Avatar: Tűz és Hamu

James Cameron megalkotta a tökéletes digitális akváriumot, csak elfelejtett életet tenni bele. A történet egy helyben toporog, a karakterek pedig csak koordináták egy óriási adatbankban. Feleslegesen hosszú, önismétlő giccs, ami csak arra jó, hogy elfedje a csendet, amiben el kellene gondolkodnunk: tényleg erre van szükségünk? Egy üres jelmez, ami után nem marad semmi. Az első még újdonság volt, ez már csak ipari termelés. 3 óra 17 perc üresjárat, néha megszakítva egy kis látvánnyal vagy beszéddel, hogy el ne felejtsd: egy vagyont költöttek rá. De a technikai bravúr mögött nincs ember, csak kód. A végén nem marad más, csak a zsibbadt ülep és az üresség. Aki a mélységet keresi, ne a víz alatt vagy a tűzben kutasson, mert ez a film csak a felszínről szól. Nincs benne semmi, ami tényleg fáj, semmi, ami valódi kérdéseket tesz fel. Csak ülj ott, és hagyd, hogy a retinádat égesse a milliárd dolláros technika. A tömeg meg sorba áll a „morzsáért” – ami jelen esetben egy 3D-s szemüveg –, és elhiszi, hogy valami mélyet látott, pedig csak egy digitális akváriumot nézett három órán át. Ezt hívják a modern „vetítésnek”, ahol a gépész már nem ember, hanem egy marketingosztály, ami pontosan tudja, mennyi kék szín kell a népnek. Néha megvillantanak valami színeset, hogy ne aludj el a székben. Látvány van, de tartalom semmi. Ez csak egy túlárazott díszlet. Kár volt az időért: a gép forog, de a lélek hiányzik belőle.

Félúton a 3 és a 4 csillag között. Az első, 15 évvel ezelőtt, egy mestermunka lett, csillagos ötös. Történet, látványvilág. A második rész nagyon látványos, de már érezni lehetett a gyengülést. Ez a harmadik meg indokolatlanul hosszú. A látványra itt sem lehet panasz, de a történetet szűk 2 órában el lehetett volna mondani. Moziban elég lett volna, a rajongóknak pedig egy 3 órás bővített verzió. Azonkívül ismételték az első részt. Kicsit katyvasz, voltak benne nevetséges, oda nem illő jelenetek. Teljesen kiszámítható történet, indokolatlan hosszúság, önismétlés, szép látványvilág. Röviden ennyi. Ha nem lenne ennyire fontos a pénz, talán ezzel a harmadik résszel le kellett volna zárni a történetet. Félek, hogy a szokásos séma fog következni, ez a franchise is egyre gyengébb lesz és várjuk, hogy vége legyen. Nagyon sajnálnám!

A film legnagyobb erénye továbbra is a vizuális megvalósítás volt. Cameron lenyűgöző rutinnal használja a technikát arra, hogy érzelmeket közvetítsen. Ugyanakkor a konfliktusok egy része ismerős sémákra épül, és bizonyos karakterek, különösen az emberi oldalról, kissé egydimenziósak maradnak. A játékidő hossza is próbára teszi a néző türelmét: bár a világ elmerülést igényel, néhány jelenet érezhetően rövidíthető lett volna. Nem forradalmasítja a történetmesélést, de érzelmileg működik, és olyan moziélményt nyújt, amely ritka a mai franchise-központú kínálatban.

A legújabb Avatar-film továbbviszi James Cameron monumentális vízióját, és egyértelműen a látványközpontú mozi csúcsteljesítményei közé tartozik. Pandora világa még gazdagabbá válik: az új helyszínek, élőlények és kultúrák lenyűgöző részletességgel jelennek meg, ami folyamatos rácsodálkozásra készteti a nézőt. Technikailag a film szinte hibátlan, a 3D és a CGI nem öncélú, hanem szerves része az élménynek, amely valóban beszippantja a közönséget. A történet középpontjában ezúttal is a család, az összetartozás és a természet védelme áll, miközben az emberi terjeszkedés romboló hatásait hangsúlyozza. Ezek az üzenetek aktuálisak és érzelmileg hatásosak, ugyanakkor a cselekmény íve sokszor kiszámítható, és nem mindig tud elszakadni az első film jól bevált sémáitól. A film hossza is megosztó lehet: bár a lassabb tempó segíti a világépítést és az érzelmi kötődést, néhány jelenet indokolatlanul elnyújtottnak hat. Ennek ellenére az Avatar legújabb része nem pusztán egy folytatás, hanem egy nagyszabású moziélmény, amely emlékeztet arra, mire képes a film mint médium.

Szerintem szuper volt a film, teljesen magával ragadott. Bár valóban érezhető volt némi hasonlóság a második résszel, az alkotók mégis lenyűgöző látványvilágot teremtettek, ami ismét egy új szintre emelte a Pandora-univerzumot. A képek, a színek és a részletgazdag világ annyira élethű volt, hogy szinte úgy éreztem, én is ott vagyok a szereplők között. A történet izgalmasan alakult, nem voltak üresjáratok, és nagyon hamar elrepült a játékidő. Az élményt tovább fokozta, hogy LED 3D HFR formátumban néztük, így a mozgás és a mélységélmény is lenyűgözően hatott. Összességében egy látványos, érzelmileg is hatásos alkotás, amit érdemes nagy vásznon megnézni.

Az eddigi legjobb Avatar-film. Annyi akció volt benne, ami 10 filmhez is sok lenne, és a látvány pedig kifogásolhatatlan, mint az előző részben is.