A sógun

Nagyon nagy kár, hogy a legújabb Sógun-sorozat eltér a James Clavell által megírt történettől. Ugyanakkor baromi látványos, és valóban japánokkal, eredeti helyszíneken forgatták autentikus környezetben. A főszereplő alakítása iszonyúan gyenge, nagyon nem passzol hozzá Blackthorne karaktere. Pozitívum a Toranaga és Mariko bőrébe bújt színészek alakítása, negatívum az említett Blackthorne mellett a regény több ponton való meghamisítása. Értékelésem csak közepes lehet, vagyis három csillag jóindulattal.

Eleinte furcsának találtam Cosmo Jarvist a főszerepre, mert nem tűnt elég energikusnak Blackthorne szerepére. Olyan álmatag tekintetű pasas, aki valahogy mindig szomorkás és megviselt. Aztán megbékéltem vele, a végére már tetszett a stílusa. A sorozat hű a James Clavell-regényhez, pontról pontra, jelenetről jelenetre megy végig rajta. A legjobb alakítást Hiroyuki Sanada nyújtja egyértelműen, de tetszett Marikó szerepében a gyönyörű Anna Sawai is. A látványvilág sem rossz, bár az oszakai vár grandiózus méreteit nem sikerült visszaadniuk. Értékelésem: 4 csillag.

Nagyon vegyes benyomás alakult ki bennem erről a sorozatról. Egyik oldalon tetszett az autentikus környezet (az oszakai várat kivéve, mert azt nagyon elbarmolták), és Hiroyuki Sanada (Toranaga), illetve Anna Sawai (Marikó) alakítása is remek. A másik oldalon viszont nagyon bosszantott, hogy több ponton is jelentősen eltértek James Clavell világhírű, 1975-ös regényétől, melyet én többször is kiolvastam. Emellett problémásnak találtam azt is, hogy a legfontosabb karaktert egy olyan színésznek adták, aki nem tudott mit kezdeni John Blackthorne figurájával. Egyszerűen minimális alakítást nyújt Cosmo Jarvis, és szemmel láthatóan sem külsejét, sem pedig egyéb jellemzőit tekintve nem alkalmas Anjin-san megjelenítésére. Mindent egybevéve az egész maximum három csillagos lehet, bár nehéz szívvel mondtam le a jobb értékelésről, mert az viszont nagyon tetszett, hogy felújították a régi, 1980-as sorozatot. Abban még Richard Chamberlain alakította Blackthorne-t, és Mifune Toshiro Toranagát. Ők valamivel jobbak voltak. De mindenkinek a regényt ajánlom elsősorban, mert lerakhatatlan, ha egyszer belekezd valaki.

Remekül kidolgozott a film első két része. A képi világa lenyűgöző. A kosztümök és a környezet is nagyon autentikusnak tűnik. Élvezhető a film. Bár az, hogy a hatalmi harcokra van kiélezve, kissé csökkenti az értéket számomra. Viszont jól kiviláglik ... Többbelőle, hogy a világ semmit sem változott az elmúlt négyszáz év alatt...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

James Clavell regénye, A sógun régi nagy kedvencem. Az ausztrál író 1975-ben jelentette meg Japánban játszódó történelmi regényét, és szinte azonnal siker lett belőle világszerte. Jól megírt sztori ugyanis, remek karakterekkel, temérdek izgalommal és nagyon sok érdekességgel. A helyszín a középkori Japán, abban a korszakban, amikor Európa már igazából nem a középkorát éli, de Japán megmarad a hűbériség rendszerénél és a feudalizmusnál. A szamuráj-kultúra egészen elképesztő az európaiak számára, hiszen mindent a hűségnek vet alá, a hűbérúr szolgálatának, miközben semmire sem becsüli az életet. A sógun című Disney-sorozat egyszerre jó és rossz. Ami gond vele, az egyrészt a Blackthorne-t alakító Cosmo Jarvis, aki valamiféle borzra hasonlít leginkább, és kicsit szürreális Andzsin szant mutat meg nekünk. Olyan karakter, aki valahogy soha nem természetes. A másik probléma, hogy a forgatókönyv több helyen eltér a regénytől. A két legdurvább Toranaga fiának halála és Hiromacu szeppukuja Toranaga előtt. Ezek teljes bugyutaságok, amitől Clavell biztos kiakadna, mert nem így írta meg. Ahogyan azt sem, hogy Blackthorne a regényben megtanul japánul, ami igenis fontossá válik a későbbiekben. Ami jó a sorozatban, az a japán szereplők sokasága és a helyszínek színessége. Bár az oszakai vár a regényben hatalmas, és nem 2-3 méteres falak övezik. Nálam ez egy 3 csillagos produkció a furcsa rendezés, a gyenge főszereplői alakítás és a regénytől való több eltérés miatt.

