Még egy kis szívesség

Kár volt folytatást csinálni. Túlbonyolították a sztorit, de nagyon erőltetett lett. Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy akartak egy folytatást, de nem volt semmi elképzelés, és kiizzadtak valami történetet, ami nem is igazán követhető. Ennek a fő oka az lehet talán, hogy egyáltalán nem köti le az ember figyelmét. Anna Kendrick pedig sokkal gázabb itt, mint az előző részben. Ráadásul megpróbálják sokszor szexi nőnek eladni, de nem nőies. Inkább idomtalan... nem részletezem. Egy alakulóban lévő kamaszlányt idéz inkább. Nem kéne erőltetni ezt a vonalat nála :-( Ha az első rész tetszett, akkor nem javaslom a megtekintését, mert csalódni fogsz ahhoz képest. Ha az első rész nem tetszett, akkor végképp nem javaslom megnézni, mert ez meg sem közelíti az első részt.

Őszintén szólva az első rész szerintem sokkal erősebb volt, de amikor a humorra próbált fókuszálni, akkor ez a rész is jól működött. Mondjuk a csavartól nem dobtam hátast, de oké, egyszer simán nézhető.

Tyű, gyerekek, leolvadt az agyam. Az előző rész sem volt nagyon acélos, de sikerült alámenni, méghozzá nagyon ravaszul, mert az első kétharmada talán még jobb is volt, de a végére mindent sikerült elrontani. Engem a történetben felbukkanó homoszexuál... Teljes kritika

Annyira bugyuta és egyszerű az első részhez képest, hogy akár a Wayans tesók is rendezhették volna.

A sztori pörgős, alig marad üresjárat, de emiatt a karakterek néha csak csinálnak valamit ahelyett, hogy éreznénk a motivációjukat. A végkifejlet simán lehetett volna meglepőbb is – inkább csak stílusos és szórakoztató, mint igazán emlékezetes.

Nem tökéletes, de hoz elegendőt abból, amiért tetszett az első rész, valamint Kendrick és Lively párosa szerintem továbbra is jól működik.

Kritikán aluli, alpári.

Blake Lively tripla szerepben sokat vállal, de végül egyik karakter sem jut igazán mélyre – viszont a stílusorgia nagyon erős, ezért simán elnézem neki a hiányzó drámát.

Van benne dráma, humor és vagányság is, de a vége felé már hullámvasútként kapkod. Kevésbé komoly, mint az első rész, de így is megéri bekapcsolni.

Paul Feig megint hozta az önreflexív hangvételt, amit imádok benne: a film tudja, hogy mennyire túlgondolt minden jelenet, és pont ettől lesz olyan furán abszurd. Persze néha ez öncélúnak hat, de én már csak ilyen perverz módon élvezem az ilyesmit. :)

A film legnagyobb erénye, hogy egy pillanatra sem veszi komolyan magát, közben pedig pont eleget adagol a feszültségből. Ha lazán akarsz egy esti agymosást, ez a tökéletes cucc – de nem feltétlenül egy új kedvenc.

Kár volt a második rész, kb. csak a luxus meg a nagyzolás, üres párbeszéd, néhol már csak az alpári szint akart humoros lenni, nekem ez se jött be, rettenetesen gyenge.