Az egész olyan volt, mint egy vizuális altató – de pozitív értelemben. Gyönyörű, lassú, finom. Nem pörög, de ha rá tudsz hangolódni, akkor átjár valami nagyon szép melankólia.
Autentikusnak, művészinek találtam, szerintem jól feldolgozza ezt a nehéz időszakot egy ember életében. Az alakítások remekül sikerültek, a forgatókönyv is jó, szerintem mindenképpen megéri megnézni.
Nem állítom, hogy ez a legrosszabb magyar film, amit valaha láttam, de annyira középszerűnek és olcsónak érzem, hogy inkább azt mondanám rá, hogy kihagyható.
75 Drágakövek (2024)