Kedvenc zenés filmjeim a teljesség igénye nélkül...

Az első filmek hang nélküli, úgynevezett némafilmek voltak. Mivel a vetítő zúgása zavarta a filmélményt, a mozik zenészeket, főként zongoristákat alkalmaztak zenei aláfestés gyanánt. Ez volt a hős és egyben őskor a filmipar történetében. A hangosfilmek megjelenésének hatására a némafilmszínészek visszavonultak. Ezzel egyidőben fogalmazódott meg az igény, hogy ne zongoristák játszanak a mozikban a filmvetítések alatt, hanem magán a filmszalagon legyen rögzítve a zene. Az első, egész estés rajzfilm 1937-ben már ezt a technikát alkalmazta. A Hófehérke című Walt Disney rajzfilm három évig készült, háromszázan dolgoztak rajta és számos elismerést kapott. Az elhíresült táncolós jelenetnél Hófehérkét egy fiatal lány mozgásáról mintázták. A jelenet igen vegyes a hangszerek tekintetében. Az orosz harmonika például egzotikus csengést kölcsönöz az egyszerű dallamnak. A 80-as években a klasszikus zenét és zeneszerzőket. kezdték elfelejteni. Ezért az Egyesült Államokban rajzfilmkészítőket kértek meg arra, hogy népszerűsítsék a klasszikus zenét egy-egy jelenetben. A Tom és Jerry 1992-es mozifilmjében Liszt Ferenc 2. rapszódiája jelenik meg. A kezdeményezés sikeres volt, hiszen sokan éppen ezért kezdtek el zongoraleckéket venni és komolyzenét hallgatni. A rajzfilm készítésénél megkérték a korszak legjobb zongoristáit, hogy játsszák el a darabot, majd kockáról-kockára lerajzolták mozdulataikat, hogy a mesében pontosan ugyanazokat a billentyűket üsse le Tom. A résztvevők a jelenet vetítése alatt Liszt darabját Szilasi Alextől hallhatták. Az évek során egyre többször felmerült a zenei aláfestések különleges alkalmazása a filmiparban. A horrorfilmek, krimik, gyilkosságok feszültségét és izgalmát akár a végletekig lehetett fokozni, hogy a zeneszerzők ilyenkor saját gyerekkori félelmeikből merítenek ihletet. Divatossá vált az üvegharmonika használata is, de hamar betiltották, ugyanis a kifejezetten erre a hangszerre írt darabokat hallva a nézők először csak ámultak, majd káros, bénító hatás volt tapasztalható, mintha őrületbe kergette volna őket a hang. A film kedvéért számos esetben átlényegül egy-egy darab. Az Excalibur című filmben a Carmina Burana egész más stílusban hangzik el. Míg eredetileg a középkori diákok borozás közbeni pajzán gondolatait foglalja magába, a filmben teljesen új értelmet nyer. Wagner darabja is új életre kel az Apokalipszis most című filmben, ahol a zene drámai hatást kölcsönöz a jelenetnek. A Volt egyszer egy vadnyugat kiváló zeneszerzője, Ennio Morricone egyedülálló stílust képvisel. A film készítésénél először a zene, majd pedig a zenéhez készült a film, nem pedig fordítva. Morricone minden szereplőnek külön dallamot írt, mely a karakter megjelenésénél felcsendül. Ez a tematikus komponálás példaértékű. Az eseményen a Mozart és Saliere, valamint a Karib tenger kalózai című film zenéjéből is hangzottak el részletek. Napjainkban számos lemezkiadó kifejezetten filmzenékre specializálódott. Sok esetben nem is maga a film vagy a történet, hanem a zene marad meg a néző emlékezetében