Az életrajzi filmek sajátossága a hosszú játékidő, és hogy a cselekmény egy pontján leül a sztori. Az Elvisben az egész film alatt jelen lévő nagyon gyors vágások, szuper narratíva és nagyon jól megrendezett időbeli mozgások ezt elfeledtetik a nézővel, de azért van egy-két döcögősebb, óranézős pillanata. A színészek játéka bravúros, az operatőri munka és a vágás szintén kiemelendő. Nagyon jól ábrázolja egy hirtelen lett sztár felemelkedését és csillogását, majd az azt követő (sajnos természetes) csúfos véget. Több hidegrázós jelenetet is átéltem, pedig csak alapszintű Elvis-kedvelő vagyok. Két dolog tetszett még különösen: az egyik, hogy a sztár gyerekkorára nem sok időt szántak, mégis teljesen érthető és átlátható, hogyan kezdődött minden (az időnkénti rövid visszatekintések még jobban ábrázolják ezt). A másik, hogy a film egy pontján Elvis megjegyzi, hogy nem ért el semmit, és nem alkotott semmi maradandót. Furcsa ezt egy világszenzáció legenda szájából hallani. Elgondolkodtató, hogy ugyanazokkal a hétköznapi gondolatokkal és nehézségekkel küzdünk, bármekkorára is nőjük ki magunkat.
10/9-re értékelem. Csak azért nem 10-re, mert talán egy nap jönni fog egy zenés/életrajzi film, ami egy másodpercre sem válik érdektelenné, és kilép a megszokott életrajzi film szerepből.
Az életrajzi filmek sajátossága a hosszú játékidő, és hogy a cselekmény egy pontján leül a sztori. Az Elvisben az egész film alatt jelen lévő nagyon gyors vágások, szuper narratíva és nagyon jól megrendezett időbeli mozgások ezt elfeledtetik a nézővel, de azért van egy-két döcögősebb, óranézős pillanata. A színészek játéka bravúros, az operatőri munka és a vágás szintén kiemelendő. Nagyon jól ábrázolja egy hirtelen lett sztár felemelkedését és csillogását, majd az azt követő (sajnos természetes) csúfos véget. Több hidegrázós jelenetet is átéltem, pedig csak alapszintű Elvis-kedvelő vagyok. Két dolog tetszett még különösen: az egyik, hogy a sztár gyerekkorára nem sok időt szántak, mégis teljesen érthető és átlátható, hogyan kezdődött minden (az időnkénti rövid visszatekintések még jobban ábrázolják ezt). A másik, hogy a film egy pontján Elvis megjegyzi, hogy nem ért el semmit, és nem alkotott semmi maradandót. Furcsa ezt egy világszenzáció legenda szájából hallani. Elgondolkodtató, hogy ugyanazokkal a hétköznapi gondolatokkal és nehézségekkel küzdünk, bármekkorára is nőjük ki magunkat. 10/9-re értékelem. Csak azért nem 10-re, mert talán egy nap jönni fog egy zenés/életrajzi film, ami egy másodpercre sem válik érdektelenné, és kilép a megszokott életrajzi film szerepből.