Nem szoktam egy sorozat vége előtt értékelést írni, de ezúttal kivételt teszek. James Clavell bestseller regényét többször olvastam, ezért elfogultan és nagy elvárásokkal kezdtem el nézni a sorozatot. Örömmel látom, hogy nagyrészt a regény alapján készítették el a részeket, és (eddig) minden kulcsfontosságú jelenet és párbeszéd a helyén van. Remélem, ez kitart a 10. rész végéig. Aki nem olvasta a regényt, annak ajánlom A sógunt a figyelmébe, a kétkönyves, terjedelmes alkotás végig izgalmas és fordulatos, szinte abbahagyhatatlan. Az eddig látott sorozatrészek hozzák a regény magas színvonalát.

Hideg ráz, minden rész végén bekönnyezett szemekkel, az utóbbi pár hónapban nem éreztem ilyet, csak ajánlani tudom ezt a sorozatot. :)

Óhatatlanul eszembe jutott, milyen volt a könyv, majd az ebből számomra túlromantikázott – még mocskosan is tiszta – 1990-es sorozat. Az akkoriban tetszett is meg nem is. Ott nem derült ki számomra, miért is lett az a vége, ami. A könyvre már nem emlékszem, hogyan zárult le. Ebben a sorozatban viszont szépen el lett magyarázva. mi miért alakult úgy, ahogy plusz egy pontot kapott azért is tőlem, mert kellően mocskosnak és realisztikusnak bizonyult a sorozat nekem.

Annyira magával ragadó ez a film, hogy alig tudtuk kivárni a hétről hétre megjelenő részeket. De most, hogy megvan az összes rész, le fogom darálni egyben az egészet. Igényes film, bár a véres jeleneteket nem bírtam nézni, annyira élethű volt. A kép, a hang, a színészek... minden tökéletesen illett a környezetébe, zseniálisak a színészek is – mindenki jó választás volt. Nekem ez a legutóbbi időszak legjobb sorozata.

Nem olvastam a könyvet, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy a sorozat mennyire hű a regényhez, Japán történelmét sem ismerem különösebben, így azzal sem vagyok tisztában, hogy a historikus közege mennyire valódi. Mindenesetre a látvány, a díszlet é... Többs a kosztümök engem meggyőztek, és a sorozat hangulatáról is el tudom hinni, hogy hűen tükrözi a kor szellemét. Ha mindezeket kiegészítjük a kiváló színészi játékkal és egy érdekes történettel, akkor azt gondolná az ember, hogy az eredmény egy 10/10-es sorozat. A Sógun viszont elköveti ugyanazt a hibát, amit előtte már számtalan közel tökéletes film és széria: tele van elnyújtott, giccses, öncélú monológokkal és párbeszédekkel, amik sehova nem vezetnek. Az első évad történéseihez feleannyi rész is elég lett volna, rengetegszer gondoltam magamban a sorozat nézése közben, hogy „fogjátok már be, és csináljatok már valamit”. Remélhetőleg a következő évadban felpörögnek az események. 6.5/10.

Hatalmas rizikót vállalt a gyártó azzal, hogy zömében japán nyelven forgott 10 részes sorozatot a nyugatiak fülére és szemére eresszen. Ami működik az anime-kultúrában, az élőszereplős világban általában bukta. Ilyen előfeltételek mellett azonban még nagyobbat szólt ez a teljes körű és átütő siker, akivel a Disney+ egyik globális húzóneve lett a sorozat. Hype alapján érthető a folytatások berendelése, szakmailag azonban félő, hogy eltrónokharcásodhat így a végeredmény.

A könyvet személy szerint nem olvastam, de magával ragadott a sorozat hangulata. Vannak benne lassú részek, de a végén minden összeáll. 10/10.

Nagyszabású produkció, ezt meg kell hagyni. Nyilván eltér a forrásanyagtól, eddig láttam két epizódot és nem volt zavaró. A többi kiderül a folytatásban. Egyelőre nincs panaszom, érdekes, izgalmas és lendületes történet - ami a könyvre is igaz volt.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni ez a sori. A régire nyomokban emlékeztem, de ahogy néztem az újat, egyre több minden jutott az eszembe, és zseniális volt megint átélni azt a feelinget. 5☆