Eksztázis (2018)

Nagyon érdekes film. Gasapar Noe egy rendkivül tehetséges rendező. A leírásban szerepel a horror kategória is. A filmnek semmi köze az említett műfajhoz. Csak szimplán dráma. A film képvilága az zseniális, a törtépnet kicsit töredező, de ennél a filmnél, az annyira nem is fontos.

Egy erotikával túlfűtött narkós film. Van rengeteg ilyen, tud még vajon Gaspar Noé mutatni újat a témában? Tud. Habár ehhez kell az is, hogy az ember betudja fogadni az ilyen jellegű filmeket. Én nagyon szeretem a rendező eddigi munkáit, és szerencsére alaptalanok voltak a félelmeim, hogy sokadjára már nem tud meglepni. Noé neve garancia a jó minőségre, gyönyörű felvételek és erős színek, f@sza zenék, őrült koreográfiák. A film első fele csak táncolásból, és látszólag semmitmondó beszélgetésekből áll össze. Aztán beüt mindenkinél az LSD, és elszabadul a pokol. Annyira erős és magával ragadó, hogy nem feszült csendben bámultam a képernyőt egészen a végéig.

Gaspar Noé az egyik legegyedibb kortárs filmes alkotó. A hagyományos, lineáris narratívát gyakran felrúgó szerkezet, forradalmi kamerahasználat, vibráló színek, effektek, valamint a néző befogadóképességének határait súroló, vagy helyenként azon is túllépő képi- és hangzásvilág jellemzik. Noéra könnyen rá lehetne sütni, hogy öncélú. Korábbi filmjeire is jellemző volt, hogy a mondanivaló aláhúzására egy hangsúlyos jelenetet a végtelenségig túltolt. Ez véleményem szerint nézői befogadás kérdése. Az "Eksztázis" során is biztosan lesznek, akik számára a film már a "túl sok" kategóriába esik és olyanok is, mint pl. én, akik, ismerve a rendező eddigi munkáit, sejtik mire számítsanak, és a végeredm... több»

Na, hát erre igazán nem számítottam. Elképesztő sodrású és meghökkentő film, bár Gaspar Noétól nem is igazán számította másra. Érezhetően nem a megbotránykoztatás vagy a puszta hatáskeltés volt a cél, hanem egy igazi érzéki filmet készíteni. Mindenképpen érdemes megnézni, szinte kötelező darabnak mondanám!

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én ezt egyáltalán nem tudtam felfejteni, hogy egyáltalán miről is akar lényegében szólni a film. Bár a képi világa valahogy mégis lenyűgözött valahol és az alakítások is nagyon odaszegeztek a székhez.