Barbie

Hiába akart egy csomó mindent beleszuszakolni az író-rendező, nálam visszafelé sült el. Nem adott számomra semmit sem a film. Üres, bugyuta és unalmas volt. A feléig bírtam nézni kb.

Nem is olyan rossz, mint ahogy beharangozták. Szerintem egy Barbie-filmtől nem is várhattunk mást. Erőltetett humor, zene, bugyuta Barbie-k. Egyszer nézhető kikapcsolódás.

Brutál jó film úgy ahogy van, nincs is kedvem fejtegetni, elemezni.

Na megnéztem, letudtam. Hogy ez a film jó lenne!? Távolról sem. Sajnos nem volt eléggé vibrálóan keszekusza. Arra ott van A Lego kaland. Sajnos nem szólt eléggé a játéklétről. Arra ott van a Toy Story. Sajnos még dimenziókeveréknek, kritikai önreflexiónak sem jó (ami filmet kb. félig lehet nézni mert a második fele nézhetetlen, mondanivalótlan). Mert arra ott van A futurológiai kongresszus.Olyan érzésem volt, mintha a film rendezőNŐJE kissé hisztériásan, (tudjátok, úgy CSAJOSAN) össze-vissza felöklendezné a feminista témákat. És ha egy FÉRFI esetleg rákérdez, "oké hogy végig aláztál minket de nem tudtad volna ezt kicsit logikusabban felépíteni?" Akkor legalább állát feltartva mondhatja "hisztérikusan csináltam mert NŐ vagyok, nekem ehhez jogom van". Néztétek tényleg milyen ritmusú a film? Én még azt is megértem, Ryan Gosling kapva kapott a szerepen mert úgy gondolja a La La Land még nem volt elég, van még hang a torkában és ritmus a lábában, de azért ezt a filmet még ő sem tudta feldobni. Mindegy, ez is megvolt, felejtsük el. Csak még egy! Egyébként tökéletes színészeket találtak Barbie és Ken szerepére. De tényleg ennyi kb.

Nagy várakozással álltam (ültem) neki ennek a filmnek, elsősorban a pozitív fogadtatás és Margot Robbie zsenialitása miatt. Aztán fokozatosan csökkent a lelkesedésem, és kezdtem el csodálkozni azon, hogy vajon mi okozza azt, hogy pl. az IMDb-n a néző... Többk 15%-a értékelte maximálisra ezt a filmet. Ennél talán érdekesebb adat, hogy amennyiben az NPS rendszer szerint vizsgáljuk az értékelést, akkor magasabb a „nem ajánlók” száma, mint az ajánlóké. Viszont a Rotten Tomatoes értékelései szerint nagyon pozitív kritikákat kapott. Tehát vegyes a kép, mindenesetre én a negatív oldalt erősítem, egy idő után nagyon elkezdett untatni a film, egyszerre volt egy szájbarágós mese, egy feminista doku-reality és egy nagyon rózsaszín musical. Köszi, imádlak, Margot Robbie, de nem kérek folytatást. (Ja, most, hogy vége lesz a Sex Educationnek, Emma Mackey is kaphat több főszerepet!) 5/10.

Nem túl sok film van, amiről a vége előtt kijöttem, de a Barbie ezen filmek közé tartozik. A 114 perces játékidőből pont 90-et bírtam ki, aztán kijöttem a moziból. Egyszerűen annyira vacak, olcsó és debil az egész, hogy nézhetetlen kategória. Persze olvastam olyan véleményeket, hogy a női-férfi szerepeket, a genderizmust ábrázolja. és a feminizmust népszerűsíti, groteszk tükröt tartva a férfiuralom (patriarchátus) elé, de szerintem ezek konspiratív belemagyarázások csupán. Egyszerűen inkább arról van szó, hogy a kedves rendezőnő arról akar meggyőzni bennünket, hogy a férfiak feleslegesek. Nem voltam erre vevő.

A színpompásan felépített társadalomkritika kiemelkedő alakítása Ryan Gosling, ez a fickó tényleg bármit el tud játszani, óriási. A film története és mondandója pedig értékes és fontos, persze a rózsaszín köntösbe bújtatott megjelenítés sokaknál ki fogja verni a biztosítékot, és az, hogy sok férfi elvből nem nézi majd meg a filmet, tovább erősíti a filmben kifigurázott patriarchátust. A filmzenék is remekül szelektáltak. Nekem tetszett a megjelenítés, az ahogyan a játékvilágot megalkották, a benne élő lebutított karakterekkel. Abszolút jó élmény volt.

