A barátság

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Irdatlan fura egy filmet csinált Andrew DeYoung. Azt gondoltam, hogy jól megharagszom rá érte, de most nem tudom, mitévő legyek. Mert a maga perverz módján jó volt. De basszus, arról szólt a száz perc, hogy van egy totálisan bicskanyitogatóan gyökér ... Teljes kritika

Ez a fajta humor kicsit kevés volt. A film témája tök érdekes, és akad pár remekül eltalált pillanat és karakter, de az egész film inkább amolyan sketch-kollekció volt, ahol szereplőink ilyen-olyan kínos jelenetekben találják magukat, és olyan aranyk... Többöpéseket tolnak, amik kellemesen megtörik a film hangulatát. A film legérdekesebb része, hogy kicsit átveri a nézőt a főszereplő személyiségével kapcsolatban. Ez szép lassan bontakozik ki, az esetlen, bukdácsoló, kicsit idióta, de szerethető figura mivé válik. Nem spoilerezek többet, de az egész film lényegében inkább a néző karakterfejlődéséről szól, nekünk kell megérteni valamit. A tematika amúgy tök érdekes, a férfibarátságok körül forog a történet, mégpedig a kapuzárási pánikhoz közeledő csávók életébe látunk bele. Érdekes, mennyire megragadt mindenki egy ponton, és néha egy új közösség részévé válni olyan, mint egy kínos állásinterjú. Minden mondat, minden pillanat fontos, és főszereplőnk nem a legügyesebb ezekben. Így barátságuk Paul Rudd karakterével rövidre lesz zárva, ám hősünk nem adja fel, és egyhamar még kínosabb szituációkban találja magát. Van pár jelenet, ami tényleg vicces, de a humor nagy részét azzal tudom definiálni, hogy random. Ez a fajta vicc pedig nem működik folyamatosan. A színészek rendben voltak, a tempó is jó, pedig a történet csak nagyon nagy vonalakban bukkan fel. Tényleg inkább elválasztott jelenetek összességét kapjuk. Elég ez? Nekem nem...