Eleanor, a lenyűgöző

Tetszett, hogy Johansson mer kockáztatni, de valahogy nem mindig találja el a film hangulatát, az érzelmi csúcspontok néha túl „Hallmark-film” irányba mennek, és a hazugság motívuma (Eleanor maszatolása) nem igazán kap fájdalmas következményeket. Ugy... Többanakkor a barátság generációk között nagyon betalál, és erős az esszenciája a megbocsátásnak.

Őszintén? Sírtam, nevettem, majd megint sírtam. Ez a film egy nagy, meleg ölelés, a gyász, az emlékek, az újrakezdés témái elképesztően elegánsan jönnek át. Johansson egyszerű, de hatásos módon rendezi, hagyja, hogy a karakterek lebegjenek a képernyőn, és hogy az apró gesztusok beszéljenek helyette.