Igazából voltak benne olyan mélyebb gondolatok mind a sztereotípiákkal, mind a társadalommal, ami miatt teljesen nézhető volt. A bugyuta barbie-s viccek is egész szórakoztatóak voltak, sokkal rosszabbra számítottam.
Vártam pár napot a megnézés után, hogy ne dühből, csalódottságból és méregből írjak pár sort. A szakma elismert (vagy kevésbé elismert) kritikusai egyöntetűen, szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak a filmről, olyan bárgyú megfogalmazások melle... Teljes kritika
Nem tudtam, hogy mit várjak a filmtől. De ha már ilyen jó bevétele van a filmnek, akkor mondom, megnézem. Igazából nem volt rossz film. Rendezésileg egy kicsit átlagos. Viszont a színészek hozzák a szintet, amit megszoktunk tőlünk (Margot Robbie, Ryan Gosling, Helen Mirren, Will Ferrell). Kicsit olyan, mintha a Free Guy és A Lego-kaland keverék lenne a film. :) De amúgy egyszer nézhető kategória.
Azért annyira nem durva a helyzetet, mint ahogy a film bemutatja. Kb. 100 éve lett volna létjogosultsága a mondanivalójának. Délutánra, ha trasht akarsz nézni, arra jó. Egyébként azt vettem észre, ha a közönség annyira nem vevő egy filmre, akkor a kritikusok ódákat zengenek róluk. Biztos azért, hogy megmutassák, ők tudják, mit akar bemutatni nekünk a film, mi nem tudjuk értelmezni. Pedig szerintem csak belelátnak sokszor dolgokat egy egy filmbe, amit szerintem még mindig azért kéne gyártani, hogy a közönség kikapcsolódjon, ne egy úgymond problémát mutogasson neki a moziban is. Ami amúgy attól nem fog megoldódni, azért, mert levetítik.
Vegyes érzelmekkel vágtam neki a filmnek: ugye nem lesz az egész egy bugyuta katyvasz?! Végül is nem lett az, de olyan túl nagy mondanivalóval, történettel sem rendelkezik. Láthattuk az igyekvést, hogy valami építőt szeretne közölni, de számomra inkább nyögvenyelősen sikerült, egyáltalán nem érintett meg. Pedig lehetett volna többet is kihozni belőle, kár érte...
Hatalmas fenntartásokkal és kellően kigyúrt, előre beültetett megvetéssel kezdtem el a filmet megnézni, a hivatalos vetítés után (sok-sok hónappal) ezen a szent estén. Számtalan kifogást találtam, hogy meg ne kelljen néznem az elkerülhetetlen rózsaszín trendit, de már a lefolyóból is ez spriccelt vissza, így lementem alfa alatti alfába az önfeláldozáshoz. Már az első negyedórában éreztem, hogy sajnos nem tudok azonosulni az előzőleg jól megszervezett viszolygással, sőt fél óránál már behódoltam, akárcsak Ken. Utazásom a lelkem bugyraiba, ahol néha megfőttem, néha megfagytam, nem részletezem tovább. Egy biztos, a film eszméletlenül nagy pozitív csalódás lett számomra, mindenképp újranézős!
Nagyon sokan akarnak ebbe a moslékos vödörbe belemagyarázni dolgokat, de felesleges. Ez egy szekunder szégyen az első képkockától az utolsó pontig. Nincs üzenet, nincs tartalom, nincs semmi. Pedig én bírom a szatírát, a társadalomkritikát, meg mindent, de ez nyomokban sem tartalmazott semmi ilyesmit.
