A Pásztor

Végig tartja a feszültséget. Jó rendezés, jó szereposztás. A zene néhol túl hangos, de a filmhez jól illik. Komor színek, a történethez kiválóan illik.

Nagy várakozással ültem le a film elé, de nem ütött akkorát, mint vártam, sőt. Már az első 15-20 percben erőltetettnek tűnt, ahogyan próbálta éreztetni a magányosan élő pásztor életérzést, a csaknem az egész filmet végigkísérő zene pedig inkább idege... Többsített, főleg, mert vagy a hegedű hangja, vagy épp a teherautó zúgása nyomta el a párbeszédeket. A továbbiakban azonban kiderült, hogy talán nem is nagy baj, mert teljesen életszerűtlen volt szinte minden elhangzó mondat, s ebben a tálalásban az egész cselekmény is. Lehet, csak rossz hangulatban néztem, s ha eleve művészfilmként állok hozzá, nem ér csalódás, így azonban nem azt kaptam, amit egy háborús drámától elvárok.

Komoly a téma, de már elcsépelt, és szerintem csak emiatt nem süllyedt még el. Az operatőri munkát dicsérem, az összes többiről már nem nyilatkozhatok pozitívan. Egy nem átgondolt, nem igényesen rendezett, nem jó film.

Remek, komoly témát feldolgozó film. Feszült képsorok, kiváló rendezés. Érdekesnek találtam a náci tiszt és a pásztor közötti feszült, néha már-már emberi beszélgetést. Nekem külön tetszett a film zenéje is. Érdemes mindenképpen megnézni.

Független filmként kapott elismerést 2019-ben Los Angelesben. Megérdemelten. Fokozatosan bontja ki a rettenetes történéseket a nyugodt kezdés után. Mélyen megrendítő, hogy képesek voltak emberek ezt megtenni.