T. Dreiser 1925-ben megjelent Amerikai tragédiájának 1951-es filmváltozata. Így legalább nem kellett végigolvasni a 600 oldalas – sokak által terjengősnek tartott – regényt, és láttam fiatalságuk teljes fényében két ragyogó színészt, a tragikus sorsú Montgomery Clift (itt a kisfiús sármja dominált), és az elbűvölően szép Elizabeth Taylor (aki akkor már gyerekszínészként nyolc éve szerepelt filmekben, de én ilyen fiatalon még nem láttam!) személyében. A társadalmi mondanivaló nem nagyon jött át a melodramatikus filmből, viszont az említett két színész látványa megérte a film megnézését. 1952-ben egyéb kategóriák mellett a legjobb rendező Oscarját is elnyerte a film.
T. Dreiser 1925-ben megjelent Amerikai tragédiájának 1951-es filmváltozata. Így legalább nem kellett végigolvasni a 600 oldalas – sokak által terjengősnek tartott – regényt, és láttam fiatalságuk teljes fényében két ragyogó színészt, a tragikus sorsú Montgomery Clift (itt a kisfiús sármja dominált), és az elbűvölően szép Elizabeth Taylor (aki akkor már gyerekszínészként nyolc éve szerepelt filmekben, de én ilyen fiatalon még nem láttam!) személyében. A társadalmi mondanivaló nem nagyon jött át a melodramatikus filmből, viszont az említett két színész látványa megérte a film megnézését. 1952-ben egyéb kategóriák mellett a legjobb rendező Oscarját is elnyerte a film.