Barbie

A nemek egymás ellen hangolása és az értelmetlen feszültségkeltés debil szájbarágással kifejezett idiotizmusa ez a film. Azt akarja kifejezni, hogy a korábbi korok férfiak uralta rendszerei mind hibásak és torzak voltak, mert a férfi csakis ostoba, szűk látókörű és értéktelen lehet. Greta Gerwig nyilvánvaló boldogtalanságból fakadó férfiellenessége vetül ki ebben az üzenetben, melyért a gyengébb nem tapsikolva rajong, nem értve, hogy mindez csupán egy kicsinyes nő bosszúja a sikertelenségekért, melyekért a férfiakat okolja. A karakterekben látható gyerekesség valójában idiotizmus, melyet egy régi játék mögé rejt a rendezőnő. Sajnálatos, hogy olyan kevés az értelmes filmrajongó, aki átlát mindezen mindkét nemből. Döbbenet, hogy az olcsóság és értéktelenség mennyire teret tud hódítani napjainkban is. A magam részéről mélyen elítélem Greta Gerwiget, hogy ilyen körmönfont módon fejezi ki saját frusztrációját, milliók megtévesztésével. Értékelésem: 10%, és üzenem mindenkinek: gondolkodjatok, mielőtt rajongtok.

Hát őőőő. Ez gagyi... Idétlenkedés...

Nagy volt a hype körülötte, nagyon kíváncsi voltam. És nagyot csalódtam. Ha egy ilyen témához hozzányúlunk, abban annyi lehetőség van, annyi szál, amit át lehet dolgozni. Ez ilyen se nem gyerekmese, se nem felnőtteknek való. Olyan vicces, bárgyú, de komoly is. Sokkal érdekesebb lenne megnézni a baki listát a végén, arra lennék én kíváncsi, hogy mennyit röhöghettek ezek a forgatáson. Ryan Gosling kiváló alakítást nyújt, tudja értékelni önmaga paródiáját és iróniáját, igen ez tetszik. De én emlékszem a Hófehér és a vadász c. Hófehérke átdolgozásra is, ami merőben szokatlan volt, és mégis jó, valahol ezt vártam ettől is, de sajnos nem lett meg. Valahogy átcsúszik bugyutába az egész, ami kár a sztárokért.

Greta Gerwig valószínűleg boldogtalan életét egy sajátos világkép uralja, ami arról szól, hogy a férfiak csak koloncok a nők „nyakán” és voltaképp teljesen feleslegesek is. Nem tudom, milyen kapcsolata lehetett élete férfi szereplőivel (mondjuk apjával és párjával), de szánalmas, amit a Barbie segítségével elővezet. Margot Robbie és Ryan Gosling persze erről nem tehetnek, ők pusztán adják a sztorihoz szépségüket. A Barbie baba megelevenedése látványtechnikailag is idegesítő, még ha nem is vesszük komolyan a gagyi párbeszédeket és az infantilis élethelyzeteket, melyek végigkísérik az egész filmet. Nem tudni, mi szükség volt erre a genderista őrültségre, mert a nők egyenjogúsága full biztosított napjainkban, ha csak nem Gerwig kisasszony meggazdagítása volt a cél, mert azt legalább értenénk. Kevés film akad, amit nem bírtam végignézni, de Barbie ilyen volt, az utolsó 15 percről már muszáj volt kijönnöm a friss levegőre. Ez a film annyira gagyi, debil és idióta, hogy elvesztegetett idő minden rápazarolt perc. Itt is csak külön baráti felkérésre vállaltam 1100 karakter lepötyögését és a véleményem megírását.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film első 25 perce arról szól, hogy szia, Barbie. Majd átalakulnak játékból lénnyé, ekkor se történik sok. Az, amit látunk nulla mint történet. Semmi olyan geg nincs benne, amire felfigyel az ember fia. Ennek ellenére ez egy olyan lányos film, ami nosztalgiát ébreszt a nőkben, akik játszottak Barbie babával. Ők boldogan tapadnak a képernyőre. A férfiak valószínűleg nem értik, nekik minek ez a kínszenvedés párjuk oldalán egy moziban, s feltehetőleg ott is hagyják nőjüket. Greta Gerwig telibe találta a nosztalgiázó nőket. A film kasszasiker. Más nem nagyon számít Hollywoodban.

Már a Barbie premiere után megkezdődött a „ki mit tud belemagyarázni a történetebe” nevű játék világszerte. Aztán jöttek sorban az ötletek: a nők elnyomott helyzetéről, a feminizmus jogosságáról, a férfiak feleslegességének felismerésről és az éljen a nemek egyenrangúsága felkiáltásokról... stb, stb, stb. Közben az értelmesebbje számára világossá vált, hogy az egész egy frusztrált, férfiakban csalódott 40-es amerikai nő agymenése. Ő Greta Gerwig. Elvben nincs férjnél, és élettársi kapcsolatban él, de nem lehet túl boldog, ha olyasmiket gondol embertársairól és pláne a férfiakról, ami filmjeiből derül ki. Szánalmas az egész. A Barbie átlag IQ felett nézhetetlen. Végigszenvedtem, nagyon megbántam. 10% az értéke jóindulattal.

