Barbie

Már a Barbie premiere után megkezdődött a „ki mit tud belemagyarázni a történetebe” nevű játék világszerte. Aztán jöttek sorban az ötletek: a nők elnyomott helyzetéről, a feminizmus jogosságáról, a férfiak feleslegességének felismerésről és az éljen a nemek egyenrangúsága felkiáltásokról... stb, stb, stb. Közben az értelmesebbje számára világossá vált, hogy az egész egy frusztrált, férfiakban csalódott 40-es amerikai nő agymenése. Ő Greta Gerwig. Elvben nincs férjnél, és élettársi kapcsolatban él, de nem lehet túl boldog, ha olyasmiket gondol embertársairól és pláne a férfiakról, ami filmjeiből derül ki. Szánalmas az egész. A Barbie átlag IQ felett nézhetetlen. Végigszenvedtem, nagyon megbántam. 10% az értéke jóindulattal.

A Barbie volt az a film idén, amit egyszerűen képtelen voltam végignézni. Az utolsó 15 percről kijöttem, de már az első fél óra után ezt tervezgettem. Egyszerűen döbbenetes az a tömény debilség, ami ebből az egészből árad. És persze most is akadtak nagyon felvilágosult hiperintelligens, rettentően öntudatos, gender-érzékeny, szuper művelt „szakértők”, akik bele tudtak magyarázni dolgokat a sztoriba, kezdve a nemek harcától, a férfi-női szerepeken és a patriarchátus idejétmúlt rendszerén keresztül egészen a modern kori nőtípusig és nőideálig mindent. Közben mi, többiek csak Greta Gerwig agymenését láttuk egy teljesen értelmetlen történetben, infantilis, szájbarágós oktatófilmes kivitelben, amire nagyon nem voltunk vevők. A szomorú az egészben a dolog népszerűsége és hogy látleletet ad a mai társadalmak rettentően könnyű manipulálhatóságáról. Persze nem igazán meglepő ez, ha belegondolunk, hogy milyen rendszereket tart fenn korunk, és kiket éltet a mainstream közvélemény. A Barbie szánalmas kísérlet egy világban csalódott és mellőzött 40-es amerikai nő szürreális kompenzáció-próbálkozására. És mi asszisztáltunk hozzá. Én is, a mozijegyem megvételével.

Késve néztem meg a Barbie-t, a körülötte zajló hype miatt kíváncsiságból. Tényleg kiakasztó. Egyértelműen Greta Gerwig bosszújának tűnik a férfiak ellen, vélhető csalódásai miatt. A film célja alig burkoltan azt láttatni (egy játékbaba szemével), hogy a világ a férfiaké, pedig valójában teljesen feleslegesek. Szuper. Csak kamu az egész, mert bár Gerwig kisasszony csak patriarchátust lát maga körül, valójában a nők ma már bármilyen pályát választhatnak, és semmiben nem szenvednek hátrányt. Fájdalmasan ostoba film, főleg bizonyos értelmi szint felettiek számára.

A színpompásan felépített társadalomkritika kiemelkedő alakítása Ryan Gosling, ez a fickó tényleg bármit el tud játszani, óriási. A film története és mondandója pedig értékes és fontos, persze a rózsaszín köntösbe bújtatott megjelenítés sokaknál ki fogja verni a biztosítékot, és az, hogy sok férfi elvből nem nézi majd meg a filmet, tovább erősíti a filmben kifigurázott patriarchátust. A filmzenék is remekül szelektáltak. Nekem tetszett a megjelenítés, az ahogyan a játékvilágot megalkották, a benne élő lebutított karakterekkel. Abszolút jó élmény volt.

Ez a film szerintem sokkal jobb, vicces szereposztás, de azért vannak unalmasak is, úgyhogy nem lett olyan rossz, de nem is lett jó nekem elsőre. A szinkron tetszik nekem, állandó hangok és továbbiak.

Nem túl sok film van, amiről a vége előtt kijöttem, de a Barbie ezen filmek közé tartozik. A 114 perces játékidőből pont 90-et bírtam ki, aztán kijöttem a moziból. Egyszerűen annyira vacak, olcsó és debil az egész, hogy nézhetetlen kategória. Persze olvastam olyan véleményeket, hogy a női-férfi szerepeket, a genderizmust ábrázolja. és a feminizmust népszerűsíti, groteszk tükröt tartva a férfiuralom (patriarchátus) elé, de szerintem ezek konspiratív belemagyarázások csupán. Egyszerűen inkább arról van szó, hogy a kedves rendezőnő arról akar meggyőzni bennünket, hogy a férfiak feleslegesek. Nem voltam erre vevő.

Nagyon sok komment született már erről a filmről, úgyhogy én csak annyit fűznék hozzá, hogy aki giccsesnek látja, az semmit nem értett meg belőle, aki pedig úgy érzi, hogy a férfiakat támadja, az nem látja a fától az erdőt. A film eleji Barbie-landben élő Barbie-k ábrázolását ennyi erővel a nők is magukra vehették volna és megsértődhettek volna rajta, hiszen minden Barbie bugyuta és felszínes. A kulcsszó az önreflexió. Aki erre nem képes, az nem fog tudni nevetni sem azon, ha felismeri saját magát a kifigurázott karakterekben. Mert az igazán, "mélyen" és gyógyítón vicces dolgok éppen azok, amikben magunkra ismerünk. Szóval, kedves macsók, lépjetek túl azon, hogy az egótokat megtámadta a film, mert ezzel pont azt ismeritek be, hogy célba talált.

