Egyél müzlit!

Olyan, mint egy kellemesen fura, enyhén kínos, de szerethető film, ami nem akar világot megváltani, csak egy kedves, szerencsétlen fickót követ, ahogy teljes lelkesedéssel, nulla önkritikával próbál kapcsolatba lépni egy hírességgel, ami persze totál félrecsúszik. Nem olyan, mint a Forrest Gump, de nem is az film, ami egy izzadságszagú kínlódás ebben a kategóriában. A vége azért feel-good, de nem úgy, ahogy gondolnád. Tele van olyan pofonokkal, amikbe nagyon sokan beleszaladtunk már, csak nem ilyen intezitással. A maga módján, de zseniális.

Egy béna filmben látunk egy béna fickót, aki vénségére találkozik a Facebookkal, ahol nyilvánosan le is égeti magát. A kollégái előtt azzal flexszel, hogy ismeri Elizabeth Bankst, amit mint koncepciót nem is értek. Mármint a híres barátokkal kérkedés elvét. Ez a film nem csak béna, de hogy súlyosabb legyen a helyzet, a főszereplő minden online kommunikációját azzal zárja, hogy Eat Wheaties!, amit Egyél pelyhet!-nek fordítanak. Amikor pár percen belül ötödször nyomják az ember arcába a teljesen értelmetlen egyélpelyhezést, akkor azért nem könnyű nem kikapcsolni a lejátszást.