Nem rossz, de azért néhol bőven zavaróan túl van tolva. Gerwig ennél ezerszer többet tud, sokkal árnyaltabb tud lenni. Úgy éreztem, hogy vagy egy kicsit fércmunka, vagy szellemi fogyatékosnak tekinti a nézőjét. Viszont a látvány zseniális, a színészek is jók, a mondanivalója a végén okés.

Nem akartam megnézni, de a filmmel kapcsolatos viták, beszélgetések láttán mégis rávettem magam erre. Ha van egyáltalán értéke a filmnek, akkor az az, hogy ábrázolja a mostani világ infantilis menetelését a semmibe, és mintha intézményesíteni akarnák ezt a „vígan megyünk tönkre” érzést. A rosszabbik fele az, hogy a fiatalok elég nagy százaléka másként értékeli az üzeneteket, mint mondjuk a 40 évet betöltöttek, akiket nem tud befolyásolni, legfeljebb megdöbbent a műanyag ízű sztori. Nagyon nyomasztó, hogy a filmipar ennyire átpolitizálódott, és a minőséget, az életszerűséget és a művészetet bedobták a kukába.

Nem értem, mi ez a rengeteg negatív vélemény. Nyilván nem kell komolyan venni, de mégis foglalkozik komoly témákkal is, és szórakoztató, vicces, érdekes.

Lesokkolt, és nem jó értelemben. Az elején az az Űrodüsszeia utalás nagyon nem illett bele, mert az intellektuális differencia a két alkotás között fényévekben mérhető. Margot Robbie remekül tudja játszani a degenerált karaktert, de Ryan Gosling miért adta a nevét ehhez, az örök talány marad nekem. A Dua Lipa-szám jelentősen sokat dob a filmen, talán ez az egyetlen számomra értékelhető benne. A vége felé már nem igazán tudtam eldönteni, hogy felnőtt mesét, vígjátékot vagy éppen musicalt nézek. Végül meglepődtem saját magamon, hogy végig bírtam szenvedni ezt az akármit.

Amerika soha nem volt az európai értelemben vett kultúra melegágya, de ez a tömény olcsóság, ami a Barbie című zagyvaságból árad, még tőlük is meglepő. Az úgynevezett rajongók a film premierje után versenyeztek abban, hogy ki tud több tartalmat és mélységet belemagyarázni az életre kelt baba sztorijába, aki a férfivilágot gúnyolja álszent naivitást imitálva. De az értelmesek átlátnak ezen (bár ők meg sem nagyon nézik néhány kivételtől eltekintve). Aki mégis 85-ös IQ mellett betéved erre a filmre, annak kínos élmény. A 85-ös IQ környékén meg tök mindegy, mit néz a jónép. Nekik a fingóverseny is kasszasiker lesz. Azt hiszem, a Barbie-t nekik készítették.

Ez a film az utóbbi évtized talán legbivalyabb marketingkampányával megtámogatott méretes kliséket puffogtató blöffje. De ami a legmegdöbbentőbb, hogy általam amúgy nagyra értékelt emberek mennyi mindent képesek belemagyarázni csak azért, hogy igazol... Többva lássák, amiért felszálltak a hype vonatra. Csak a vérprofi kivitelezés miatt kap két csillagot.

Egyedülálló filozófiai szemszögből közelíti meg a híres játékbabát és annak világát. Nem csupán egy szórakoztató mozi, hanem mélyebb üzenetekkel és gondolatokkal is bír, amelyek a társadalmi normákkal, identitás kérdéseivel és a feminizmus kihívásaiv... Többal foglalkoznak. A „Barbie” világának bemutatása egyrészt lehetőséget ad arra, hogy kritikusan szemléljük a márkakiterjesztés és a kapitalizmus hatásait, másrészt pedig arra is, hogy újraértelmezzük a Barbie babákat övező kulturális narratívákat. A film antikapitalista állásfoglalása és a fogyasztói társadalom kritikája filozófiai megfontolásokra ad lehetőséget, különösen azon belül, hogy miként határozzuk meg az értékeinket és az identitásunkat egy olyan világban, ahol az anyagi javak és a brandek túlzottan fontos szerepet kapnak. Ezen túlmenően, a film feminista üzenetei – különösen a harmadik hullámú feminizmus örökségének vizsgálata, a nők egyéni jogainak és szabadságának kérdései – fontos filozófiai kérdéseket vetnek fel arról, hogy miként alakítjuk a társadalmi nemekhez fűződő elvárásainkat, és hogy ezek az elvárások hogyan befolyásolják a nők életét és önazonosságát. Azt is firtatja, hogy a tökéletességre és az ideálisra való törekvés milyen hatással van az emberek énképére és önbizalmára. A film azt sugallja, hogy a valódi boldogság és önazonosság a belső értékeink felismeréséből és azok elfogadásából fakad, nem pedig a külső megjelenés vagy társadalmi elvárások szigorú betartásából. Összességében filozófiai szempontból is elemzi a modern társadalom és kultúra kihívásait, miközben szórakoztató és gondolkodásra késztető élményt nyújt. A film rávilágít arra, hogy az identitás, a társadalmi normák és az egyéni szabadság kérdései összetettek és többrétegűek, és ezek a témák további elmélkedésre és vitára ösztönöznek.

Egyrészt undorító propaganda az egész, másrészt szörnyen lett megírva a film, és minden karakter benne.