Ulrich Seidl dokumentumfilm helyett ezúttal játékfilmmel sokkolta a nézőket. Csakhogy egy jó játékfilmhez – az én ízlésem szerint – kreatív történet is dukál, ami ebből az alkotásból hiányzott. Mindössze egy halovány karakterfejlődést tapasztalhatunk, hogy a léha életet élő, tehetetlen apját is lenyúló, lecsúszott énekesnek is van szíve, amikor a korábban elhanyagolt lányáról gondoskodni szeretne. Oké, mondhatjuk, hogy ez művészfilm, és nem célja a szórakoztatás, de az, hogy a film felében egy fókabőrbe öltözött fickó grasszál a ködös, téli tengerparton, nem gondolnám művészetnek.
Ulrich Seidl dokumentumfilm helyett ezúttal játékfilmmel sokkolta a nézőket. Csakhogy egy jó játékfilmhez – az én ízlésem szerint – kreatív történet is dukál, ami ebből az alkotásból hiányzott. Mindössze egy halovány karakterfejlődést tapasztalhatunk, hogy a léha életet élő, tehetetlen apját is lenyúló, lecsúszott énekesnek is van szíve, amikor a korábban elhanyagolt lányáról gondoskodni szeretne. Oké, mondhatjuk, hogy ez művészfilm, és nem célja a szórakoztatás, de az, hogy a film felében egy fókabőrbe öltözött fickó grasszál a ködös, téli tengerparton, nem gondolnám művészetnek.