A sógun

Azt hiszem, annak ellenére, hogy a főszereplő hajós kiválasztására nem fordítottak kellő figyelmet, ez a sorozat nagyon jóra sikerült. Cismo Jarvis ugyanis nem érezte a szerepét. Minden megszólalásában érezni lehetett, hogy nem éli meg a szerepét, hanem csak eljátssza. Természetesen ha megnézed, lehet, hogy másként érzed majd. A film fordulatos, látványos, szinte kapkodni kell a cselszövések hálójában a fejünket. Szanada Hirojuki tökéletesen passzolt a szerepbe. Játéka magával ragadta a nézőt, ahogyan Anna Sawai is brillírozott. Az 1600-as évek Japánja sem volt mentes az intrikáktól. A Sógun című sorozat egy politikai sakkjátszma bemutatása. Az európaiak felbukkanása szinte csak egy mellékszál. Itt nem egy megszokott akciósorozatot láthatunk, hanem egy jól felépített, szinte már fegyelmezett, valósághű történetet. Itt minden pillantásnak, csendnek, szünetnek jelentése van. Úgy gondolom, hogy megérdemli, hogy minél többen megnézzék... de... ez a történet időt igényel. Nem háttérzajnak való. Ülj le, szánj rá időt. Érdemes! De kinek-kinek ízlése szerint. Nézd meg, és majd eldöntöd magad. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Élvezetes és látványos szórakozást nyújt a James Clavell-regény új feldolgozása, A sógun, melyben Hiroyuki Sanada alakítása a legjobb. Remek a rendezés, jók a harci jelenetek, és nagyon látványosak a helyszínek is. Számomra óriási élmény volt a gyermekkori kedvenc regényem szereplőit viszontlátni a képernyőn. A régi Chamberlain feldolgozás látványban mindenképp gyengébb. Értékelésem erős négy csillag, vagyis 85 százalék. Többször nézős, élvezetes és emlékezetes sorozat, mely kedvenc lett számomra.

James Clavell 1975-ös híres regénye óriási kedvenc milliók számára. Én még gyermekkoromban olvastam legelőször, és aztán még 6 alkalommal, legutoljára néhány éve. Egyszerűen megunhatatlan és zseniális, ahogyan az ausztrál író a cselekmény történetszá... Teljes kritika

Remek adaptációja James Clavell regényének, természetesen helyenként lerövidítve, kihagyva ezt-azt. De ez csak természetes, hiszen tíz részbe kellett belesűríteni. A lényeg megvan, az alakítások, kosztümök, díszletek, helyszínek, minden első osztályú... Több, öröm volt nézni. Különösen tetszett, hogy nem riadtak vissza a lassabb jelenetektől - nem kell állandóan lövöldözést kezdeni, ha 5 percig nem történik semmi. Egyelőre az idei év egyik legjobb sorozata számomra. Rendkívül elszomorított, hogy bejelentették, folytatják - teljesen felesleges, ezt a történetet lezárták, minden karakter a sztorija végére ért. Innen már csak rosszabb lehet. Bár örülnék ha nem lenne igazam.

Viszonylag hosszú ideig halogattam, mire elszántam magam, hogy megnézzem A sógunt. Főként amiatt is, hogy az eredeti széria nekem amolyan gyerekkori emlék részét képzei, és bár könnyen lehet, ha ma azt újranézném, már nem hozná ugyanazt a hangulatot, ettől eltekintve sokáig kispadon ült nálam ez a széria. Örülök, hogy nem rántott be magával és nem éreztem késztetést arra, hogy egyszerűen csak ledaráljam, mivel bőven ad emészteni valót a történet. A cselekmény tempója szerintem nagyon jól el van találva, így fantasztikus módon bontakozik ki előttünk a világ, tudunk "nézelődni", kedvet kapunk ahhoz is, hogy bármit, amit látunk, hallunk a sorozatban, akár még jobban meg akarjuk ismerni. Az Atticus testvérek elképesztő dolgot műveltek a zenével, egyszerűen felülmúlhatatlan. Ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy várom a második évadot, tartok tőle, hogy ebben valójában nincs több, és hogy innentől kezdve már csak önismétlés lesz a sztori, persz a japán kultúrából jöhet bármennyi.