Könnyű, nyári mulatság, kis zenével, kis okoskodással, némileg szájbarágós módon, de nem kellemetlenül.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Hatalmas várakozás és médiafelhajtás előzte meg a filmet, így utólag azt mondom, szükség is volt rá. Nem az a legnagyobb baj, hogy a filmben rejlő potenciál kiaknázatlan maradt, vagy hogy könnyű kikapcsolódás helyett egy mélyen elgondolkodtatónak szánt drámát kapunk. Még csak nem is a film végére elementáris erővel kicsúcsosodó vérfeminizmus, és a férfiak porig alázása jelentette a problémát, mert ez is megemészthető lenne annak, aki szereti. A gond az, hogy a film második felében egy tömény, szájbarágós, amerikai pátosszal kevert dögunalmat kellett végigszenvedni, amit néha szürreális elemekkel tűzdeltek, mintha eleve beskatulyázták volna a készítők a filmre beülőket. Ti rózsaszín ruhában popcornt majszoló nők, értsétek meg, a férfiak a gátjai annak, hogy ki tudjatok teljesedni, és önmagatok lehessetek. Az anyaság amúgy szép dolog, de ehhez sincs szükség a lovakon kívül mással nem foglalkozó büdös férfiakra. És mindezt a Mattel rajzoló/tervezőnője, a nyilván robotként gürcölő, a lányával magyarázat nélkül rossz viszonyban lévő, a férjét semmibe vevő hölgy erősíti meg indokolatlan kirohanásával a film végén. Összességében hatalmas csalódás, a fantasztikus színészi játék és az egyébként néhány nagyon jól eltalált vicces jelenet ellenére is.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Sziasztok! Nézzük Barbie-t másképp! Azért adtam ezt a címet, mert én másképp értelmezem a film lényegét! Hozzátenném, hogy nekem unalmas volt a film, gyenge poénokkal. A moziból vagy 12-en mentek ki, én is gondolkoztam, hogy inkább elmegyek enni egy jót, de maradtam. Egy párszor én is nevettem, de több volt az, hogy de uncsi... Nagyon vártam a filmet, készültem is rá, rózsaszín ruha, rózsaszín táska :)) Olyan Barbie-stílusban. Ahogy én nevettem másokon, akik szintén Barbie-stillben mentek (pasik is rózsaszínben), ugyanúgy nevettek rajtam is, tehát maga az az egész vicces volt és szórakoztató. A moziteremig az eljutás kész katasztrófa: rengeteg ember, sok sorban állás... A film kétórás volt, minden rózsaszín, habos-babos, csajos. Mivel Barbie egy műanyag baba, nem élvezi eléggé az életet, nem eszik, nem iszik és nem szexel. Mivel Barbinak nincsen p....! Így elég unalmas az élet, hiába van udvarlója: Ken. Barbie egész nap a barátnőivel bulizik, minden napja ugyanolyan unalmas. A lényeg, hogy a végén Barbie az élővilágban fog élni, és ott kap nemi szervet is. Tehát Barbie végre tud szexelni és enni-inni, mert neki ez a világ jobban tetszik!
Nehéz róla véleményt alkotni, egyszer a helyén van, másszor pedig túl sok. A mondanivalója nekem nem jött át, összegezve sem tetszett, de nem az a kategória, amire azt mondják, hogy kár volt megnézni.
De nem az fogadott. Sajnos. Egy zenés vígjáték, drámai elemekkel. Rózsaszínbe csomagolt mély mondanivalóvaló pedig szürreálisan hat az érzékekre. Meggyőződésem, hogy a színészek sem érezték jól magukat, ez nekik is kellemetlen élmény volt.
Teljesen felesleges volt ráerőltetni a filozófia és a politika köntösét. Lehetett volna simán csak egy butácska, ámde könnyed és gondtalan limonádéfilm, olyan gondtalan, mint amilyenek gyerekkorunkban voltunk, miközben a Barbie babáinkkal játszottunk... Több
Merj nagyot álmodni, és légy az, aki lenni szeretnél. Ez Barbie, egy játék, mely azt hirdeti, hogy mennyi mindent elérhetünk, viszont van egy dolog, amire egyikünk sem képes... A filmben elhangzott poénokat aranyosnak, szórakoztatónak találtam, azonban az üzenetet, amit a nézők felé közvetít, meghatónak. Célközönségnek azok a fiatal lányok, nők számítanak, akik már megtapasztalták a társadalom elvárásainak szorítását.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
