Barbie

Nem értem, mi ez a rengeteg negatív vélemény. Nyilván nem kell komolyan venni, de mégis foglalkozik komoly témákkal is, és szórakoztató, vicces, érdekes.

Nem rossz, de azért néhol bőven zavaróan túl van tolva. Gerwig ennél ezerszer többet tud, sokkal árnyaltabb tud lenni. Úgy éreztem, hogy vagy egy kicsit fércmunka, vagy szellemi fogyatékosnak tekinti a nézőjét. Viszont a látvány zseniális, a színészek is jók, a mondanivalója a végén okés.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film első 25 perce arról szól, hogy szia, Barbie. Majd átalakulnak játékból lénnyé, ekkor se történik sok. Az, amit látunk nulla mint történet. Semmi olyan geg nincs benne, amire felfigyel az ember fia. Ennek ellenére ez egy olyan lányos film, ami nosztalgiát ébreszt a nőkben, akik játszottak Barbie babával. Ők boldogan tapadnak a képernyőre. A férfiak valószínűleg nem értik, nekik minek ez a kínszenvedés párjuk oldalán egy moziban, s feltehetőleg ott is hagyják nőjüket. Greta Gerwig telibe találta a nosztalgiázó nőket. A film kasszasiker. Más nem nagyon számít Hollywoodban.

Teljesen érthető az üzenet, és átjön. Minden tiszteletem azok felé, akik szeretik ezt a filmet és istenítik. De maradjunk annyiban, hogy MINT FILM harmatgyengére sikerült. És jelzem megint, igen, ÉRTEM az üzenetet, de ahogy tálalva lett és ahogy meg lett írva, az nagyon gyengécske. Barbie akkor lett volna egy maradandó élmény, ha a felszín alá ment volna feltárni az embereket, de ehelyett egy nagy katyvasz lett az egész, pedig mennyivel erősebb film lett volna, ha a Barbie világot hanyagolták volna, és a való világra fókuszáltak volna, amolyan hibrid lehetett volna Barbie, hiszen minden érzelem frissnek hatott neki. Ha valaha is lesz folytatása, remélem, az már felnőttesebb lesz.

Egyedülálló filozófiai szemszögből közelíti meg a híres játékbabát és annak világát. Nem csupán egy szórakoztató mozi, hanem mélyebb üzenetekkel és gondolatokkal is bír, amelyek a társadalmi normákkal, identitás kérdéseivel és a feminizmus kihívásaiv... Többal foglalkoznak. A „Barbie” világának bemutatása egyrészt lehetőséget ad arra, hogy kritikusan szemléljük a márkakiterjesztés és a kapitalizmus hatásait, másrészt pedig arra is, hogy újraértelmezzük a Barbie babákat övező kulturális narratívákat. A film antikapitalista állásfoglalása és a fogyasztói társadalom kritikája filozófiai megfontolásokra ad lehetőséget, különösen azon belül, hogy miként határozzuk meg az értékeinket és az identitásunkat egy olyan világban, ahol az anyagi javak és a brandek túlzottan fontos szerepet kapnak. Ezen túlmenően, a film feminista üzenetei – különösen a harmadik hullámú feminizmus örökségének vizsgálata, a nők egyéni jogainak és szabadságának kérdései – fontos filozófiai kérdéseket vetnek fel arról, hogy miként alakítjuk a társadalmi nemekhez fűződő elvárásainkat, és hogy ezek az elvárások hogyan befolyásolják a nők életét és önazonosságát. Azt is firtatja, hogy a tökéletességre és az ideálisra való törekvés milyen hatással van az emberek énképére és önbizalmára. A film azt sugallja, hogy a valódi boldogság és önazonosság a belső értékeink felismeréséből és azok elfogadásából fakad, nem pedig a külső megjelenés vagy társadalmi elvárások szigorú betartásából. Összességében filozófiai szempontból is elemzi a modern társadalom és kultúra kihívásait, miközben szórakoztató és gondolkodásra késztető élményt nyújt. A film rávilágít arra, hogy az identitás, a társadalmi normák és az egyéni szabadság kérdései összetettek és többrétegűek, és ezek a témák további elmélkedésre és vitára ösztönöznek.

