaktert. Az egész valahogy komolytalan vizsgamunkának tűnik. Viszont a női nézők minden bizonnyal élvezettel fogják legeltetni a szemüket.
A hurok, ami könnyen megtörhető lett volna Nagyon jó alapkoncepciója van a filmnek, szeretem az ilyen jellegű körkörös történeteket. Az Időbűnökhöz hasonlítanám, amit nagyon szeretek, de valahogy nem tudja megugrani azt a szintet kicsit sem. És bocsánat, most totál spoileres értékelés lesz, mert baromira zavar az elvesztegetett potenciál. Szóval innentől ne olvassa, aki nem akar részleteket a filmből.
Mivel tudtam, hogy mire számítsak, ezért néztem, mennyire lesz koherens a filmbéli történés az aktuális és a várható végkifejlettel. És itt jönnek a nagyon gyenge pontjai. A film elején a főszereplő, Jess viselkedése ugyan gyanús, de semmi kirívó. Viszont a film végén megtudjuk, hogy végülis mekkora hurkot is jár ő be, emiatt pedig már ... több»
55 Az Oak Street vége (2026)
Sajnos az Oak Street vége egy közepesnek is alig nevezhető unalomcunami. A film nagy részében valaki valaki más nevét kiabálja, majd fut utána, aztán mindenki megint kiabál és újra fut. Ennyiszer talán még filmben nem hallottam az "anya" szót, már-már vetekszik az Avatar tesós dumájával. Pedig az alap egyáltalán nem volt rossz. Sőt, egy egész jónak induló scifi-horror körvonalai rajzolódtak ki az elején, és a témában simán lett volna annyi potenciál, hogy ebből valami igazán nyomasztó és érdekes dolog süljön ki. Aztán valahol félúton a film mintha teljesen elvesztette volna, hogy mit is akar kezdeni a saját ötletével, és az izgalmas scifi-horrorból pillanatok alatt ócska trash-dráma lett. A ... több»