A menyasszony!

Nem zavart volna, hogy ez a 120. bőr a témáról, ha jól lenne kidolgozva, de ez csak egy katyvasz. A fő téma Frankenstein (sic!) magánya, amiért létrehoznak neki egy társat, aki aztán a legjobb esetben is csak megtűri maga mellett. Kettejük interakciója egy nagy semmi. Majd az egész átvált goth-punk girlpower-es, tourette-es, értelmezhetetlen eseményhalmazzá, megtűzdelve olyan jelenetekkel, amiket egy sötét, füstös művészmoziban vetítve tudnék csak elképzelni néhány pohárka fény felhörpintése után. Kedves olvasó, tégy egy szívességet magadnak: ezt a filmet ne nézd meg.

Számomra ez a film egy különösen hangulatos, mégis nyugtalanító filmélmény volt. Bár a történet alapja a klasszikus Frankenstein szörnye mítosza, a film sokkal inkább az emberi magányról és az elfogadás iránti vágyról szól, mint a hagyományos horrore... Többlemekről. A történet középpontjában egy mesterségesen életre keltett nő áll, aki egyszerre kíváncsi a világra és idegenkedik attól, hogy mások milyen szerepet szánnak neki. A film legerősebb része szerintem a hangulat. A sötét, gótikus látványvilág és a lassabb tempójú jelenetek folyamatos feszültséget teremtenek. Nem egy klasszikus értelemben vett ijesztő horror, inkább egy melankolikus és néha kifejezetten nyomasztó történet arról, hogy mit jelent embernek lenni. A karakterek sokszor inkább saját félelmeikkel és vágyaikkal küzdenek, mint egymással. A színészi játék is nagyon erős. Különösen a menyasszony karaktere érdekes, mert egyszerre tűnik törékenynek és határozottnak. A film folyamatosan azt a kérdést feszegeti, hogy vajon egy mesterségesen létrehozott lénynek lehet-e saját akarata és identitása. Összességében A menyasszony! nem feltétlenül könnyű film, és nem mindenkinek fog tetszeni a komor hangulata. Viszont aki szereti a gondolatébresztő, kissé művészibb horrorfilmeket, annak szerintem nagyon érdekes élményt nyújthat. A film végére az ember nemcsak a történeten gondolkodik el, hanem azon is, mennyire vágyunk mindannyian arra, hogy valaki elfogadjon minket. #emlékekróla

Ritkán látni olyat, hogy egy film az első pár percben szemen köpi saját magát, de a Menyasszonynak sikerült. Mérhetetlenül művi és mesterkélt az egész film. A különböző jeleneteket olyan, mintha mind más csapat vette volna fel, de közben nem tudták v... Többégül is, miben állapodtak meg, mi lesz a történet. Mert az nemigen van. Minden is akar lenni ez a film, és nagyon elhiszi magáról, hogy mond, mutat valami nagyot, de nem. Nem szerelmi történet, mert a szereplők között alig van interakció, nem Bonnie és Clyde-os bankrablásos film. Nem szerelmes, romantikus film, mert nem szexi, és nincs benne semmi érzelem. Van benne egy 5 perces női emancipációs, lázadásos, girl power-jelenet, ami a semmiből jött, és semmi értelme sincs a filmben, mert a továbbiakban semmi, de semmi jelentősége. Pedig lehetett volna tényleg egy girl boss film a bosszúról, a menyasszony felszabadulása a béklyókból… De nem lett… Az amatőr szemeknek is katasztrofális rendezés mellett a forgatókönyv is feltűnően borzalmas. Szavak és mondatok hagyják el a szereplők száját, de a néző azt veheti észre, hogy nincsen értelme a párbeszédeknek, amik lezajlanak. És ezen az se segít, hogy az összes színész valami elképesztően mesterkélten játszik, mintha egy kabaréban lennének. És végezetül, ha pisztolyt fognak rám, sem tudom megmondani, miért volt a menyasszony Tourette-szindrómás, vagy hogy miért gondolta bárki, hogy ez jó ötlet…

Dobjuk be a horgot abba a sötét, csillámos vízbe, és rántsuk ki a 2025-ös év (és 2026 eleji streaming-listák) legvitatottabb, legpimaszabb „aranyhalát”, amiről a kritikusok azt hitték, csak egy újabb felesleges remake, de kiderült, hogy élesebb fogai... Teljes kritika