Amerikai történelmi minisorozat, amely James Clavell azonos című regénye alapján készült, és az 1600-as évek Japánjának politikai intrikáit mutatja be a hadakozó fejedelemségek korának végén. A történet középpontjában az angol hajós, John Blackthorne... Több áll, aki hajótörést szenved Japánban, ahol a hatalmi viszályokat irányító Toranaga nagyúr és a tolmácsként segítő Mariko hölgy alakja köré fonódik a cselekmény. A stílus elegáns, a hangulat borongós, fenyegető, hitelesen ábrázolja a korszak politikai és kulturális feszült helyzetét. A karakterek árnyaltak, különösen Toranaga és Mariko figurája emelkedik ki, akiket hitelesen alakítanak, míg a forgatókönyv alaposságával és rendezésével a történelmi realitás és drámai feszültség jól egyensúlyban van, bár a történet némileg lassan építkezik, és a sokszálú cselekmény néha nehezen követhetővé válik. Objektíven minőségi, szubjektíven mély és gondolatébresztő sorozat, elsősorban a történelmi drámák és politikai intrikák kedvelőinek, valamint a minőségi színészjátékot értékelőknek ajánlott.

Amikor egy református kereskedőhajó partot ér az ázsiai szigetországban, a túlélők kis csoportjának szembesülnie kell mind a japánok, mind pedig a keresztény portugálok által irántuk táplált gyűlölettel. Egyedül a hajó angol kormányosának sikerül meg... Teljes kritika

James Clavell regényét többször is olvastam, és kedvencemmé vált az évek során. Megnéztem gyermekként annak idején a belőle készült sorozatot is a tv-ben, melyben Richard Chamberlain volt a főszereplő (és Jerry London a rendező). Aztán mikor megtudtam, hogy a Disney+ kínálatába veszi 2024-ben a legújabb feldolgozást (szintén sorozat formájában), nagy várakozás lett úrrá rajtam. Aztán viszont csalódtam kissé. Eleve a főszereplő, Cosmo Jarvis nem alkalmas John Blackthorne szerepére, mert bamba figura, élettelen játékkal. Aztán az is rögtön feltűnt, hogy Fred Toye és Jonathan van Tulleken rendezése jelentősen eltér a regénytől. Nem úgy ábrázolja Mariko és Blackthorne szerelmét, ahogyan a könyv, kihagyja a főhős öngyilkossági kísérletét, és telesen marginálja a tényt, hogy Blackthorne tökéletesen megtanul japánul, miközben Toranaga bizalmasa és barátja lesz. Nevetséges Oszaka várának megjelenítése is sajnos. Két pozitívumot azért kiemelnék: az egyik Hiroyuki Sanada alakítása Toranagaként (zseniális), a másik pedig a rengeteg japán szereplő és helyszín, melyek azért emelni tudják a sorozat színvonalát. De sajnos csak 3 csillagig.

Csak ezért az egy produkcióért megéri a streaming előfizetés, hiszen James Clavell regényét, amit vagy tucatszor olvastam gyerekkorom óta, maximális minőségben mutatja be. Az alapsztori a kora újkori Japánban játszódik 1600 körül, amikor a szigetország még feudális hűbérúri rendszerben él a szamuráj kaszt befolyása alatt. Egy protestáns hajó azonban partot ér, és megtöri a katolikus portugálok befolyását, akik már évtizedek óta jelen vannak Japánban. Hihetetlenül jó a látványvilág, és kiemelkedőek az alakítások is.

