A zongorahangoló

Annyira sajnálom, de a lerágottcsont-történet, hogy zsarolják, miközben abba akarja hagyni... annyira uncsi már.

A zongorahangoló legnagyobb ereje számomra nem egyszerűen a történetében rejlik, hanem abban, ahogyan a hangot képes feszültséggé alakítani. A film érzékenyen épít arra a gondolatra, hogy a világ nemcsak látható, hanem hallható is, és néha éppen a le... Teljes kritika

A zongorahangoló nem egy szokványos bűnügyi thriller. Már az alaphelyzet is izgalmas. Egy zongorahangoló, aki a hallását nemcsak hangszerek finomhangolására, hanem széfek feltörésére is képes használni. Ez elsőre merész ötletnek tűnik, mégis meglepőe... Többn jól működik, mert a film nem pusztán az akcióra épít, hanem a főszereplő belső vívódására is. A történet fokozatosan építi a feszültséget, miközben azt mutatja meg, hogyan válhat egy különleges tehetség egyszerre ajándékká és teherré. A látvány visszafogott, mégis elegáns, a zenei aláfestés pedig végig erősíti a nyomasztó hangulatot. Leo Woodall hitelesen alakítja a bizonytalan, mégis talpraesett főhőst, Dustin Hoffman pedig kevés játékidővel is emlékezetes jelenlétet teremt. A film legnagyobb erőssége, hogy nem akar mindenáron kiszámíthatatlan lenni, inkább a karakterek döntéseire helyezi a hangsúlyt. Bár néhány fordulat kissé túlzottan filmszerűnek hat, összességében végig leköti a néző figyelmét. A zongorahangoló azoknak ajánlható, akik szeretik az intelligens, feszült thrillereket, ahol nemcsak az a kérdés, sikerül-e a küldetés, hanem az is, milyen árat kell fizetni érte.

A zongorahangoló egy zseniális szereposztású film. Az új csillag, Leo Woodall lubickolt a szerepben, talán a szinkronhang az, ami nekem túl gyerekes volt. Dustin Hofman játékát öröm volt nézni, míg Jean Renónak sajnos elég kevés kevés szerep  jutott.... Több A történet picit egyszerű, de cserébe kapunk drámát, kellő akciót, olykor vígjátékot és persze romantikát is. Egy erős női karakter nekem hiányzott a filmből, de elnézem neki. A történetben pár dolgot eléggé elnagyoltak, pikk-pakk megoldódott a végén a probléma, ezen még dolgozhattak volna. Összességében egy kellemes film, érdemes megnézni.

Talán az ilyen filmek azért lesznek sikeresek, mert az ember elgondolkodik, hogy vajon tényleg lehetséges, hogy valaki ilyen tehetséges legyen, kvázi szuperképességgel rendelkezzen. Valóban létezik olyan betegség, ahol az ember minden hangot fokozott... Többan hall, de azért egy kicsit mégis elrugaszkodik a valóságtól a készítő. Leo Woodall nagyon jól alakítja ezt a karaktert és az a rész, amikor kifakad, hogy a lány életét neki kellene élnie, hú, nálam nagyot ütött. A romantikus szál is nagyon erős és hogy nyitott maradt a történet, még jót is tesz neki. Jan Reno megjelenésén meglepődtem, de ha belegondolunk, ha egy sima ismeretlen színészt tesznek oda, az nem ütött volna ekkorát, hiszen a lány évekig azért gyakorol, hogy ennek a zeneszerzőnek a gyakornoka lehessen és tökéletes képet kapunk arról, hogy milyen lehet egy ilyen kiemelkedő művész megjelenése. Nem igazán tudom behatárolni a film műfaját, mert van benne romantika, mégsem romantikus, és egy thrillernél is másra gondolnék. Viszont tényleg nagyon jól bánik a hangokkal, szinte manipulálja vele az érzelmeinket és a hangulatunkat.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A zongorahangoló már az első percekben megteremti azt a nyugtalan hangulatot, amely egészen a végéig elkíséri a nézőt. A történet középpontjában egy fiatal zongorahangoló áll, akinek kivételes hallása nemcsak a hangszerek tökéletes megszólaltatására ... Többelég, hanem arra is, hogy széfeket nyisson ki vele. Egy balul sikerült megbízás után olyan emberek célkeresztjébe kerül, akik nem ismernek kegyelmet, így minden döntése az életébe kerülhet. A film ettől válik igazán izgalmassá, nem a lövöldözések dominálnak, hanem az állandó feszültség, a menekülés és az ész párharca. Különösen tetszett, ahogy a csend, a zene és a legapróbb hangok is a történet részévé válnak. Ritka thriller, amely ennyire eredeti ötletből építkezik, és a végére még sokáig visszhangzik az ember fejében.