Nagy volt a hype körülötte, nagyon kíváncsi voltam. És nagyot csalódtam. Ha egy ilyen témához hozzányúlunk, abban annyi lehetőség van, annyi szál, amit át lehet dolgozni. Ez ilyen se nem gyerekmese, se nem felnőtteknek való. Olyan vicces, bárgyú, de komoly is. Sokkal érdekesebb lenne megnézni a baki listát a végén, arra lennék én kíváncsi, hogy mennyit röhöghettek ezek a forgatáson. Ryan Gosling kiváló alakítást nyújt, tudja értékelni önmaga paródiáját és iróniáját, igen ez tetszik. De én emlékszem a Hófehér és a vadász c. Hófehérke átdolgozásra is, ami merőben szokatlan volt, és mégis jó, valahol ezt vártam ettől is, de sajnos nem lett meg. Valahogy átcsúszik bugyutába az egész, ami kár a sztárokért.

Hát őőőő. Ez gagyi... Idétlenkedés...

A nemek egymás ellen hangolása és az értelmetlen feszültségkeltés debil szájbarágással kifejezett idiotizmusa ez a film. Azt akarja kifejezni, hogy a korábbi korok férfiak uralta rendszerei mind hibásak és torzak voltak, mert a férfi csakis ostoba, szűk látókörű és értéktelen lehet. Greta Gerwig nyilvánvaló boldogtalanságból fakadó férfiellenessége vetül ki ebben az üzenetben, melyért a gyengébb nem tapsikolva rajong, nem értve, hogy mindez csupán egy kicsinyes nő bosszúja a sikertelenségekért, melyekért a férfiakat okolja. A karakterekben látható gyerekesség valójában idiotizmus, melyet egy régi játék mögé rejt a rendezőnő. Sajnálatos, hogy olyan kevés az értelmes filmrajongó, aki átlát mindezen mindkét nemből. Döbbenet, hogy az olcsóság és értéktelenség mennyire teret tud hódítani napjainkban is. A magam részéről mélyen elítélem Greta Gerwiget, hogy ilyen körmönfont módon fejezi ki saját frusztrációját, milliók megtévesztésével. Értékelésem: 10%, és üzenem mindenkinek: gondolkodjatok, mielőtt rajongtok.

Azzal a lelkesedéssel ültem neki ennek a filmnek, ami olyankor szokott elkapni, ha meghallom, hogy feminista történetszál található benne. Azonban a moziszékből felkelve több zavarodottság volt bennem, mint elégedettség. Úgy éreztem, habár Barbie ala... Teljes kritika

Valami olyasmi üzenete lett volna ennek a filmnek, hogy évtizedek óta férfivilág van, de valójában a férfiak feleslegesek, és a nők sokkal többet érdemelnének és sokkal többre is képesek. Nem kétlem, hogy Greta Gerwig, a kissé molett 40-es amerikai filmes hölgy saját élete alapján ezt így látja, de belerángatott ebbe olyan színészeket is, mint a jobb napokat látott Margot Robbie és a pénzért, úgy tűnik, mindent bevállaló Ryan Gosling. A végeredmény egy színes, cukormázas, émelyítően ízléstelen és debil giccstenger lett, amibe előszeretettel magyaráztak bele a feminista hölgyek különböző átvitt mondanivalókat. De a helyzet az, hogy mindez sok hűhó semmiért: az én munkahelyemen a nők fele lazán többet keres nálam, a nők bármilyen pályán érvényesülhetnek (több katona és rendőrtiszt nőismerősöm is van), és az égvilágon semmiben nem szenvednek elnyomást (hacsak nem mérgező otthoni kapcsolataikban, de azokat ők maguk alakították ki). Értékelésem mindezek miatt tehát maximum kettő csillag lehet, nem több és legfeljebb 20 százalék jóindulattal.

Ez a film az utóbbi évtized talán legbivalyabb marketingkampányával megtámogatott méretes kliséket puffogtató blöffje. De ami a legmegdöbbentőbb, hogy általam amúgy nagyra értékelt emberek mennyi mindent képesek belemagyarázni csak azért, hogy igazol... Többva lássák, amiért felszálltak a hype vonatra. Csak a vérprofi kivitelezés miatt kap két csillagot.

Nem akartam megnézni, de a filmmel kapcsolatos viták, beszélgetések láttán mégis rávettem magam erre. Ha van egyáltalán értéke a filmnek, akkor az az, hogy ábrázolja a mostani világ infantilis menetelését a semmibe, és mintha intézményesíteni akarnák ezt a „vígan megyünk tönkre” érzést. A rosszabbik fele az, hogy a fiatalok elég nagy százaléka másként értékeli az üzeneteket, mint mondjuk a 40 évet betöltöttek, akiket nem tud befolyásolni, legfeljebb megdöbbent a műanyag ízű sztori. Nagyon nyomasztó, hogy a filmipar ennyire átpolitizálódott, és a minőséget, az életszerűséget és a művészetet bedobták a kukába.