Foglalkozásuk: amerikai - Amerikaiak

Az igazi Kelet-Nyugat ellentétet és a hidegháborút bemutató film szovjet ügynökökön keresztül. A film eredeti környezethez hasonló, pontosan a legapróbb részletekig megtervezett helyszíneken forgatott dráma. A kémek módszertana a két hatalom titkosszolgálatainak megtörtént eredeti repertoárjából merít, pl. kínzások, lehallgatások, befolyásolások. A szereplők karaktere jóval több érzelmet is ábrázol, mint egy kémfilmnek kellene. A két főszereplő ezek után meg is házasodott. Ajánlom annak, aki a kémfilmeket szereti.

...lassan kihűl. Nagyon erősen indít, izgalmas, jó a sztori. Már nem emlékszem annyira, régebben láttam. De az megvan, hogy egy idő után már csak sorban néztem az újabb részeket egymás után, de nem volt bennem az a fajta érdeklődés, mint az első évadoknál. Sok sorozatnál érzem azt, amit ennél is: kevesebb résszel ütősebb lett volna. Nem az újranézős kategória...

A széria a nyolcvanas évek elejére kalauzolja el a nézőt, és a hidegháború pattanásig feszült környezetet teremt a történetnek. Hőseink egy amerikai házaspár, akik látszólag idilli életet élnek két gyerekükkel; a valóságban azonban szovjet kémek, akik évtizedek óta folytatnak aknamunkát Amerikában. Új szomszédjuk természetesen nem is lehetne más, mint egy FBI-ügynök. Nos, róluk szól a sztori, de az írókat mélyebb, bonyolultabb témák foglalkoztatják, amelyeket a kémkedéssel járó életveszély és a morális dilemmák csak még inkább felnagyítanak. A sorozat az identitásról, illetve a karakterekről szól. A férj gondoskodóbb, érzelmesebb jellemvonásokkal bír, míg a feleség ortodox fanatizmussal hajtja végre a KGB legszörnyűbb utasításait is. Az érdekházasságból ráadásul szerelemmel megélt, meghitt viszony lesz, amitől rosszabb ügynökökké, viszont sokrétűbb karakterekké válnak. A sorozat ugyan nem rossz, de lassú folyású, és nagyon karakterközpontú. Mivel én egy kicsit másra számítottam, ezért nálam kedvenc nem, csak átlagos széria lett.

Az egyik kedvenc dráma sorozatom, minden rész hoz valami újat, jó kikapcsolódást. Tetszenek a karakterek, mindenki külön egyéniség. Jó a humora, a sztori.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az első évadot imádtam. Lebilincselő sztori, kiváló színészi játékokkal. Nem akartam, hogy vége legyen. Aztán végigpörgettem a hat évadot, de nem daráltam le, mint inkább hagytam kifutni. Emésztgettem, csodálkoztam, rém-álmodtam és csalódtam jó sokat. Fura, hogy a korai Elizabethet nagyon kedveltem, de az utolsó két évadra már teljesen erőltetettnek tartottam a sok értelmetlen gyilkolászást, és erősen kifulladt a történet. Az első három évad lendülete zuhanórepülésbe kezdett és a sztori vége sem sikerült jól. Persze ennek így kellett lennie. Unalmas vég, semmi extázis. Azt gondolom, ezt a filmet sokkal érdekesebbre is meg lehetett volna csinálni.Nem véletlenül nem lett ez a sorozat olyan népszerű. Ja, hogy ez így történt a valóságban? Kit érdekel? Ez nem egy dokumentumfilm. Közepes színészi alakítások, harmatos dramaturgia. Holly Taylor zseniális.

Az kimondottan bejött a sorozatban, hogy a készítők arra fektették a hangsúlyt, milyen lehet egy alvó ügynök élete (illetve kettőé) az Államokban. Ez a megközelítés számomra nagyon élővé és eredetivé tette a sztorit, szóval a magam részéről csak ajánlani tudom.

Nem kezdett rosszul a sorozat, bár én ettől húsba vágóbb élményre számítottam. Jó ez, jó ez, de valamiért azt gondoltam, hogy itt valami igazán nagy dolog fog történni, ami után azt mondhatom, hogy erről nem szabad lemaradni. Sajnos ez nem lenne igaz... Több, de a maga nemében egy teljesen korrektül összerakott dráma lett, magasan a középmezőny fölött, de alulról sem súrolva a zseniális kategóriát.

Többet vártam ettől a sorozattól, de csalódottnak azért nem mondanám magam. Ügyesebb volt a hype, mint maga a sorozat, de őszintén arra számítottam, hogy nagyobb hangsúly jut majd a szereplők pszichés terheire, ebből pedig inkább csak ízelőtőt adott az Americans. Nálam ez így épp egy kicsivel jobb, mint a középmezőny.