A zongorahangoló kellemes meglepetés volt, mert nemcsak egy különleges képességről szól, hanem egy izgalmas menekülésről is. A történet akkor kap igazán lendületet, amikor a főszereplő akarata ellenére belekeveredik a bűnözők világába, és a rendkívül... Többi hallását már nem hangszerekhez, hanem veszélyes betörésekhez kell használnia. Innentől a feszültség szinte végig jelen van. Üldözések, váratlan fordulatok és szorult helyzetek váltják egymást. Tetszett, hogy az akciójelenetek nem öncélúak, hanem mindig előrébb viszik a történetet. A főszereplő nem legyőzhetetlen, ezért minden döntésének súlya van, és ettől könnyű drukkolni neki. A film ügyesen egyensúlyoz a thriller és a dráma között, miközben a zene is fontos szerepet kap. Bár néhány jelenet kissé merésznek tűnik, összességében végig izgalmas és könnyen beszippantja a nézőt.

A zongorahangoló olyan film, amely finoman indul, majd szinte észrevétlenül egyre szorosabbra húzza a feszültség húrjait. Különleges ötletre épül. Itt a hallás nem csupán a zene szolgálatában áll, hanem veszélyes fegyverré válik. Ez az egyedi alap vé... Többgig frissen tartja a történetet. A film leginkább attól működik, hogy minden hangnak jelentősége van. Egy nyikorgás, egy kattanás vagy egy zongorabillentyű megszólalása ugyanúgy fokozza az izgalmat, mint egy látványos akciójelenet. A főszereplő nem legyőzhetetlen hős, hanem hús-vér ember, aki minden döntésével egyre mélyebbre sodródik. Nem hibátlan alkotás, de van karaktere és saját ritmusa. Olyan, mint egy gondosanfelhangolt zongora, néha egy hang kicsit hamisnak tűnik, mégis a végére összeáll egy emlékezetes dallammá. Ritka az olyan thriller, amely ennyire a hallásra és a csend erejére épít és ettől marad sokáig a néző fejében.

Ez tipikusan az a film, amire utólag azt mondod: oké, ilyenből több kéne. Van benne stílus, karakterek, feszültség, és közben nem érződik teljesen sablonosnak. A hangdizájn brutál jó, pár jelenet konkrétan olyan volt, hogy én is automatikusan halkabban vettem a levegőt.

Nem számítottam rá, hogy egy film a zongorahangolásból és a széfnyitásból tud feszült thrillert csinálni, de valahogy működött. Néha nagyon elrugaszkodik a valóságtól, de pont emiatt szórakoztató. A hangokkal és a csenddel tök kreatívan játszik, és Leo Woodall végig elviszi a sztorit.

Olyan film, mintha valaki bedobott volna egy kalapba egy művészfilmet, egy heist mozit és egy romantikus sztorit, aztán megrázta volna. Vannak nagyon erős jelenetek, de néha annyi minden történik egyszerre, hogy nehéz ráérezni, mire akar igazán fókuszálni.

Láttam sajnos.