Marty Supreme

Marty Mauser története egy aszkéta, egy különc útja is lehetne, de a film sajnos megmaradt egy külsőséges sportdrámának, ahol a pingpongütő fontosabb, mint az ember, aki fogja. A legnagyobb bűn, amit a rendezés elkövet, a hézagmentesség. A valódi m... Teljes kritika

A Marty Supreme számomra nagyon kellemes meglepetés volt. Már az első percektől fogva magával ragadott a történet hangulata, és a film könnyen követhető, ugyanakkor érzelmileg is gazdag élményt nyújtott. Nagyon tetszett, hogy nem egy egyszerű sportfi... Teljes kritika

Szándékosan nem olvastam semmit a főszereplőről, mielőtt megnéztem a filmet. Kellemesen csalódtam, mert egy remek filmet láttam, amelyben Timothée Chalamet ismét nagyon szuggesztív játékot nyújtott. A Golden Globe után talán megkapja az Oscart is? A ... Többtörténete kellően őrült volt, helyenként értetlenül ült a néző a történések láttán. A szélsőségeket szerettem talán benne a legjobban. Valamikor érzelemdömping volt, máskor a humor került előtérbe, amitől nagyon emberi volt. Meg kell jegyezni, hogy a zenék is zseniálisak. Talán a pingpong lehetett volna több, én abból még néztem volna pár jelenetet. Érdekesség, hogy Röhrig Géza is feltűnik a filmben.

Nem győztem kapkodni a fejem, olyan gyorsan, folyvást pörögtek az események, filmkockák, jelenetek ide-oda csapongva, hogy csak nah... Gondolkodóba esvén és csodálkozva figyeltem, hogy ezek az eseménysorozatok, melyek illegálisak, életveszélyesek... ... Többtényleg megtörténtek ezzel a kis ping-ponghuszárral annak idején, vagy a nem annyira veszélyes életmódját a nézettség felkeltése érdekében megspékelték ennyi plusz "elkövetéssel" a forgatókönyvírók? Hm... nem tudom, és valahol ezek nekem kissé a hihetetlen úton vannak talán... kamuk(?) De ha így történt, akkor... nem semmi, és gondolom ez csak apró töredék volt, mivel nem mutatta az igen hosszú filmidő az öregkorát Marty-nak (bár jobb lett volna, ha már életrajzról van szó). Kissé katyvaszos volt itt-ott, de amúgy nézhető. Viszont annyit megjegyeznék még, hogy számomra Timothée Chalamet "nem férfias" férfi így 30 évesen sem... mindvégig azt a kis tini Elio srácot láttam magam előtt folyvást a Szólíts a neveden-ből. Az a bajuszpehely sem segített, kimondottan viccesen nézett ki vele. Az amúgy tény, hogy vitte (ezt) az alakítást (is) egyedül a vállán, ami által megérdemelt díjak és jelölések kísérik. Röhrig Géza egyik jelenete visszarepített a Saul fiához...

A film, amit az amerikai piacon nem a történet, hanem a marketing adott el. Lehet a filmet szeretni vagy nem szeretni, de az biztos, hogy a köré felhúzott okos kampány az elkövetkező pár évben minimum szakdolgozatok, akár doktori disszertációk témája... Több is lehet. Viszont itt illene véleményt írnom, íme: nos, lehet az óriási hájp miatt, de valamivel többet vártam a filmtől. Ismét meg kell jegyezzem, az ötös skála nem barátja az értékeléseknek, így a 7/10es osztályzatomat inkább lefelé kerekítem. A téma hálás, minden sportfilm jó, még ha ez a hagyományos értelemben nem is az. Adjatok neki egy esélyt!

Asztalitenisz alig van a filmben, inkább csomó illegális dolog, ami a tizenéveseknek menő lehet, viszont nem egy nagy szám... ahogy a sztori sem... Jó ivójáték lenne a filmből, az illegális dolgokat számolgatni lehet dögivel.

Egy érdekes és kicsit furcsa film. Nem egy szokásos sport- vagy életrajzi történet, inkább egy különleges hangulatú film egy tehetséges, de problémás fiatal srácról. A főszereplő karaktere nem tökéletes, sok hibát követ el, és néha nehéz vele együtté... Többrezni, mégis van benne valami, ami miatt végig figyeltem rá. A film hangulata néha nyers és komor, de közben ott van benne az a vágy is, hogy valaki bizonyítani akar. Tetszett, hogy nem csináltak belőle túl szép, mesés történetet, hanem megmutatták a nehezebb oldalát is a sikernek. A színészi játék szerintem erős volt, főleg a főszereplő alakítása maradt meg bennem. Nem egy könnyed film, inkább lassabb és elgondolkodtatóbb. Nekem összességében tetszett, mert nem csak a győzelemről szól, hanem arról is, milyen árat kell fizetni érte.

Ez a film totál kaotikus, mint egy 50-es évekbeli Uncut Gems, csak ping-pong ütőkkel. Chalamet teljesen elviszi a show-t, olyan karizmatikus, hogy szinte elfelejted, mennyire arrogáns a karaktere. A ritmus pörgős, a zene üt, de néha tényleg túlságosan hosszúnak érződik. Brutál élmény, ha szereted a kontrollálatlan energiát.

Szépek a képek, fasza a hangulat meg a casting, de a sztori néha tényleg kaotikus és nehéz érzelmileg kapcsolódni bárkihez. Olyan, mintha mindig menne a kamera, de nem hagy elég időt lélegezni. Chalamet végig briliáns, de a karakter fejlődése nálam nem jött át