Még egy kis szívesség

Kritikán aluli, alpári.

Őszintén szólva az első rész szerintem sokkal erősebb volt, de amikor a humorra próbált fókuszálni, akkor ez a rész is jól működött. Mondjuk a csavartól nem dobtam hátast, de oké, egyszer simán nézhető.

Annyira bugyuta és egyszerű az első részhez képest, hogy akár a Wayans tesók is rendezhették volna.

A sztori pörgős, alig marad üresjárat, de emiatt a karakterek néha csak csinálnak valamit ahelyett, hogy éreznénk a motivációjukat. A végkifejlet simán lehetett volna meglepőbb is – inkább csak stílusos és szórakoztató, mint igazán emlékezetes.

Nem tökéletes, de hoz elegendőt abból, amiért tetszett az első rész, valamint Kendrick és Lively párosa szerintem továbbra is jól működik.

Blake Lively tripla szerepben sokat vállal, de végül egyik karakter sem jut igazán mélyre – viszont a stílusorgia nagyon erős, ezért simán elnézem neki a hiányzó drámát.

Van benne dráma, humor és vagányság is, de a vége felé már hullámvasútként kapkod. Kevésbé komoly, mint az első rész, de így is megéri bekapcsolni.

Paul Feig megint hozta az önreflexív hangvételt, amit imádok benne: a film tudja, hogy mennyire túlgondolt minden jelenet, és pont ettől lesz olyan furán abszurd. Persze néha ez öncélúnak hat, de én már csak ilyen perverz módon élvezem az ilyesmit. :)

A film legnagyobb erénye, hogy egy pillanatra sem veszi komolyan magát, közben pedig pont eleget adagol a feszültségből. Ha lazán akarsz egy esti agymosást, ez a tökéletes cucc – de nem feltétlenül egy új kedvenc.

Kár volt a második rész, kb. csak a luxus meg a nagyzolás, üres párbeszéd, néhol már csak az alpári szint akart humoros lenni, nekem ez se jött be, rettenetesen gyenge.