Amikor először hallottam arról, hogy újra feldolgozzák kedvenc regényem történetét, James Clavell sógun-sztoriját, tűkön ültem, hogy láthassam. És nem is kellett csalódnom. A sógun fantasztikus lett! Szinte minden téren elismerés illeti: remek a script, nagyszerű a rendezés, és fantasztikusak az alakítások. A legjobb azonban szerintem a látványvilág, hiszen megelevenednek szemeink előtt a regény karakterei és helyszínei. Óriási élmény. Egyetlen kritikai észrevételem csupán annyi, hogy sok helyen rövidít a film, kihagy jeleneteket, eseményeket. De tény az is, hogy egy két kötetes, ezeroldalas regényfolyamot nagyon nehéz lenne minden elemében filmre vinni. Toranaga és Blackthorne gondolatait sem láthatjuk, pedig a könyv emiatt is annyira jó. Mindezek dacára is azt mondom, hogy nem lehetett volna jobban kivitelezni. A helyszínek külön kiemelendőek: mind nagyon életszerű, főleg a híres oszakai vár a maga monumentalitásában. Igazi filmélmény mindez. Természetesen nálam 90%-os, csillagokban kifejezve 5 csillag.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Hatalmas sorozat, de nem érdemes úgy leülni elé, mintha csak simán nézne valamit az ember: az ilyenre egy kicsit lelkileg is fel kell készülni és beleélni magunkat. A japán lelkület pedig csak így jöhet át belőle a legjobban. Melyet annyira jól siker... Többült ebben megvalósítaniuk az alkotóknak, hogy az kész csoda. Tökéletes látványtervezéssel, atmoszférával, zenével és hatásos stílusú jelenetsorokkal a történetmesélés egy mélyebb módját érték el. A színészi alakítás a sorozat egyik legkiemelkedőbb része, emellett a díszlettervezés az elsőrangú, az akciójelenetek is hordoznak magukban egyfajta egyediséget. Eközben részletesebben bepillanthatunk Japán évszázadokkal ezelőtti társadalmi- és hierarchikus rendszerébe, a nagy földrajzi felfedezések korába, hogy milyen is volt a viszonyuk a nyugatról érkező tengerészekkel és hogyan boldogultak ezalatt. Közben olvasom a könyvet is, ami szintén megragadó tud lenni, hiába annyira extrém hosszú. A sorozatnak pedig már most nagyon várom a második évadát! 10/10

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megvallom, fiatalságom idején láttam a 80-as években sikert arató sorozatot. A neveken kívül, amik amolyan szállóigeként szolgáltak a suliban, nem igazán emlékeztem pontosan az egész történetre. Nézzük, hogy több mint 40 év változással a hátam mögött... Teljes kritika

A világhírű regény modern megfilmesítése, lenyűgöző látványvilággal: ez A sógun. Az alapsztorit még 1975-ben az ausztrál James Clavell alkotta meg, amikor megírta a kora újkori Japánba kalauzoló különleges történetét. A középpontban egy angol hajós áll, John Blackthorne (Cosmo Jarvis), aki partra vetődik Japánban, ahol az ősi szamuráj világba csöppen. Itt mit sem számít az emberi élet, csak a hűbérúr szolgálata. De hősünk helytáll, és elnyeri a sóguni címre törő Toranaga nagyúr bizalmát. Ketten együtt nyerik meg Japán történetének legnagyobb belháborúját.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagyon sokáig ingadoztam a közepes és a jó minősítés között, hogy 3 vagy 4 csillagot adjak A sógun sorozatra. Ambivalens érzések kavarogtak bennem, miután végignéztem. A James Clavell-regényt többször is olvastam, az egyik legnagyobb kedvencem. A filmet illetően: egyik oldalon jó a látványvilág, és remek alakítást nyújt Toranaga szerepében Hiroyuki Sanada (márpedig ő a legfontosabb karakter a történetben), a másik oldalon viszont van két hatalmas problémám az egésszel: fontos dolgokban nem követi a regényt, és nagyon gyenge szereplőt választottak Blackthorne szerepére. Cosmo Jarvis ugyanis szörnyen gyengén játszik. Gyakorlatilag két arcát váltogatja végig (az ijedtet és a szenvedőt), és egyáltalán nincs benne semmi karizmatikus. Nagyon nagy hiba, hogy a film nem emeli ki Balckthorne japán tanulását, hiszen ennek kapcsán történik a film egyik legkülönlegesebb jelenete, az, amelyikben majdnem harakirit követ el. Alig mutatják be Mariko és Andzsin szan (Blackthorne) szerelmét is, pedig ez a regényben egy gyönyörű és megható történetszál. Sajnálatos Hiromacu regénytől eltérő bemutatása és halála is. Viszont van még egy pozitívum: Anna Sawai, aki ideális Mariko szerepére, és valóban gyönyörű nő. Mindent egybevéve azonban sokkal több a negatívum sajnos, így nálam 3 csillagos.