Az eternauta

Beharangozták, hogy klasszikus sci-fi, amiből tényleg kevés van mostanában, és rákészültem, ennek ellenére a sci-fi csavar meg tudott lepni. Tényleg azoknak ajánlom, akik nem a közönségcsalogató és -átverő modern sci-fikhez szoktak.

'50-es évekbeli képregényen alapuló posztapokaliptikus sci-fi sorozat egyenesen Argentínából. A sorozat első epizódja sokkal lassabb tempójú volt, mint átlagban az egész, és a sci-fi műfaj a 3. epizód végén mutatkozik be, addig túlélő drámáról beszél... Teljes kritika

Az eternauta (eredeti cím: El Eternauta) egy 2025-ben bemutatott argentin sci-fi sorozat, amelyet Bruno Stagnaro rendezett a kultikus El Eternauta képregény alapján. A történet Buenos Airesben játszódik, ahol egy titokzatos, halálos hóesés szinte az egész lakosságot kiirtja. A főhős, Juan Salvo és néhány barátja túléli a katasztrófát, ám hamarosan rájönnek, hogy a hó csak az első lépés volt egy földönkívüli invázióban. Túlélésük érdekében egyre nehezebb döntéseket kell hozniuk, és együtt kell harcolniuk az ismeretlen fenyegetéssel szemben. A sorozat erőssége az emberi összefogás és a kollektív túlélés kérdéseinek bemutatása, miközben poszt-apokaliptikus, feszült légkört teremt Ricardo Darín és a további szereplők alakításával. Egy újabb remek sci-fi. Szeretem az ilyen sorozatokat, filmeket, amelyek új dolgokat visznek bele. Engem beszippantott a történet, egy nap alatt meg is néztem az összes részt. Ha szereted a gondolatébresztő, poszt-apokaliptikus sci-fi történeteket, Az eternauta sorozat igazi csemege lehet számodra.

Üde színfolt a műfaji felhozatalban. Jó néha a fősodortól erősen eltérő társadalmi közegben játszódó zsánerfilmet nézni latin-amerikai temperamentummal fűszerezve, de nem a förtelmes szappanok szintjén. Nincsenek magasztos szólamok, átlagember szintű... Többek a dialógusok, s bár nem vagyok híve a filmbéli káromkodásoknak, de itt a helyükön vannak, mert hitelesek, jó időben, valós fokozott érzelmi pillanatban hangzanak el. Külön jó pont, hogy ezt a társadalmi miliőt még nem fertőzte meg a pécéskedés mételye, így nem futunk bele jóságos kvótaszereplőkbe sem. Akik a trailer alapján cuppantak rá, valószínűleg csalódnak, elég sok embert hülyére vesznek a zanzásított, üstdobbal megtámogatott beetetők, közel nem olyan pörgős a sorozat, mint aminek látszik, ezt nem árt tudnia a mai, tíz másodperces snittekre kihegyezett, utolsó betűs generációknak. A tempóhoz be kell lassulni belül is, hogy ott legyél a szereplőkkel, másképp szenvedni fogsz, mint a kutya. Aki meg a mainstream apokaliptikus filmek szuperhősies, világmegmentő csimbumjára vágyik, végképp kerülje el, itt nem színes rugdalózóba bújtatott fenegyerekek oldják meg a világ baját, hanem te és szomszédjaid az utcából. Egyedül a felbukkanó antagonistákkal nem voltam kibékülve, valami nagyobb misztériumot vártam, de hát maga az alaptéma az 50-es évek képregényi világából ered, így elnézzük neki ezt. Nem ide tartozik szervesen, de a sorozat nézése közben döbben rá az ember, hogy a magyar filmes szakma sajnos fényévnyi távolságokra van ezektől a művészektől, pedig most a lesajnált Latin-Amerikáról beszélünk, és mégis, számunkra elérhetetlen magasságok ezek, akár a rendezést nézzük, akár a színészi teljesítményt vagy a fényképezést. Amiben jók vagyunk még egyelőre, az a szinkron, azt még mindig élvezet hallgatni, érdekes dolog ez.