Frici & Aranka

A forgatókönyv nem volt annyira ütős, és a dramaturgia sem, ezzel együtt jól szórakoztam a filmen.

Valahogy így kezdődött Böhm Aranka és Karinthy Frigyes botrányosan nagy szerelme, amelynek megható emléket állít ez a film. Miközben pedig Aranka és Frici érzelmeinek hullámvasútján száguldunk, betekintést nyerhetünk a két világháború közötti magyar írói elit világába is. Olyan utazás ez, melyen feltétlen érdemes részt venni. Ugyanis tényleg igényesek a kosztümök és a helyszínek is. A színészek pedig beleadják, amit lehet. Szakács Hajnalka csak úgy sziporkázik Aranka szerepében, és a csábító szörnyetegként elhíresült karakterhez képes hozzáadni az emberi aspektust is, nem leegyszerűsítve Aranka titokzatos személyiségét. Az egész filmben jól keveredik a valóság a múltból ránk maradt anekdotákkal, túlzó jellemzésekkel. A helyenként bevágott korabeli képek, felvételek szilárd vázat adnak a regényes cselekménynek. Igazi élmény volt tehát ismét egy jó magyar filmet látni, mely sikeresen megragadta ennek a nem mindennapi szerelmi drámának az édeskeserű pillanatait. Különösen ajánlott az irodalom és az érzelmi hullámvasutak kedvelőinek. Hisz olyan, akár egy erős fekete kávé lehetett a New Yorkban, illetve ahogy Karinthy jellemezte Arankát: "édes és rettentően keserű".

Engem sajnos nem igazán nyűgözött le ez a film, pedig nagyon kíváncsi voltam rá. Egész egyszerűen elnagyolt a történet és valahogy nem is volt hiteles számomra.

Nem állítom, hogy ez a legrosszabb magyar film, amit valaha láttam, de annyira középszerűnek és olcsónak érzem, hogy inkább azt mondanám rá, hogy kihagyható.