Csokoládé

A jó csokoládé műalkotás. Lasse Hallström ezt eleveníti meg filmjében, ami nem egy nő története, nem is a csoki szeretetéről szól, hanem az emberi lét játszmáinak szimbolikája. Ádám és Éva ettek a tudás fája gyümölcséből, s emiatt büntetésül kiűzette... Többk az édes élet paradicsomából. A bűn érzésével itatódott át az emberi lélek, s a bűntudat megmérgezi a mindennapokat. Azt hisszük, hogy nagyon jónak, hibátlannak kellene lennünk. De ez lehetetlen. Ha mégis belekényszerítjük magunkat egy merev szabályrendszerbe, vallási, etikai, családi vagy munkahelyi előírások közé, akkor megkérgesedik a lelkünk. Meg akarunk felelni az elvárásoknak, s közben elfelejtjük, hogy mi okoz örömet nekünk. A csokoládé jelképezi az egyéniségünket. Ki ilyen, ki olyan, senki sem egyforma, a szabályoktól is másként térünk el, ahogy a csokoládéból is más a kedvencünk. A lényeg, hogy a szívünkre is hallgassunk. Találjunk egyensúlyt szabály és szabadság között. Alkossuk meg a magunk csokoládéját, édes lélekkel fűszerezve. Vianne (Juliette Binoche) az a felmentő, aki megmutatja az engedélyt az örömre és a változásra, s aki bevégezve feladatát elszáll az északi széllel.

Amikor először láttam, annyira nem jött be, de másodszor mintha egész más filmet néztem volna, mert akkor nagyon bejött. De lehet, kell egy hangulat, hogy értékelni tudjuk és akkor azt mondhatjuk, milyen jó film és ne feledjük el a fantasztikus szereplőket sem.

Nem a megszokott nyálas, romantikus sablon alkotás. A film két végletet mutat be. Az egyik, a falu lakossága, akik képmutatásban élnek, nem merik vállalni önmagukat, meg akarnak felelni a hazug társadalmi elvsárásoknak. Ebbe a közösségben jön Vianne,... Több aki senkinek és semminek nem akar megfelelni. Makacs, nem találja meg könnyen a helyét a világban. Folyton vándorol. Ő a másik véglet. Szerintem a szereposztás jó, nehéz lenne bárkit kiemelni, mert szinte nincs gyenge pont. A zene is illik a film hangulatához. A sok guszta csoki pedig csak dob rajta. :)

Simán végig tudom nézni bármikor és bárhol, és természetesen akárhányszor. Ez a film pont abban az életkorban kapott el, amikor valamiért nagy szükségem volt rá, és azóta sem ereszt: hangulatos, finom romantika, egy kis drámával és apró otthoni tragé... Többdiákkal, de ettől még van benne valami könnyed báj, ami olyan kellemesen fogyaszthatóvá teszi.