...amíg te Barbie-t nézel? Ugyan, ne vegyük ezt ennyire komolyan! Nagy vihart kavart az „üzenetével” ez a film, szélsőséges megnyilvánulásoktól teli „filmkritika”. Nemár', ennyit sem ér. Nézőként néztem, nem voltam elégedett. Ryan Gosling úgy néz ki, mint a férjem, de nem úgy, mint Ken, akivel óh istenem, mennyit játszottam én kislány koromban. Nem hiteles. Margot egy fokkal jobb, szeretem a színésznőt, de ez most nem volt az igazi. Unalmas, lerágott üzenetek a világnak. A social média sokkal nagyobbat rúg a társadalomba, mint a Mattel valaha is fog. Nem tetszett a film, idétlen lavírozás egy olyan világban, ahol a mosoly csak festve van...

Egyrészt undorító propaganda az egész, másrészt szörnyen lett megírva a film, és minden karakter benne.

Amerika soha nem volt az európai értelemben vett kultúra melegágya, de ez a tömény olcsóság, ami a Barbie című zagyvaságból árad, még tőlük is meglepő. Az úgynevezett rajongók a film premierje után versenyeztek abban, hogy ki tud több tartalmat és mélységet belemagyarázni az életre kelt baba sztorijába, aki a férfivilágot gúnyolja álszent naivitást imitálva. De az értelmesek átlátnak ezen (bár ők meg sem nagyon nézik néhány kivételtől eltekintve). Aki mégis 85-ös IQ mellett betéved erre a filmre, annak kínos élmény. A 85-ös IQ környékén meg tök mindegy, mit néz a jónép. Nekik a fingóverseny is kasszasiker lesz. Azt hiszem, a Barbie-t nekik készítették.

Nem tudtam, hogy mit várjak a filmtől. De ha már ilyen jó bevétele van a filmnek, akkor mondom, megnézem. Igazából nem volt rossz film. Rendezésileg egy kicsit átlagos. Viszont a színészek hozzák a szintet, amit megszoktunk tőlünk (Margot Robbie, Ryan Gosling, Helen Mirren, Will Ferrell). Kicsit olyan, mintha a Free Guy és A Lego-kaland keverék lenne a film. :) De amúgy egyszer nézhető kategória.

Nagyon sok komment született már erről a filmről, úgyhogy én csak annyit fűznék hozzá, hogy aki giccsesnek látja, az semmit nem értett meg belőle, aki pedig úgy érzi, hogy a férfiakat támadja, az nem látja a fától az erdőt. A film eleji Barbie-landben élő Barbie-k ábrázolását ennyi erővel a nők is magukra vehették volna és megsértődhettek volna rajta, hiszen minden Barbie bugyuta és felszínes. A kulcsszó az önreflexió. Aki erre nem képes, az nem fog tudni nevetni sem azon, ha felismeri saját magát a kifigurázott karakterekben. Mert az igazán, "mélyen" és gyógyítón vicces dolgok éppen azok, amikben magunkra ismerünk. Szóval, kedves macsók, lépjetek túl azon, hogy az egótokat megtámadta a film, mert ezzel pont azt ismeritek be, hogy célba talált.

Igazából voltak benne olyan mélyebb gondolatok mind a sztereotípiákkal, mind a társadalommal, ami miatt teljesen nézhető volt. A bugyuta barbie-s viccek is egész szórakoztatóak voltak, sokkal rosszabbra számítottam.

Könnyű, nyári mulatság, kis zenével, kis okoskodással, némileg szájbarágós módon, de nem kellemetlenül.

Vártam pár napot a megnézés után, hogy ne dühből, csalódottságból és méregből írjak pár sort. A szakma elismert (vagy kevésbé elismert) kritikusai egyöntetűen, szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak a filmről, olyan bárgyú megfogalmazások melle... Teljes kritika

Hatalmas fenntartásokkal és kellően kigyúrt, előre beültetett megvetéssel kezdtem el a filmet megnézni, a hivatalos vetítés után (sok-sok hónappal) ezen a szent estén. Számtalan kifogást találtam, hogy meg ne kelljen néznem az elkerülhetetlen rózsaszín trendit, de már a lefolyóból is ez spriccelt vissza, így lementem alfa alatti alfába az önfeláldozáshoz. Már az első negyedórában éreztem, hogy sajnos nem tudok azonosulni az előzőleg jól megszervezett viszolygással, sőt fél óránál már behódoltam, akárcsak Ken. Utazásom a lelkem bugyraiba, ahol néha megfőttem, néha megfagytam, nem részletezem tovább. Egy biztos, a film eszméletlenül nagy pozitív csalódás lett számomra, mindenképp újranézős!