Elfogy a levegő

Kicsit laposnak véltem, de jó irány, csak így tovább. A téma jó, de valami hiányzott nekem. A vége, bevallom, elég feszültre sikeredett, de érdekes volt ebből a szemszögből belelátni az iskolarendszerbe.

Az Elfogy a levegő egy meglepően kurrens film, mely több magyar specifikus témát is boncolgat, azonban narratívája inkább csak felszínesen érint pár dolgot, és a valódi dráma számomra elmaradt, pedig a film ki volt hegyezve a konfrontációra. Történet... Teljes kritika

Olvasom a kritikákat, ez egy legjobb film, ami egyben legfontosabb. Ahogy elindult a házi vetítés, én egy Rózsa György korabeli rosszul hangosított vizsgafilmet láttam, de olyat, ami nem ment át, sőt, hamarosan Juhász Előd kezd kukucskálni a fikusz m... Többögül. A dialógusok diktafonos minőségűek, a jelenetek kezdő YouTube-videós zsengék. Nehéz ilyen élmények után elájulni a minőség oltárán. Bizonyára ez egy remekmű (sokan állítják, de nem hiszem), amennyiben így van, jó lenne engedni ráhangolódni minket plebszet is, megoldókulcsért könyörgöm, mert különben ennek híján erősen rétegfilm marad. Már ha van réteg.

Az Elfogy a levegő c. film jó is meg nem is, ahogy a nagyon eltérő vélemények is tükrözik. Mint téma persze nagyszerű, fontos, és jellemző a mai időkre. Sajnos mindig is volt olyan apróság, ami nem tetszett valakinek, a hatalomnak. Amit tiltottak, va... Többgy csak tűrtek. Kiválóan ábrázolja a légkört, ami fagyott, félelemmel és korlátokkal teli. Jól bemutatja, hogyan lehet áthangolni közösségeket, embereket, megmásítani a véleményt. Ugyanakkor filmként sajnos eléggé szegényes. Egyetértek abban is, hogy rövidebben jobb lett volna. Egyszerűen nincs elég eszköze a rendezőnek, hogy árnyaltabban mutassa be ezt az érzékeny témát, s emiatt tényleg elég lett volna egy tv-film 40-50 perces hossza is az ábrázoláshoz.

Mivel utánaolvastam, tudom, hogy nem az aktuálpolitika ihlette a történetet, mégis annyira aktuális, és oly mértékben politikai, hogy akinél ez nem talál be, az ufó.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tökéletes film, megrázó, felkavaró. Nagyon elgondolkodtató, hogy a hatalom és a rágalom ellen hogyan lehet védekezni, vagy lehet-e egyáltalán. Az iskola végleges szlogenje hihetetlenül álszent és nevetséges: „150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szab... Többadság nevében.” Egy ilyen fojtó, levegőtlen közegből tényleg menekülni kell, lehet-e mást tenni egy kisembernek? Krasznahorkai Ágnes zseniálisan hozta a finom rezdüléseket, a halk szavú, mégis határozott, az igazáért bátran kiálló tanárnőt, aki a végére teljesen magára maradt. Az egyetlen ember Márk (Dimény Áron), aki komolyan melléállt, látjuk, hogyan végezte. Így a többi tanár csendben meghúzta magát, teljesen elszigetelődtek Ágitól. Tetszett, ahogyan dolgozott a diákjaival. A képzeletbeli „O” betű a szabadság, a választás lehetősége volt a gyerekek számára, amit ő megadott nekik az iskola kemény szigorával szemben. Visszatérő motívumként a film végén Áginak jelentette a szabadságot, egy új élet kezdetét, a semmibe futó, csodálatosan kék táj is ezt sugallta, a kellemes zene is, szinte vele együtt lélegeztem fel a sötét, nyomasztó események után.

Bár szerintem voltak benne gyengébb részek, alapjában véve nálam nagyon betalált. Annyira erős a mondanivalója, hogy szerintem mindenki el tud rajta gondolkodni.

Nagyon komoly film, szerintem az egyik legnyomasztóbb magyar filmes alkotás, amit az elmúlt időszakban kaphattunk. Mindenki nézze meg, mert ez nagoyn a magyar valóságról szól.