A Naked Gun új felvonása ismét bebizonyította, hogy van élet a józan észen túl, és Liam Neeson ott érzi magát a legjobban. A sztori? Olyan, mint egy szalvétára felskiccelt térkép a kincshez – pont annyi irányt ad, hogy a poénok közben ne vessz el. És a abból van is bőven: szóviccek, vizuális hülyeségek, kikacsintások más filmekre… olyan tempóban jönnek, hogy egy pillanatra sem lehet unatkozni. És akkor ott van Pamela Anderson. Ő nemcsak jól hozza a szőke bombázó karakterét, de meglepően jó a kémiája Neesonnal. Nem csoda, hogy szárnyra kaptak a pletykák róluk – a vásznon tényleg úgy működnek, mintha a kamera mögött is folytatódna a sztori. A jeleneteik egyszerre önironikusak és abszurdak, pont úgy, ahogy ennek a filmnek kell. A kávéspohár-running gag közben már egy külön történetszállá nőtte ki magát. Három megjelenés után már úgy vártam, mint a Marvelnél a stáblista utáni jelenetet, és minden alkalommal ugyanúgy működött. A magyar szinkronfordítás pedig zseniális – van, ahol konkrétan csak a kreatív fordítói lelemény miatt működik ekkorát egy poén. Ez a film nem akar többnek látszani, mint ami: másfél órányi, szégyentelenül idióta kikapcsolódás, ahol a gravitáció opcionális, a logika luxus, és a legnagyobb dráma az, hogy elfogy-e a kávé. És őszintén? Ennél több egy Csupasz pisztoly filmhez nem is kell.
A Naked Gun új felvonása ismét bebizonyította, hogy van élet a józan észen túl, és Liam Neeson ott érzi magát a legjobban. A sztori? Olyan, mint egy szalvétára felskiccelt térkép a kincshez – pont annyi irányt ad, hogy a poénok közben ne vessz el. És a abból van is bőven: szóviccek, vizuális hülyeségek, kikacsintások más filmekre… olyan tempóban jönnek, hogy egy pillanatra sem lehet unatkozni. És akkor ott van Pamela Anderson. Ő nemcsak jól hozza a szőke bombázó karakterét, de meglepően jó a kémiája Neesonnal. Nem csoda, hogy szárnyra kaptak a pletykák róluk – a vásznon tényleg úgy működnek, mintha a kamera mögött is folytatódna a sztori. A jeleneteik egyszerre önironikusak és abszurdak, pont úgy, ahogy ennek a filmnek kell. A kávéspohár-running gag közben már egy külön történetszállá nőtte ki magát. Három megjelenés után már úgy vártam, mint a Marvelnél a stáblista utáni jelenetet, és minden alkalommal ugyanúgy működött. A magyar szinkronfordítás pedig zseniális – van, ahol konkrétan csak a kreatív fordítói lelemény miatt működik ekkorát egy poén. Ez a film nem akar többnek látszani, mint ami: másfél órányi, szégyentelenül idióta kikapcsolódás, ahol a gravitáció opcionális, a logika luxus, és a legnagyobb dráma az, hogy elfogy-e a kávé. És őszintén? Ennél több egy Csupasz pisztoly filmhez nem is kell.