Két test egy lélek

Húha, az első rész megtekintése után azt mondom, még gyermekvállalás előtt álló ifjú hölgyek inkább ne nézzék meg, mert lehet, hogy elmegy a kedvük egy életre. Nem láttam az eredeti filmet (David Cronenberg: Dead Ringers [1988], Jeremy Irons játszotta a kettős főszerepet), nem olvastam a könyvet (Bari Wood: Twins) sem, így nem voltak semmilyen elvárásaim. Mit ne mondjak, rendesen megizzasztottak a véres látványokkal. Viszont az alap vezérfonal, az ikerpár nagyon erős kötődése egymás iránt, az emiatt kialakuló féltékenység érzése, az mind valóságos dolog, magam is megtapasztaltam sokszor, mert édesanyám és keresztanyám egypetéjű ikrek voltak, emiatt kicsit fel is kavart a sorozat. De az is lehet, hogy én emiatt megértőbben fogtam fel bizonyos helyzeteket, mint esetleg mások, nem tudom. Rachel Weisz zseniális volt a kettős szerep megformálásában, néha el is felejtettem, hogy csak ő van egyedül, annyira tökéletesen tudta hozni a két különböző egyéniséget. Most pedig szép álmokat mindenkinek, megyek feldolgozni a látottakat, eltart egy ideig.

A Két test egy lélek (Dead Ringers) egy ikerpár karrierjét és magánéletét követi, ahogy élet és halál között döntenek. A sorozat kicsit Lynches, elborult és vad világképet mutat be, és lényegében karaktereink belső és külső csatáit látjuk, miközben e... Teljes kritika

Amit mindenképpen meg kell hagyni, hogy Rachel Weisz remek alakítást nyújt. Mondanám, hogy a másik főszereplő is jó, de hát az ugyanúgy Rachel Weisz. Sok szempontból nehéz nézni, kemény dolgok vannak benne, de ha az ember meg tudja emészteni, akkor mindenképp megéri, nem tudtam abbahagyni az első epizód után.

Egyszerűen zseniális. 6 epizód, egy-egy óra, kerek, lezárt történet. Ne este kezdd el, ha másnap korán kelsz, mert ez 6 órára odaragasztja a szemed a kijelzőre. Plusz utána egy-kettő, amíg üres tekintettel nézel a semmibe. Kell hozzá gyomor meg fantá... Többzia, érzékeny lelkületűeknek nem ajánlom. Rachel Weiszhez meg úgy hozzávágnék egy Oscart, hogy lilulna a helye. Ja, utolsó epizód stáblista után felkerül a pont az i-re.

Egy ideig – utólag már tudom – rossz irányból megközelítve, de próbáltam megérteni a témát mint férfi és egyben 2 gyerekes apa. Hozzáteszem, hogy a filmről és az előzményekről egyáltalán nem olvastam, csak úgy ráakadtam erre a sorozatra. Eddig kerültem mindenféle doktoros, klinikás sorozatot, kivéve kb. 15 éve a Doktor House néhány évadát, ami főként nem a témának, hanem Hugh Laurie színésznek szólt. Nos indulásképpen kaptam újat a filmtől. Mélyen belegondoltam abba, hogy a nőknek a szülés mit is jelenthet. Az emberek sok mindenre, így a szülésre is úgy gondolnak, hogy ezen az évezredek során már annyi nő keresztülment... De most láthattam és érezhettem néhány komplikált esetet, és megérintett. Azonban kb. a 4. epizód körül elvesztettem ezt a fonalat, és a film ment tovább a 2 tesó elszakadása felé. Beverly terhessége, igaznak hit szerelme, a befektetői család nyomása, és Elliot féktelensége végül elvezet a két testvér szakításhoz. De az utolsó epizódban újra együtt. De ez már nekem egy teljesen hiteltelen, őrült cselekmény, a véres szülős jelenettel, a halállal. Igazából nem tudnám megmondani, hogy miért is nézetem tovább kb. a 3. epizódtól, de ha rám hallgatsz, te se nézd tovább, vagy addig se.