Az eternauta

Ez persze szubjektív. Én mindenesetre többre értékelek egy lakosság szemszögéből feldolgozott és bemutatott posztapokaliptikus hangulatú sci-fi-t, mint egy űropera-jellegűt. Erős hangsúlyt fektettek az emberi kapcsolatokra, viselkedésre és azok válto... Többzására, ahogy megy előre a történet. Külön örültem neki, hogy nem hanyagolták el az alapvető életben maradáshoz szükséges teendők jeleneteit. Itt küzdenek rendesen és ott van még az esemény is, ami megborította a földi életet. Minden szereplő nagy utat jár be mind fizikailag, mind pedig mentálisan. A sorozat hangulatára nagyon ügyelt a rendező. Ezt szeretem. Az utolsó képkockáig a képernyő elé ragasztotta a figyelmem. Nem dobok hátast az idegenektől. De annyit láttunk már életünkben űrlényes filmeket, hogy talán nem is lehetne olyan formákat, idegen testeket filmre vinni, ami megugraná az eltúlzott elképzeléseinket. Nem is akarom kritizálni ezt a részt. A szereplők küzdelme szépen be van mutatva. Nyilván nem arról van szó, hogy az utolsó csepp vizet is ki kell inniuk a radiátorból, de tisztességesen körbe lett járva minden lehetőség és emiatt nem lett volna szerencsés a gyorsabb tempó. Az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés, vajon hogy viselkedne a néző, ha ilyen helyzetben találná magát? Egy szót sem szólok, mert lehet, hogy én lennék a legelső fekete öves balfék, aki ott purcanna ki valami bornírt hiba miatt. Számomra ez egy mestermű. Várom a folytatást.

'50-es évekbeli képregényen alapuló posztapokaliptikus sci-fi sorozat egyenesen Argentínából. A sorozat első epizódja sokkal lassabb tempójú volt, mint átlagban az egész, és a sci-fi műfaj a 3. epizód végén mutatkozik be, addig túlélő drámáról beszél... Teljes kritika

Az eternauta (eredeti cím: El Eternauta) egy 2025-ben bemutatott argentin sci-fi sorozat, amelyet Bruno Stagnaro rendezett a kultikus El Eternauta képregény alapján. A történet Buenos Airesben játszódik, ahol egy titokzatos, halálos hóesés szinte az ... Többegész lakosságot kiirtja. A főhős, Juan Salvo és néhány barátja túléli a katasztrófát, ám hamarosan rájönnek, hogy a hó csak az első lépés volt egy földönkívüli invázióban. Túlélésük érdekében egyre nehezebb döntéseket kell hozniuk, és együtt kell harcolniuk az ismeretlen fenyegetéssel szemben. A sorozat erőssége az emberi összefogás és a kollektív túlélés kérdéseinek bemutatása, miközben poszt-apokaliptikus, feszült légkört teremt Ricardo Darín és a további szereplők alakításával. Egy újabb remek sci-fi. Szeretem az ilyen sorozatokat, filmeket, amelyek új dolgokat visznek bele. Engem beszippantott a történet, egy nap alatt meg is néztem az összes részt. Ha szereted a gondolatébresztő, poszt-apokaliptikus sci-fi történeteket, Az eternauta sorozat igazi csemege lehet számodra.

Üde színfolt a műfaji felhozatalban. Jó néha a fősodortól erősen eltérő társadalmi közegben játszódó zsánerfilmet nézni latin-amerikai temperamentummal fűszerezve, de nem a förtelmes szappanok szintjén. Nincsenek magasztos szólamok, átlagember szintű... Többek a dialógusok, s bár nem vagyok híve a filmbéli káromkodásoknak, de itt a helyükön vannak, mert hitelesek, jó időben, valós fokozott érzelmi pillanatban hangzanak el. Külön jó pont, hogy ezt a társadalmi miliőt még nem fertőzte meg a pécéskedés mételye, így nem futunk bele jóságos kvótaszereplőkbe sem. Akik a trailer alapján cuppantak rá, valószínűleg csalódnak, elég sok embert hülyére vesznek a zanzásított, üstdobbal megtámogatott beetetők, közel nem olyan pörgős a sorozat, mint aminek látszik, ezt nem árt tudnia a mai, tíz másodperces snittekre kihegyezett, utolsó betűs generációknak. A tempóhoz be kell lassulni belül is, hogy ott legyél a szereplőkkel, másképp szenvedni fogsz, mint a kutya. Aki meg a mainstream apokaliptikus filmek szuperhősies, világmegmentő csimbumjára vágyik, végképp kerülje el, itt nem színes rugdalózóba bújtatott fenegyerekek oldják meg a világ baját, hanem te és szomszédjaid az utcából. Egyedül a felbukkanó antagonistákkal nem voltam kibékülve, valami nagyobb misztériumot vártam, de hát maga az alaptéma az 50-es évek képregényi világából ered, így elnézzük neki ezt. Nem ide tartozik szervesen, de a sorozat nézése közben döbben rá az ember, hogy a magyar filmes szakma sajnos fényévnyi távolságokra van ezektől a művészektől, pedig most a lesajnált Latin-Amerikáról beszélünk, és mégis, számunkra elérhetetlen magasságok ezek, akár a rendezést nézzük, akár a színészi teljesítményt vagy a fényképezést. Amiben jók vagyunk még egyelőre, az a szinkron, azt még mindig élvezet hallgatni, érdekes dolog ez.