A Barbie volt az a film idén, amit egyszerűen képtelen voltam végignézni. Az utolsó 15 percről kijöttem, de már az első fél óra után ezt tervezgettem. Egyszerűen döbbenetes az a tömény debilség, ami ebből az egészből árad. És persze most is akadtak nagyon felvilágosult hiperintelligens, rettentően öntudatos, gender-érzékeny, szuper művelt „szakértők”, akik bele tudtak magyarázni dolgokat a sztoriba, kezdve a nemek harcától, a férfi-női szerepeken és a patriarchátus idejétmúlt rendszerén keresztül egészen a modern kori nőtípusig és nőideálig mindent. Közben mi, többiek csak Greta Gerwig agymenését láttuk egy teljesen értelmetlen történetben, infantilis, szájbarágós oktatófilmes kivitelben, amire nagyon nem voltunk vevők. A szomorú az egészben a dolog népszerűsége és hogy látleletet ad a mai társadalmak rettentően könnyű manipulálhatóságáról. Persze nem igazán meglepő ez, ha belegondolunk, hogy milyen rendszereket tart fenn korunk, és kiket éltet a mainstream közvélemény. A Barbie szánalmas kísérlet egy világban csalódott és mellőzött 40-es amerikai nő szürreális kompenzáció-próbálkozására. És mi asszisztáltunk hozzá. Én is, a mozijegyem megvételével.

A film egyetlen problémája, hogy csak a felszínt kapargatta, de azt alaposan. Rengeteg témát bele lehetett volna még tenni, hiszen egy vígjátékkal van dolgunk. Annak ellenére, hogy alig akartam beülni az első Barbie-ra, mert szabályszerűen rettegek a... Teljes kritika

Késve néztem meg a Barbie-t, a körülötte zajló hype miatt kíváncsiságból. Tényleg kiakasztó. Egyértelműen Greta Gerwig bosszújának tűnik a férfiak ellen, vélhető csalódásai miatt. A film célja alig burkoltan azt láttatni (egy játékbaba szemével), hogy a világ a férfiaké, pedig valójában teljesen feleslegesek. Szuper. Csak kamu az egész, mert bár Gerwig kisasszony csak patriarchátust lát maga körül, valójában a nők ma már bármilyen pályát választhatnak, és semmiben nem szenvednek hátrányt. Fájdalmasan ostoba film, főleg bizonyos értelmi szint felettiek számára.

Féltem, hogy ez a film nem egy korosodó, hetero férfinak való, és így is lett.

Azzal a lelkesedéssel ültem neki ennek a filmnek, ami olyankor szokott elkapni, ha meghallom, hogy feminista történetszál található benne. Azonban a moziszékből felkelve több zavarodottság volt bennem, mint elégedettség. Úgy éreztem, habár Barbie ala... Teljes kritika

Vannak filmek, amelyek szinte kiáltanak a belemagyarázásért akkor is, ha csupán egy férfiakban (és saját életében) csalódott rendező – ebben az esetben a 40 éves Greta Gerwig – frusztrációja áll az egész hátterében. A hölgy nyilvánvalóan kritikus és csalódott a férfiakkal kapcsolatban, és úgy érzi, hogy a jelen világ túlságosan férfiközpontú (kíváncsi lennék, mit szólna mondjuk Jemenhez). Ezt a sajátos genderközpontú gondolkodást húzta rá Gerwig a legnépszerűbb amerikai babafigura életre keltésének sztorijára. A végeredmény egy giccses, infantilis, szájbarágós, műanyag szatíra, amihez két olyan színész adta a nevét, akik egyébként tényleg nagy alakításokkal is büszkélkedtek már. Persze mindig van az a pénz... de azért sok színésznél van minőségi nívó, ami alá még az extra gázsiért sem megy le. Nos, Margot Robbie és Ryan Gosling láthatóan nem tartoznak közéjük. A Barbie sikere valójában a frusztrált nők diadala, melyre biztosan szüksége is van egy részüknek. Nos, én végigkínlódtam, de a kiheveréséhez meg kellett nézzek vagy fél tucat minőségi filmet. Ízlésbeli gyomorrontást szenvedtem.

Egy cikkben olvastam, hogy a Barbie film nézői közül nagyon sokan megnézik az Oppenheimer filmet is. A filmet végignézve már értem: Atomot rá. :) Bocs. :) Ezekkel a szereplőkkel és költségvetéssel akár lehetett volna egy egész jó kis film, de egy szájbarágós, gyengén vicces és „enyhén szólva is feminista” alkotás lett, cukormázzal lelocsolva. A második felében már az órámat néztem, hogy mikor lesz végre vége. Túléltem valahogy.