Dogman (2018)

Hogyan sodródik bele egy tragédiába a jószándékú, mindenki által kedvelt kutyaápolással foglakozó Marcello? Ez a témája a komor, megrendítő olasz filmnek, amelyet egy valóban zseniális színészi teljesítmény tesz emlékezetessé. Az olasz csizma „orrán” elhelyezkedő Reggio Calabria külvárosában született Marcello Fonte az abszolút főszereplője, akinek minden rezdülése hiteles. Alulról kezdte – takarítóként - a színházi közreműködést, majd kisebb beugrások és szerepek után kapta meg ezt az igazán testhezálló szerepet, amellyel elnyerte az európai film egyik legjelentősebb színészi elismerését. Azoknak, akik nem ódzkodnak a megrázó filmélményektől bátran, nyugodt szívvel ajánlhatom, nem fognak csalódni.

Matteo Garrone bűnfilmbe oltott drámája nemcsak a címszereplő Marcello Fonte szuggesztív játéka miatt emlékezetes: a Dogman – Kutyák királya szép lassan bekúszik a bőr alá és a kissé kiszámítható fordulatok, valamint a kevéssé eredeti megoldások sem akadályoznak abban, hogy az alvilági ügyekbe keveredő, a végletekig szerény és szolgalelkű, majd (f)elszabaduló kutyakozmetikus története velünk maradjon. A Dogman - Kutyák királya gyökerei egészen az olasz neorealizmushoz vezethetők vissza: itt is egy kisember hétköznapi küzdelmeit követhetjük, aki nem akar senkinek sem rosszat, azonban döntésképtelensége és a mindenkivel szembeni megfelelési kényszere végül visszafordíthatatlan események lánco... több»

Egy kissé meghűlt bennem a vér, de elképesztően lebilincselő film. Az a fajta, amit látni kell, de nem mindig kellemes a szemnek, a történet pedig hihetetlenül atmoszferikus, engem teljesen magába szippantott.

Megmondom őszintén, hogy nagyon jókat olvastam a filmről, és úgy ültem be rá, hogy egy különleges filmélményre számítottam. Ez csak félig-meddig teljesült, mert bár a történet kimondottan érdekes, és annak ellenére, hogy a játékidő alig több, mint másfél óra, mégis azt éreztem, hogy igen lassan telik az idő a nézése közben. Ez nekem most egy közepes élményt adott...

Nagyon érdekes karaktertanulmány, aminek minden esélye megvan az Oscaron. Gyönyörű történet, remek főszereplővel. A Szörnyek és szerelmek rendezője ismét egy igen egyedülálló filmmel rukkolt elő, amiről már most megmondható, hogy az év egyik legjobbja lesz. A legjobb szívvel ajánlható!